Farkas Alexandra • 2025. szeptember 29. 13:32
Igazi madártani szenzáció, hogy idén ősszel minden korábbi rekordot megdöntve több mint húszezer kék vércse éjszakázott hazánk térségében. A Hortobágyi Nemzeti Park területén például egyetlen fasorban legalább ötezer madár gyűlt össze, amit az Agrárszektor munkatársa is megcsodálhatott egy vezetett túra keretében. A faj különleges életmódjáról és a vonulás aktuális és következő szakaszairól Palatitz Péter, az MME Kékvércse-védelmi programjának koordinátora beszélt az Agrárszektornak.
A kék vércsékre jellemző, hogy a költési időszak végeztével, nagyjából augusztus elejétől a fiatalok elkezdenek kóborolni, az öreg madarak pedig elkezdenek vedleni és minden példány igyekszik a lehető legjobb kondícióba kerülni a rájuk váró, délafrikai telelőhelyeket célzó 8 500 kilométeres út előtt. Mint azt Palatitz Péter, az MME Kékvércse-védelmi programjának koordinátora az Agrárszektornak elmondta, erre a felkészülésre majdnem két hónapja van a madaraknak, ezalatt az időszak alatt pedig előszeretettel verődnek össze nagy csapatokba, hogy együtt keressék fel a táplálékban gazdag élőhelyeket a Fekete-tenger vonalától Magyarországig, sőt olykor egész Nyugat- vagy Észak-Európáig.
A kontinens legnagyobb ismert gyülekezőhelye Ukrajnában található, ahol húszezer kék vércse készül együtt a nagy útra. Idén azonban hazánk térségében is megdőltek a korábbi rekordok, hiszen 65 gyülekezőhelyen – Pozsonytól a magyar pusztákon és a vajdasági síkokon át egészen a Bánságig – összesen több mint húszezer fokozottan védett kék vércse éjszakázott. A helyszínek közül ráadásul magasan kiemelkedett egy hortobágyi fasor, ahol eddig soha nem látott tömegben minimum ötezer példány gyűlt össze.
Ha figyelembe vesszük, hogy egy példány természetvédelmi értéke 500 ezer forint, akkor az idén ősszel a térségben megfigyelt húszezer kék vércse összesen tízmilliárd forint értékű állományt képvisel. És mivel egy kék vércse kolónia vagy egy népes gyülekező a becslések szerint több mázsa pockot is elfogyaszthat egy évben, a madarak jelenléte jelentős költségtől is megkímélte idén a gazdálkodókat.
Magyarországon 2004 óta monitorozzuk minden évben a gyülekező madarakat, és azt tapasztaljuk, hogy a térségünkben 40-60 gyülekezőhely szokott kialakulni. Ezeken augusztusban még csak néhány tíz, esetleg száz madár szokott lenni, de aztán a kóborló fiatalok és a helyben lévő öregek is egyre inkább keresik egymás társaságát, sőt északról és keletről is csatlakoznak hozzájuk további példányok. Általában a nyugodt, településektől távoli, fényszennyezéstől mentes kis facsoportokban szoktak gyülekezni, ahol az őszi rovarrajzás és a kisemlős-gradáció is jelentős
– mutatott rá Palatitz Péter, majd hozzátette: ezeken a helyeken a vércsék egyrészt együtt éjszakáznak, de ezzel egyidőben azt is felmérik, hogy ki mennyre áll készen a vonulásra.
Miközben a madarak a facsoportban éjszakáznak, az is jól látszik rajtuk, hogy a begyek tele vannak, félig vannak vagy esetleg üresek. Ha aztán egy madár azt látja, hogy a szomszédoknak mindig sokkal jobban tele van a begye, mint az övé, netán sokkal többet köpetelnek éjszaka, mint ő, akkor úgy fogja érezni, hogy másnap talán érdemesebb lenne az ő csapatukhoz csatlakozni. Ezek az éjszakázóhelyek tehát a táplálkozóterületek felderítéséhez is fontos információs centrumot jelentenek.
Palatitz Péter arra is kitért, hogy egy-egy kék vércse az adott gyülekezőhelytől táplálék reményében nagyon változatos távolságokra jár el: a jeladóval felszerelt madarak jellemzően 40-60 kilométeres körzetben vadásztak, de olyan is előfordulhat, hogy nem ugyanarra a helyre térnek vissza pihenni. Előfordulhat például olyan, hogy a hortobágyi gyülekezőhelyről két napra átmennek a Dévaványai-síkra, aztán újra visszatérnek a Hortobágyra.
