A szakemberek szerint a háttérben elsősorban az áll, hogy Európa-szerte jelentősen visszaszorultak azok a természetes vagy féltermészetes gyepek, amelyek ezeknek a fajoknak az élőhelyét biztosítják. Sok területet intenzív mezőgazdasági művelés alá vontak, másokat feldaraboltak vagy egyszerűen felhagytak velük. A megmaradt élőhelyeket ráadásul a növekvő növényvédőszer-használat is egyre kedvezőtlenebbé teszi a lepkék számára - derült ki a europeancorrespondent.com adataiból.
Korábban lapunk is beszámolt arról, hogy különösen aggasztó, hogy a globális felmelegedés hatásai a Kárpát-medencében az európai átlagnál is erőteljesebben jelentkeznek. Az egyre gyakoribb forró, csapadékszegény nyarak számos rovarfaj számára kedvezőtlen életfeltételeket teremtenek, és egyes fajok fennmaradását is veszélyeztethetik.
A klímaváltozás mellett az élőhelyek átalakítása és pusztulása is jelentős problémát jelent: a vizes élőhelyek lecsapolása, a területek kiszáradása, a felszántás, a túllegeltetés, a nem megfelelő időben végzett kaszálás, valamint a beépítések és egyéb gazdasági célú hasznosítások tovább csökkentik a természetes élőhelyek kiterjedését és minőségét.
Nem csak a lepkék vannak bajban
A jelenség azonban nem csupán a lepkékről szól. Ezek a rovarok fontos szerepet töltenek be a mezőgazdasági és természetes ökoszisztémák működésében: számos termesztett és vadon élő növény beporzásában vesznek részt, emellett táplálékul szolgálnak madarak és más állatfajok számára. Mivel a lepkék különösen érzékenyen reagálnak a környezeti változásokra, állományuk csökkenése egyfajta korai figyelmeztető jelként is szolgál. A kutatók szerint a hanyatlás arra utal, hogy a biológiai sokféleség szélesebb körben is veszélybe került, beleértve más beporzó rovarokat és számos egyéb élőlénycsoportot.
Éppen ezért a füves területeken élő lepkék állománya az elmúlt években az európai természetvédelmi politika egyik fontos mutatójává vált. Az Európai Unió természet-helyreállítási rendelete előírja, hogy a tagállamoknak 2030-ig meg kell fordítaniuk a beporzók állományának csökkenését. Ennek nyomon követésére az országoknak legalább két indikátort kell kiválasztaniuk a meghatározott három közül. A cél, hogy az évtized végére kimutathatóan növekedjen a biológiai sokféleség a mezőgazdasági ökoszisztémákban, és megkezdődjön a beporzó fajok hosszú távú helyreállítása.
Jelenleg egyébként három méh-, zengőlégy- vagy lepkefajból egy csökkenő tendenciát mutat, és tíz méh- vagy lepkefajból egy, illetve három zengőlégyfajból egy a kipusztulás veszélyének van kitéve.













