Berla Attila • 2026. június 25. 13:31
Miközben az európai mezőgazdaság jövőjéről szóló szakmai és politikai vitákban továbbra is az aszály, az éghajlatváltozás és a különböző növényegészségügyi kockázatok kapják a legnagyobb figyelmet, egy friss olasz kutatás teljesen más irányba helyezi át a hangsúlyt. Az HonestFood és a LIUC Business School közös vizsgálata szerint az olívaolaj-ágazat szereplői ma már sokkal inkább a gazdasági fenntarthatatlanságot, a növekvő költségnyomást és a jövedelmezőség romlását érzik a legnagyobb kockázatnak, nem pedig a klimatikus hatásokat. A kutatás üzenete szerint az európai agráriumban egyre több ágazatban nem a termelés technikai oldala, hanem az értékláncokon belüli jövedelemelosztás válik a hosszú távú fennmaradás kulcskérdésévé.
A kutatás az olasz olívaolaj-értéklánc működését elemezte mintegy 50 piaci szereplő bevonásával. A milánói Corriere della Sera székházában bemutatott vizsgálaton és szakmai konferencián az Agrárszektor is jelen volt. A tanulmány a teljes láncot lefedte a termelőktől és olajmalmoktól kezdve a kereskedőkön és vendéglátóipari szereplőkön át egészen a fogyasztói piacig. Az eredmények alapján a szereplők úgy látják, hogy az ágazat legnagyobb feszültsége nem a termelés technikai feltételeiből, hanem a gazdasági rendszer működéséből fakad. A folyamatosan emelkedő költségek és a stagnáló vagy kiszámíthatatlan felvásárlási árak együtt olyan nyomást teremtenek, amelyben a termelők mozgástere egyre szűkül, sok esetben a túlélés határát is elérve.
Az agrár-élelmiszeripari láncokban egyre nagyobb egyensúlytalanságok alakultak ki, amelyek hosszú távon veszélyeztethetik az egyes ágazatok fennmaradását
– fogalmazott Giacomo Pedranzini, a HonestFood elnöke.
A kutatás szerint az olívaolaj-ágazatban a legnagyobb kihívást jelenleg a költségek elszabadulása jelenti, amely 4,53-as átlagpontszámot kapott az ötfokozatú értékelésben. Ezt a munkaerőhiány követi 4,37-tel, majd a generációváltás elmaradása és az ültetvények fokozatos felhagyása 4,32-vel. Az alacsony jövedelmezőség és az importtal szembeni verseny 3,95-ös értéket kapott, míg a klímaváltozás és a növényegészségügyi problémák 3,89 ponttal szerepeltek. Ez a sorrend jól mutatja, hogy a szereplők szerint a válság gyökere ma már inkább gazdasági probléma. A LIUC Business School értelmezése szerint mindez egy mélyebb strukturális folyamat része, amelyben az olívaolaj-termelés gazdasági alapjai fokozatosan gyengülnek. A termelők egyre nehezebben tudják érvényesíteni a költségeiket, miközben a piaci árak nem követik le a valós ráfordításokat. Ez hosszabb távon nemcsak jövedelmezőségi problémát jelent, hanem az egész termelési rendszer fenntarthatóságát kérdőjelezi meg.
A probléma ma már nem az, hogy nem tudunk elég olajat előállítani, hanem az, hogy a rendszer nem képes igazságosan elosztani az értéket azok között, akik létrehozzák.
A strukturális feszültségek egyik leglátványosabb következménye a generációváltás elmaradása. A kutatás szerint egyre több gazdaságban marad el az utánpótlás, mivel a fiatalabb generációk számára a jelenlegi jövedelmi szintek nem biztosítanak kiszámítható megélhetést. Ez különösen érzékeny pont, hiszen a családi gazdaságokra épülő mediterrán modellben a tudás és a termelési kultúra átörökítése kulcsszerepet játszik. Amennyiben ez megszakad, az hosszabb távon az ültetvények felhagyásához és a vidéki térségek gazdasági gyengüléséhez vezethet.
A mediterrán olívaolaj-piac közben egyre inkább kettős szerkezetet mutat. A világ olívaolaj-termelése meghaladja a 3,2 millió tonnát, amelyből Spanyolország mintegy 1,15 millió tonnával a legnagyobb szereplő, míg Olaszország 260 ezer tonnával jóval kisebb volumenben termel. A különbség nemcsak a mennyiségben, hanem a termelési modellben is megjelenik, hiszen Spanyolország a nagyüzemi, költséghatékony rendszerre épít, míg Olaszország egyre inkább a prémium, magas hozzáadott értékű termékek felé tolódik. A területi különbségek is ezt erősítik, ugyanis Olaszországban mintegy 950 ezer hektár olajfaliget található, míg Spanyolországban közel 2,9 millió hektár. A termelékenység ugyanakkor közelíti egymást, de az árakban jelentős eltérés látható, mivel az olasz extra szűz olívaolaj átlagosan 930 euró/100 kg, míg a spanyol termékek 800 euró körül mozognak. Ez jól mutatja, hogy Olaszország tudatosan a minőségi prémiumszegmensben próbál versenyben maradni.
Egyre fontosabb a fogyasztóknak, hogy honnan származik egy-egy termék és, hogy az mennyire megbízható. Egy 300 fő bevonásával készült vizsgálat szerint azok a csomagolási és kommunikációs elemek váltották ki a legerősebb pozitív reakciót a fogyasztókból, amelyek az ellátási láncon belüli igazságos jövedelemelosztást mutatták be. Ezek a jelzések erősebb hatást gyakoroltak a vásárlói döntésekre, mint a QR-kódos nyomonkövetés vagy a hagyományos minőségi tanúsítványok. A konferencián bemutatott gyakorlati példa szerint a HonestFood-modell egy 13,32 eurós fogyasztói árú olívaolaj esetében teljesen transzparens értékláncot mutat. A bevétel 51,5%-a a termelőkhöz kerül, 22,2% a kereskedelemhez, 14,9% a csomagoláshoz, 7,5% az olajmalmokhoz, míg 3,9% az ÁFA. Ez konkrétan azt jelenti, hogy egy palack után a termelő 6,86 eurót kap.