Itt a Tisza-kormány terve: átalakítanák az agrártámogatási rendszert?

Elekes Balázs, a Goldkern Kft. cégvezetője arról beszélt, hogy a magyar mezőgazdaságban eljött a közös cselekvés ideje, az ágazat szereplőinek közösen kell keresnie megoldást az ágazat nagy kihívásaira. Ide tartoznak a klímaváltozás és az időjárási szélsőségek; a piacok átalakulása; a háborúk és konfliktusok, illetve azok következményei; a kiszámíthatatlan piaci ármozgások; a termelés költségeinek folyamatos növekedése, valamint a termésátlagok és a terményárak drasztikus csökkenése és a fogyasztási szokások átalakulása is. A változás sok szempontból már - kényszerből - elindult: a szakember szerint erre példa a vetésszerkezet drasztikus átalakulása, a talajművelés változása, az input intenzitás visszaesése, a terménykereskedelem alakulása.

Elekes Balázs beszélt arról is, hogy korábban, az 1990-es évektől a 2000-es évek elejéig az alternatív növényeknek komoly termeltetési gyakorlata volt az országban, erre specializálódott vállalkozásokkal: ezen cégek végezték a termelést, az áruvá készítést és raktározást, a csomagolást, az értékesítést, a vetőmag előállítást, valamint fajta fenntartás és nemesítés támogatását, együttműködve a kutatóintézetekkel. Fontos volt, hogy ebben az időben a termeltetett termények árát előre rögzítették, a piacon csak az előre felmért mennyiséget figyelembe véve történt a termeltetés, a piaci szereplők egyeztettek annak érdekében, hogy ne alakuljon ki se hiány, se túltermelés és széles volt a termelt növények köre (héjas tökmag, hajdina, étkezési babok, muharmag, kendermag, lenmag, olajtökmag, stb.) Ezek jó része azonban az EU-csatlakozás óta fokozatosan és szinte teljesen eltűnt, ami részben a piac átalakulása, részben a jogszabályi háttér szigorodása, részben pedig a támogatási struktúra nehézkessége és a feldolgozóipar hiánya miatt következett be. A szakember szerint három olyan „slágernövény” van, amit lehetne termelni, ha lenne piaca itthon, ez pedig a lenmag, a szárazborsó és a cirok. Elekes Balázs ezután kanadai és osztrák példákkal illusztrálta, hogyan lehet sikeres brandet építeni nemzeti termesztésű növényekkel. A jövőt illetően úgy fogalmazott,

túl késő van ahhoz, hogy pesszimisták legyünk. Alapanyag termelés és kereskedés helyett élelmiszer előállítás és termékpályák felépítésére lenne szükség. Cél az egészséges élelmiszerek előállítása, a helyi gazdaság és a helyi munkahelyek támogatása, a jövedelem helyben maradása és az edukáció. Mindezt úgy, hogy alkalmazkodunk a megváltozott körülményekhez

- mondta Elekes Balázs.

Mit csinál egy vízépítő mérnök? Vőneki Péter, a TERVÍZ Bt. mérnöke elmondta, hogy a feladataik közé tartozik a települések víziközmű hálózatok tervezése (ivóvíz, szennyvíz-elvezető hálózatok, régi hálózatok rekonstrukciója), a települések csapadékvíz hálózatának tervezése, a tájépítéshez kapcsolódó vízépítési feladatok, a vasútfejlesztéshez kapcsolódó vízépítési feladatok, a fürdő fejlesztések, vízellátása és vízelvezetése és - egyebek mellett - a sertéstelepekhez és öntözőrendszerekhez kapcsolódó vízépítési feladatok. Tamás Péter, a cég szakértője arról beszélt, hogy az üzemi beruházásoknál fontos a modernizáció és az automatizálás, a fenntarthatóság és a zöld beruházások előtérbe kerülése, valamint az infrastruktúra-fejlesztés és bővítés. A szakember kiemelte, hogy egy beruházás sorsa már a tervezés fázisában eldőlhet: ezért kell fontosak a helyzetfelmérések (lehetőségek, kapacitásigény felmérése), a műszaki-gazdasági elemzés, a jogszabályi előírások ellenőrzése, a pénzügyi modellezés és a kivitelezés ütemezése. Tamás Péter ezután végigvette, milyen lépései vannak egy beruházásnak és kiemelte, hogy amíg a 2010-es években és a 2020-as évek elején még a lehulló csapadék minél gyorsabb elvezetése volt a cél, ez mostanra megváltozott, és már a vizek megtartásán van a hangsúly. Mint fogalmazott, szükség van a vízügyi szakemberekre, jogalkotókra, civilekre és mindenkire, de a beruházások megfelelően képzett mérnökök nélkül nem tudnak eljutni a tervezési fázisba sem, nemhogy ténylegesen meg is valósulni. Vőneki Péter pedig arra biztatott mindenkit, hogy ha ilyen jellegű beruházásban gondolkodik, minél előbb vegye fel a kapcsolatot a vízépítő mérnökökkel.

