agrarszektor.hu • 2026. május 23. 18:08
Bár Magyarországot sokan víznagyhatalomnak tartják, az éghajlatváltozás és a felszíni vizek gyors lefolyása miatt az ország vízmérlege folyamatosan romlik. A mezőgazdaságot súlyosan érintő aszályok rávilágítottak arra, hogy az öntözés fejlesztése önmagában már nem elegendő. A jövőbeni termésbiztonság és az éghajlati egyensúly kulcsa a csapadék helyben tartása, valamint a táj természetes vízmegtartó képességének helyreállítása - írta meg a NAK.
Hazánk felszíni vízkészletének több mint kilencven százaléka külföldről érkezik, ám ez a vízmennyiség rendkívül gyorsan át is folyik a Kárpát-medencén. Ezt a sérülékeny helyzetet tovább súlyosbítja az egyre szélsőségesebbé váló időjárás. A tartós, áztató esőket felváltották az intenzív, hirtelen lezúduló záporok, amelyekből a csapadék alig tud beszivárogni a talajba. Különösen az Alföldön figyelhető meg a talajvízszint évtizedek óta tartó, drasztikus süllyedése. Ezt a folyamatot a folyószabályozások és a belvizek gyors elvezetése is felgyorsította. Amikor a folyók vízállása kritikusan alacsonyra esik, drénhatásuk révén megcsapolják a környező területek talajvizét. Így az ország összességében több vizet veszít, mint amennyit kap.
A 2022-es és a 2024-es év súlyos aszálya egyértelműen megmutatta, hogy a magyar mezőgazdaság termelési szerkezete egy olyan éghajlati modellre épül, amely már nem létezik. A hagyományos szántóföldi kultúrák, például a kukorica és a napraforgó termésbiztonsága ma már szinte teljesen a kiszámíthatatlan nyári esőzésektől függ. A csapadék éves mennyisége helyett sokkal fontosabbá vált annak időbeli eloszlása és a talaj vízraktározó kapacitása.
Hiába merül fel megoldásként az öntözés bővítése, a magas beruházási költségek és az infrastrukturális korlátok miatt ez önmagában kevés. A szakmai konszenzus egyértelmű: a hangsúlyt a víz tájban tartására kell áthelyezni.
A modern vízgazdálkodási szemléletben kulcsszerepet kap a párolgás, pontosabban a növényi párologtatás, amelyet korábban puszta vízveszteségnek hittek. Valójában ez a természet egyik legfontosabb hűtőrendszere. Míg a csupasz talajokról vagy a burkolt felületekről elpárolgó víz érdemben nem javítja a mikroklímát, addig a növényzeten keresztül történő aktív párologtatás, azaz a transzspiráció, rengeteg hőenergiát von el a környezettől. Ez a folyamat jelentősen mérsékli a felmelegedést az erdőkben, a gyepeken és a mezőgazdasági területeken. A növényzet gyökérzete raktározza a nedvességet és javítja a talaj szerkezetét. Ezzel a növények nemcsak fogyasztják a vizet, hanem aktívan szabályozzák a helyi vízkörforgást is.
A globális felmelegedéssel a természetes szabályozó rendszerek egyre inkább túlterhelődnek, ezért a gazdálkodási gyakorlatok átalakítása elkerülhetetlen. A talajtakarással, a szervesanyag-visszapótlással, az agroerdészeti megoldásokkal, valamint a települési kék-zöld infrastruktúrák kialakításával elérhető, hogy a lehulló csapadék legnagyobb része valóban helyben hasznosuljon. A kérdés ma már egyáltalán nem az, hogy lesznek-e újabb aszályok Magyarországon. Sokkal inkább az, hogy a magyar vidék és az agrárium milyen gyorsan képes átállni a vízmegtartó gazdálkodásra, helyreállítva ezzel a természetes vízkörforgást.