Szedlák Levente • 2025. augusztus 4. 06:02
A magyarországi halastavakat és tógazdaságokat is megviselte az idei aszályos időszak, volt, ahol kényszerhalászatot is kellett elrendelni a jelentős mértékű párolgás miatt – mondta el Timmel Ede, a Magyar Akvakultúra és Halászati Szakmaközi Szervezet (MA-HAL) ügyvezető igazgatója az Agrárszektornak. A szakember beszélt arról is, hogy az ágazat sokat lépett előre a felelős vízgazdálkodás terén, igaz, van még hova fejlődni. Emellett kifejtette, hogy az ágazatnak ugyanakkor komoly szerep juthat a jövőben a vízmegtartásban, igaz, ehhez komoly fejlesztésekre és beruházásokra is szükség lenne.
Ha a magyarországi halastavakról beszélünk, érdemes ezeket az elhelyezkedésük szerint két csoportra szétbontani: a Dunántúlon völgyzárógátas halastórendszerek vannak, míg az Alföldön körtöltéses tógazdaságok. Azonban egyik tógazdaság helyzete sem mondható optimálisnak, az aszály miatt ugyanis mindkét típusnál folyamatos küzdelmet kell folytatniuk a párolgással - mondta el Timmel Ede. A MA-HAL ügyvezető igazgatója lapunknak elmondta, hogy a Dunántúlon a völgyzárógátas halastavak vízutánpótlása a környező patakokból, tavakból történik, márpedig az utóbbi időszakban kevés csapadék esett, mi több, sok helyen el is apadtak ezek a patakok. A tavaknál a hőség és a szél miatt előfordult a napi 2 centiméteres párolgás is, ami komoly veszélyt jelent az ágazatra, hiszen az alacsonyabb vízmélységű tavak hamarabb felmelegszenek, ráadásul az ilyen élőhelyeken a halak sokkal jobban ki vannak téve a ragadozók prédálásainak is, amint arról korábban Lévai Ferenc, az Aranyponty Zrt. vezérigazgatója is beszélt portálunknak. Emiatt a Balatonnál már volt, hogy kényszerhalászatot kellett elrendelni – mutatott rá Timmel Ede.
A szakember szerint az Alföldön talán annyival „jobb” a helyzet, hogy ott a csatornahálózatból történik a körtöltéses tavak utánpótlása, és a kritikus időszakban ezekben több víz volt. Az alföldi tógazdaságoknál viszont az utánpótlás költség- és energiaigényes folyamat, hiszen a vizet szivattyúkkal kell a csatornarendszerből átemelni, és a rendszereket folyamatosan üzemeltetni kell.
Ezek a költségelemek pedig várhatóan a halak árában is meg fognak jelenni
– tette hozzá a MA-HAL ügyvezető igazgatója.
A halastavaknak nagy szerepe lehet a vízmegtartásban
Timmel Ede elmondta, hogy a halastavak és tógazdaságok mind mesterségesen épített vízi létesítmények, és a mezőgazdasági vízfelhasználók közül ők az egyetlenek, akik a működésük során ténylegesen is vizet tárolnak. Ezzel pedig igyekeznek a lehető leginkább kímélő módon gazdálkodni. Így például, ha a halászat miatt le kell ereszteni a tavakat, ezt a vizet megpróbálják helyben tartani, vagy úgy elvezetni, hogy helyben tudjon hasznosulni. Emellett a MA-HAL állandó résztvevője a 2025 májusában megalakított aszályvédelmi operatív törzsnek. A szakember rámutatott, hogy Magyarországon mintegy 26 ezer hektáron folyik tógazdasági haltermelés, aminek a jövőben nagy szerepe lehet a vízmegtartásban, bár az még kidolgozás alatt áll, hogyan fognak tudni ebben a rendszerben működni, mit tudnak adni és mit fognak kapni cserébe.
Az azonban biztos, hogy a tógazdálkodók részéről megvan az együttműködési készség az aszály elleni küzdelemben való részvételre
– jelentette ki Timmel Ede.
Hogyan mozdítható elő a felelős vízgazdálkodás a halastavaknál?
A felelős vízgazdálkodást mint kitűzött célt leginkább a vízkormányzással tudják ezt elősegíteni, így például a feltöltések és leeresztések ütemezésével – közölte a MA-HAL ügyvezető igazgatója, hozzátéve, hogy az utóbbi időszakban már sokat léptek előre a vízbőséghez képesti eljárásokhoz képest. Bár a vízhasználati díj Magyarországon alacsony, az ágazatban mindenki igyekszik minél gazdaságosabban felhasználni a vizet. Ha például valakinek van egy üres tóegysége, akkor a lehalászás miatt leeresztett vízmennyiséget abba töltik át. A vizek kormányzása azonban erősen technológia- és infrastruktúra-függő, ezt mindig a helyi adottságokhoz igazodva kell kezelni – tette hozzá a szakember.
Milyen fejlesztésekre lenne szüksége az ágazatnak?
Az ágazatban természetesen komoly fejlesztésekre van szükség. Timmel Ede elmondta, hogy az egyik ilyen, elengedhetetlen elem a tavak iszapkotrása lenne, az évek, évtizedek során felgyűlt iszapmennyiség ugyanis már a tavak vízbefogadó képességét is rontja. Az iszapkotrás azonban egy nagyon költséges művelet, amit önerőből nem tudnának megvalósítani a tógazdaságok. Jó hír azonban, hogy az augusztusban megnyíló MAHOP Plusz pályázati kiírásban szerepel a tórekonstrukció is, ami magában foglalja az iszapkotrást is. Az ágazatban emellett nagy szükség lenne a vízi műtárgyak – gátak, zsilipek – megújítására, az energiahatékonyság növelésére napelemrendszerek kiépítésével és modern szivattyúk telepítésére. Timmel Ede szerint
ezen kívül fontos lenne a tógazdaságoknál a belső csatornahálózatok fejlesztése, ami a telephelyen belüli hatékonyabb vízkormányzást tenne lehetővé, valamint országos szinten a vízügyi igazgatóságok csatornahálózatának bővítése is.