Ez egy élő rendszer – kicsit olyan, mintha ez lenne nekik a fesztivál időszak. Képzeljük el azt, hogy egyszerre megy az EFOTT, a Tokaj-Hegyaljai fesztivál és a SopronFest és mindenki úgy próbál helyezkedni, hogy a lehető legjobb helyre kerüljön és a legmegfelelőbb csapatban kezdje meg a vonulást.
Ez azonban még mindig csak a bemelegítés, az idei vizsgálatok ugyanis azt mutatják, hogy a Jászságban gyűrűzött 52 idei fiatal Spanyolország, Franciaország, Svájc, Németország, Hollandia, Belgium, Dánia, Svédország, Finnország, Lengyelország, Szlovákia,Ukrajna, Románia, Szlovákia és Csehország területére is kiruccant szétnézni.
Ez pedig azt jelenti, hogy a nagy út előtti kóborlásuk során akár háromezer kilométert is megtehetnek táplálékkeresés és izomépítés céljából.
Palatitz Péter az Agrárszektornak arról is beszélt, hogy a magyar madártani szenzációnak számító rekord kialakulásában több tényező is szerepet játszhatott. Egyfelől a kék vércsék számára kedvező körülményeket teremthetett a hosszú, stabil időjárású ősz, a mezei pockok idén tapasztalt gradációja pedig igazi terített asztalt jelentett számukra. Aki pedig kilátogatott egy-egy ilyen gyülekezőhely közelébe, azt is jól láthatta, hogy a napfényes délutánokon gyakorlatilag „füstöltek” a fák a fölöttük kialakuló hatalmas rovarrajoktól, amik szintén fontos táplálékforrást jelentettek a madarak számára.
Összességében tehát az élőhelyek állapota extra jó körülményeket teremtett a kék vércsék számára, az aszály azonban természetesen őket is megviselte.
Nagyon sok adatom van arról, hogy aszályos időszakban lecsökken a fiókák kirepülési súlya. A minket is nagyon megviselő hőségnapokon ugyanis még a fészekben vannak, a szülők azonban ilyenkor a déli órákban nem tudnak annyi táplálékot hordani nekik, mert az ehhez szükséges izommunka miatt egész egyszerűen túlmelegszenek. Másrészt az is gond, hogy ilyenkor a pockok sem bújnak elő a járatokból, így nem is nagyon lenne táplálék, amit oda lehetne adni nekik. Emellett ráadásul a fiókák a felhalmozódott zsírtartalékot és a fehérjét is ellihegik, hogy vizet gyártsanak és ne hevüljön túl a testük.
Hogy a nyári hőségben kimaradt kalóriákat az őszi gyülekezés során pótolni tudják-e a kék vércsék, az a szakember elmondása szerint egyelőre vizsgálat tárgyát képezi. Mint mondta, a múlt hétvégén befogott példányok testtömege nem mutatott kiugró értéket, ami arra utal, hogy a nyári megpróbáltatások utáni kedvező őszi körülmények között is csak átlagos szintre sikerült felhozniuk a kondíciójukat. Ha viszont az őszi időszak sem bizonyulna elégségesnek, az a szakember szerint komolyan ronthatná a fiatal madarak túlélési esélyeit. Palatitz Péter hozzátette: a leggyorsabb kék vércsék két hét alatt érnek Angolába, a fiatalabbaknak azonban a hosszú úthoz akár két hónapra is szükségük lehet.
Az idősebb példányok olykor azt is bevállalják, hogy a Balkán-félszigetről egyetlen lendülettel elrepülnek a Csád-tóig, a tenger és a sivatag átrepülése azonban komoly kockázatokkal járhat. Egy homokvihar például nagyon szétvágja a tollazatukat, a tengeri viharban pedig nincs hova leszállniuk pihenni. A vehemens viharok és az oldalszelek ráadásul jelentősen elsodorhatják az útvonalról a madarakat, akik aztán kiéheznek, legyengülnek és elpusztulnak. A fiatalok minimum egyharmadával ez történik a dél felé történő vonulás alatt. De az is relatíve sokszor okoz problémát számukra, hogy a mocsarak lecsapolásával felszámoltuk a Mediterráneumban a rovar-élőhelyeket, hogy a szigeteletlen oszlopok áramütést okoznak vagy hogy a kék vércsék által kedvelt gyepes élőhelyek sok helyen csak repülőtereken vannak, ami ütközéssel járhat. De ezen kívül Észak-Afrikában előszeretettel fogják be őket hobbi vagy solymászati célra is, szóval a vonulás során bőven van mitől tartaniuk.