Hogyan lehet új irányba terelni Magyarország vízgazdálkodását?

Ereifej Laurice, az Élő Környezetért Felelős Minisztérium Természetalapú Megoldásokért Felelős Főosztály vezetője arról beszélt, hogy az 1265/2026. (VIII.25.) Kormányhatározat rendelkezett az Országos Vízmegtartási Koncepciót és Akcióterv létrehozásáról. Ennek alapja, hogy a vízhasználati igényeket csak a rendelkezésre álló vízkészletek mennyiségének és megóvásával lehet kiszolgálni, tekintettel a klímaváltozásra, a vízgyűjtési-vízgazdálkodási terveket pedig össze kell hangolni az árvízkockázat-kezelési és aszálykezelési tervekkel. Fontos, hogy az érintett feleket is be kell vonni a folyamatokba, és mindig törekedni kell a hatékonyság növelésére. A szakember elmondta, hogy ez a dokumentum jelenleg még csak egy munkaanyag a kormány tájékoztatására, de heteken belül sor kerülhet az akcióterv társadalmasításra. Fontos, hogy ez egy átmeneti dokumentum lesz: vannak nagyobb léptékű tervek, de már most el kell kezdeni a vízmegtartást.

Ereifej Laurice az idei évben tapasztalt rendkívüli szárazság kapcsán kiemelte, hogy a vízhiány már a nemzetgazdaság egészét terhelte, nemcsak a mezőgazdaságot, de az ipart és a turizmust is. Az aszályra azonban nem nyáron kell felkészülni, hanem már jóval előtte. A főosztályvezető vízhiány okai között a vízelvezetésre épült rendszert, a rossz tájhasználatot, a klímaváltozást, a rossz gazdasági ösztönzőket és a pazarló vízhasználatot sorolta fel. Megoldási irányként pedig a táj „szivacs” funkciójának erősítését emelte ki: a csapadék felfogását ott, ahol leesik és talajba való beszivárgás elősegítését, serkentését; a felszínen kialakult lefolyás lassítását; a felesleges víz ideiglenes tárolását a talajban, és a felszín alatti, valamint a felszíni vizekben.

Ezen kívül a folyókon érkező víz tájba vezetésére, a csapadékvíz beszivárogtatására, a pazarló vízhasználat csökkentésére és a szennyvíz, szürkevíz fokozottabb újrahasznosítására lenne szükség. Újra kell gondolni továbbá a területhasználatot és felszínborítást, egyben a természeti, domborzati, talaj- és klimatikus adottságoknak megfelelő vízhasználat kialakítására is törekedni kell

- sorolta Ereifej Laurice.

A szakértő beszélt arról is, hogy a korábbiakkal ellentétben nem a víz elvezetése, hanem a visszatartása lesz a cél, valamint a döntéshozók az aszályt és az árvizet egyben fogják kezelni. A nagy műtárgyak létesítése helyett inkább a több kisebb és összekapcsolt beavatkozás irányába szeretnének elmozdulni, emellett a hatékonyság növelését, a talaj szerkezetének és minőségének javítását is tervezik, hiszen hektáronként +1% humusz már 150-250 köbméter többletvizet tud tárolni. (Nemrég ugyanerről beszélt Drexler Dóra, az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet (ÖMKi) ügyvezetője az Ökológiai Gazdálkodás Európai Napja alkalmából szervezett konferencián.) Ezekhez a tervekhez a jogszabályi háttér módosítására, a vízügyi infrastruktúra és gyakorlat átalakítására, költségek és hasznok elosztására, a területhasználat-váltás költségeinek rendezésére, valamint a korábban rendezetlen tulajdonviszonyok, hibás ösztönzők problémájának megoldására lesz szükség. Ereifej Laurice beszélt továbbá a duzzasztásról és a Duna-Tisza átvezetés tervéről is, de elmondása szerint ezeket a domborzati akadályok és a megkérdőjelezhető költség-hatékonyság miatt nem támogatják.

A főosztályvezető elmondta, hogy a legsürgetőbb feladataik most a finanszírozási háttér biztosítása, az akcióterv alapján kormányhatározat megalkotása (feladatokkal, felelősökkel, határidőkkel), a támogatási rendszerek átalakításának megkezdése és a szabályozási környezet módosítása lesznek.

Hogyan támogatja a KAP a vízmegtartást?

Ameddig lehet, az európai uniós agrárpolitika ösztönzőkkel operál, de van egy pont, amin túl kemény szabályozásra van szükség - mondta el Madarász István, az Agrár- és Élelmiszergazdaságért Felelős Minisztérium Agrárkörnyezet Fejlesztési Főosztályának vezetője. A szakember beszélt arról is, hogy uniós agrárpolitikának hosszú évtizedeken át volt egy olyan rossz tulajdonsága, hogy a mezőgazdasági területeken megjelenő vizet rossz dolognak tartotta: az a terület, ami belvizes, az nem támogatható. Ez mostanra szerencsére megváltozott, és a vízmegtartás, vízvisszatartás jelenleg az ösztönzők mentén mozog. A jelenlegi ciklusban már volt lehetőség arra, hogy ezt kiiktassák a rendszerből.

