Farkas Alexandra • 2025. október 11. 06:01
A szélenergia az elmúlt évtizedekben egyre fontosabb szerepet töltött be a globális energiamixben, idén júniusra pedig már közel 18 ezer szélerőmű üzemelt világszerte. Tény, hogy a fosszilis energiahordozók kiváltása csökkenti a szén-dioxid-kibocsátást, arra azonban kevesen gondolnak, hogy a hatalmas forgó lapátok évente több százezer madár és denevér életét követelik. A szakértők szerint mielőbb lépni kell, hogy az állatok védelme bekerülhessen a nemzetek klíma- és energiapolitikájába, valamint az új energetikai infrastruktúra tervezését szabályozó előírásokba.
Az elmúlt két évtizedben a szélenergia fokozatosan egyre nagyobb szerepet kapott a globális energiaszektorban, melynek eredményeként idén júniusban már közel 18 ezer szélerőmű működött világszerte, összesen körülbelül 1 000 gigawattos teljesítménnyel. Kétségtelen, hogy a fosszilis energiaforrások ily módon történő kiváltása csökkenti a szén-dioxid kibocsátás mértékét és ezáltal a klímaváltozás hatásait, arról azonban eddig viszonylag kevés szó esett, hogy a forgó turbinák milyen veszélyt jelentenek az élővilágra.
Ahhoz képest, hogy ez a hatás szinte egyáltalán nem volt benne a köztudatban, a számok egészen megdöbbentőek. Egy korábbi tanulmány szerint például a szélturbinák miatt Németországban évente több mint 250 ezer denevér pusztulhat el, ami megawattnyi beépített kapacitásra vetítve évente 6-8 elhullott denevért jelent. Az elpusztult állatok több mint 70 százaléka ráadásul valamelyik vándorló fajhoz tartozik, Németország területén ugyanis több jelentős vonulási útvonal is áthalad.
Hasonló nagyságrendű pusztulásról számoltak be az Egyesült Állomokban is, ahol a szélerőművek a becslések szerint évente 140–328 ezer madár és 500 ezer denevér pusztulását okozzák.
Ha most arra gondolunk, hogy a madarak és denevérek pusztulását a lapátokkal való ütközés miatti sérülések és törések okozzák, akkor nem tévedünk nagyot, a helyzet azonban a tanulmány szerint ennél sokkal összetettebb. A denevérek esetében ugyanis a másik fő problémát az jelenti, hogy a forgó lapátok körül hirtelen légnyomáscsökkenés alakul ki, ami a mell- és hasüregben, illetve a közép- vagy belső fülben kiterjedt belső vérzéseket okozhat, aminek következtében az állat közvetlen ütközés nélkül is elpusztulhat.
Van azonban a két halálok között egy aggasztó különbség: míg az ütközésben elpusztult denevérek rendszerint a turbina közelében hullanak a földre, az ún. barotraumát szenvedett példányok a hatást követően akár órákig vagy napokig is életben maradhatnak. Mivel egyelőre nem lehet tudni, hogy mindez milyen gyakran történik meg, az elhullásokat sem lehet olyan egyszerűen a szélturbinák számlájára írni, azaz könnyen lehet, hogy a fenti számok még így is alábecsülik a helyzet súlyosságát.
Azt is érdemes látni, hogy a szélturbinák élővilágra gyakorolt hatása az elmúlt évtizedekben nemcsak azért lett egyre jelentősebb, mert egyre több épült belőlük, hanem azért is, mert az újabb és magasabb turbinák forgólapátjai akár több mint 20 ezer négyzetméteres területet is lefedhetnek, ami több mint százszorosa az 1980-as évek átlagos turbináinak.
Hogyha pedig mindezt országos léptékben nézzük, az érintett légtér valóban óriási élőhelyvesztést jelent: Brazíliában például a jelenleg működő turbinák lapátjai 92,3 millió négyzetméternyi területet pásztáznak.
A helyzetet csak még tovább árnyalja, hogy a szélturbinák jelenléte a szárazföldi, nem repülő ragadozókra és a patás állatokra is kihat. A megfigyelések szerint például az amerikai jaguarundi macskaféle gyakran megjelenik a turbinák környékén, a jaguár, a mocsári macska, az aranysakál, a villásszarvú antilop és a rénszarvas viszont inkább elkerüli ezeket a helyeket. Ez pedig már csak azért is érdekes, mert ha e fajok mozgása és jelenléte megváltozik, az a tápláléklánc többi szintjére is hatással lehet.
És bár a rovarok szélturbinákhoz kapcsolódó pusztulásával ezidáig még kevésbé foglalkoztak, a hatás olyannyira létezik, hogy az elpusztult egyedek gyakran okoznak látható szennyeződést a turbinák felületén. Mindez pedig nemcsak a rovarpopulációk szempontjából érdekes, hanem azért is, mert a lapátok tisztasága alapvető fontosságú az aerodinamikai hatékonyság megőrzéséhez.
Ahogyan arra a Nature Reviews Biodiversity szaklapban megjelent tanulmány is felhívja a figyelmet, az érintett állatok védelmét mindenképpen integrálni kell tehát a nemzetek klíma- és energiapolitikájába, valamint az új energetikai infrastruktúra tervezését szabályozó előírásokba.
Nyilvánvalóan nem cél az újabb szélturbinák építésének teljes körű megakadályozása, a működésükhöz kapcsolódó káros hatások azonban tudatos tervezéssel és odafigyeléssel jelentősen mérsékelhetők lennének. A szakértők szerint ennek egyik eszköze lehet például a meglévő turbinák ideiglenes leállítása azokban az időszakokban, amikor például vonulás miatt a veszélyeztetett fajok aktivitása a legnagyobb, de sokat segíthetnek a repülő állatok észlelését és elriasztását szolgáló technológiák is. Az új szélerőművek telepítését megelőzően pedig arra kellene következetesen odafigyelni, hogy a létesítmények ne az állatok fő élőhelyein, vonulási útvonalain vagy azok közvetlen közelében épüljenek fel.