Farkas Alexandra • 2026. október 25. 05:58
Elképesztő viselkedést figyeltek meg, ilyet korábban még soha nem dokumentáltak a kutatók.
A MontPhoto nemzetközi természetfotós pályázat díjnyertes fotóinak egyikén feltűnik egy farkas, amely virágokat nyalogat és az orra csupa virágpor. Amellett, hogy ez egy igen bájos, sosem látott jelenet, a háttérben egy olyan, eddig ismeretlen ökológiai kapcsolat is rejtőzik, ami akár a nagyragadozók szerepéről alkotott képünket is átírhatja.
A spanyolországi Lloret de Marban rendezték meg a MontPhoto nemzetközi természetfotós pályázat díjátadóját, amelyen az Agrárszektor is részt vett. Amellett, hogy a kiállított fotók közel egynegyede magyar természetfotósok munkája volt, a bemutatott történetek között egy különösen izgalmas felfedezésre is bukkantunk, az Emlősök kategória győztes fotóján ugyanis egy etióp farkas látható, amely az orrával épp egy etióp fáklyaliliomhoz dörgölőzik hozzá.
Gondolhatnánk azt, hogy mindez pusztán egy kedves, szép jelenet, ám ha a dolgok mélyére nézünk, rájöhetünk, hogy ennél jóval többről van szó. Ez a mozdulat ugyanis arra enged következtetni, hogy egy nagytestű ragadozónak is lehet szerepe a növények beporzásában.
Mindez azért is számít rendkívül érdekes felfedezésnek, mert a beporzó szó hallatán alapvetően a méhek, darazsak, lepkék, legyek és egyéb rovarok, vagy ezen kívül esetleg még a denevérek, madarak jutnak eszünkbe, ennél nagyobb testméretű állatfajra azonban ritkán gondolunk. Pedig a becslések szerint világszerte több mint 308 ezer fajt, azaz a virágos növényfajok 87,5 százalékát állatok porozzák be, melyek között a fentieken túl alacsonyabb számban bizony előfordulnak kis vagy közepes termetű rágcsálók, kisebb ragadozók, erszényesek is, melyek gyakran fákon élnek.
Nagyon úgy néz ki, hogy a díjazott fotón látható nagy méretű etióp farkas (Canis simensis) is bekerült a beporzók igen népes társaságába, amint azt Sandra Lai, a University of Oxford kutatója kollégáival a rangos Ecology szaklapban részletesen is leírta. Terepi felméréseik során ugyanis több alkalommal is sikerült megfigyelniük, amint az egyes példányok felkeresték az etióp fáklyaliliom (Kniphofia foliosa) virágzatait, amiből nektárt fogyasztottak és közben viszonylag nagy mennyiségű pollen tapadt az orrukra.
A farkasok egy perc és másfél óra közötti időt töltöttek a virágmezőkön, ám a virágzatokból való táplálkozással töltött összesített idő mindössze 3 másodperc és 4,5 perc között alakult. A farkasok jellemzően odaléptek egy virágszárhoz, majd a virágzat alsó részén található, legérettebb, legtöbb nektárt tartalmazó virágokat nyalogatták. Négy farkas csupán néhány virágzatot keresett fel, két másik egyed azonban egyetlen alkalommal, a virágmezőn áthaladva egymás után 20, 30 virágzatból táplálkozott
– közölték a kutatók az Ecology szaklapban megjelent tanulmányukban, amelyben arról is szó esik, hogy a megfigyelés közben nemcsak farkasok, de emberek (főleg gyermekek), kutyák, hegyi nyalák és Anubisz-páviánok is fogyasztottak a nektárból.
A felfedezés révén az etióp farkas az egyetlen olyan ismert nagyméretű ragadozó fajjá vált, amelyről dokumentálták, hogy nektárt is fogyaszt; az azonban valószínűtlen, hogy ez jelentős mértékben hozzájárulna az állat energiaellátásához, inkább csak desszertként jelenik meg a fő táplálékának tekinthető rágcsálók mellett. A kutatók szerint ennél is fontosabb azonban az, hogy a mozdulatsor ritka példája lehet egy nagyméretű ragadozó és egy növény közötti, potenciálisan beporzással járó kölcsönhatásnak.
Amint azt Claudio Sillero-Zubiri, a University of Oxford kutatója, a tanulmány társszerzője később elmondta, kíváncsiságból ő maga is megkóstolta az ízletes csemegét.
Először akkor figyeltem fel az etióp fáklyaliliom nektárjára, amikor pásztorok gyermekeit láttam a Bale-hegységben, amint a virágokat nyalogatják. Nem kellett sok idő, hogy én is megkóstoljam: a nektár kellemesen édes volt. Amikor láttam, hogy a farkasok is ugyanezt csinálják, tudtam, hogy élvezik ezt a szokatlan energiaforrást. Nagy örömömre szolgál, hogy mostanra sikerült dokumentálnunk, hogy ez a viselkedés elterjedt az etióp farkasok körében, és feltártuk az ökológiai jelentőségét is.
A jövőbeli vizsgálatok többek között arra kereshetnek majd választ, hogy
- milyen szerepet játszik az etióp fáklyaliliom nektárja az etióp farkasok táplálkozásában,
- az etióp farkasok ténylegesen hozzájárulnak-e a növény beporzásához, és ha igen, mekkora jelentőséggel bírnak a többi viráglátogató állathoz képest,
- továbbá kialakult-e valamilyen kölcsönös alkalmazkodás az etióp farkasok és a növény között az evolúció során.
Azon túl, hogy a fenti sztori érdekes, az is elgondolkodtató lehet, hogy a fajok őrületes ütemben zajló kihalásával vajon hány olyan különleges ökológiai kapcsolat veszik el örökre, amit még megismerni sem volt időnk?