Az alapvető támogatásra jogosult terület definíciójánál 2023-ban szántón, 2024-től szántó melletti gyepterületen, 2025-től szántón, gyepen, állandó kultúrában sem volt arra ösztönözve a termelő, hogy elvezesse az itt felgyűlt vizet, hanem kis vizes élőhelyként bejelenthette, csak a veszélyes gyomnövényeket és az invazív növényeket kellett távol tartania. Ez pedig azt jelenti, hogy a víz gyors levezetése helyett annak tájban tartása lett a támogatott érték

- emelte ki Madarász István.

A vízborítás, illetve a talaj gépi munkavégzést akadályozó mértékű vízzel való telítettségének időszaka alatt a minimumkövetelmények előírásait teljesítettnek kell tekinteni az alábbi területeken: az ökológiai célú vízpótlásra használt területen, a kis vizes élőhely területen, a vizenyős terülten, illetve 2027-től bármely belvízzel érintett területen. A főosztályvezető a vizes élőhelyek és tőzeglápok védelmét illetően elmondta, hogy első körben 46,5 ezer hektár került be az adatbázisba, de ez mostanra már 62 ezer hektár fölött jár. A szakember beszélt arról is, hogy országosan már 4,5 millió hektárnyi földterület vesz részt az Agro-Ökológiai Programban (AÖP), de nem ekkora területen folytatnak vízvisszatartást elősegítő gyakorlatokat a gazdák, azok körülbelül 1 millió hektárt tesznek ki. De az mindenképpen pozitívum, hogy az AÖP-ben is vannak már a területek vízmegtartását segítő gyakorlatok: a szántóknál ide tartozik a téli talajtakarás, a nem termelő területek és tájképi elemek szabadon hagyása, a mikrobiológiai és talajkondícionáló készítmények használata és a forgatás nélküli talajművelés. Az állandó kultúráknál pedig a mikroöntözési technológiákat, a mikrobiológiai és talajkondícionáló készítményeket és a talajtakarási lehetőségeket kell ide venni.

Az Agrár-Környezetgazdálkodási Programnál (AKG) a szántó és gyep esetén alapvállalás, hogy a belvíz, az időszakos vízállás vagy a vízpótlásból eredő vízborítást tilos levezetni, ezek területe az adott kultúra kiterjedésébe beleszámítható. Szántó esetén szabadon választható vállalás az, hogy az aszály- vagy erózióérzékeny területen a vállalással érintett vetésszerkezetben az erózió szempontjából kockázatos kapásnövények aránya legfeljebb 20% lehet.

Madarász István elmondta, hogy új tematikus előíráscsoportként (TECS) lett bevezetve a talajmegújító/regeneratív szántó. Itt csak talajművelés nélküli termesztéstechnológiákat lehet alkalmazni. Jelenleg Magyarországon már 19 ezer hektárnyi ilyen támogatott „no-till” terület van. A szakember beszélt arról is, hogy a nem termelő területeknél lehetőség van kis vizes élőhelyek és erózióvédelmi sávok kialakítására is. Az előző év végén, idei év elején volt egy benyújtási időszak. Ebből elég vegyes tapasztalatok születtek, ehhez hozzá fognak nyúlni - közölte a főosztályvezető, aki egyben azt is elmondta, hogy egy új megoldással is kísérleteznek a vízmegtartás támogatását illetően, ez az úgynevezett vízprémium lenne, ami egyfajta eredményalapú kifizetés lesz. Mint mondta, ezt még az idén szeretnék megjelentetni, jelenleg Brüsszel jóváhagyására várnak.

Ennek célja a csapadékból vagy ökológiai célú vízpótlásból származó többletvíz helyben tartása és beszivárogtatása. A támogatás alapját a megtartott vízfelület nagysága és a vízborítás időtartama fogja adni. Úgy tervezik, hogy ez egy „trükkös” hároméves program lesz: gyakorlatban azt fogja jelenteni, hogy aki bejelentkezik, az 3 évre jelentkezik, de akkor sincs semmi, ha ez idő alatt egyszer sem sikerül 1 négyzetméternyi vízborítást felmutatnia. Ekkor nem lesz támogatás, de külön büntetés nem lesz. A trükkös rész pedig az lesz, hogy a gazdálkodó minden évben maga döntheti el, melyik területével van bent a rendszerben, hol vállalja a víz megtartását. A szakember végezetül elmondta, hogy

a Közös Agrárpolitika eszközei akkor segítik a táj alkalmazkodását, ha a víz megtartását nem kivételként, hanem támogatott gazdálkodási irányként kezelik.