A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) adatai szerint 2000 és 2010 között több mint 60 százalékkal zuhant a hazai fecskeállomány. Bár a csökkenés azóta megállt, a korábbi számokat nem sikerült visszatornázni. Orbán Zoltán, az egyesület szóvivője rávilágított egy fontos részletre. Mivel a madarak egy része évente kétszer is költ, a populáció augusztusra éri el a csúcsot. A kétmillió hiányzó fecske hatalmas űrt hagy maga után az ökoszisztémában. Egyetlen példány magyarországi tartózkodása alatt nagyjából egy kilogramm rovart fogyaszt el. A madarak hiánya tehát azt jelenti, hogy évente kétezer tonna rovar marad a nyakunkon - írta meg az Infostart.

A probléma gyökere összetett. Globális szinten a nagyüzemi mezőgazdaság térnyerése és a klímaváltozás pusztítja a fecskéket. Ezek a tényezők rohamtempóban tüntetik el a természetes élőhelyeket és a táplálékforrásokat. Hazai viszonylatban szerencsére van pozitívum is. A 2014-2015-ös időszakra jelentősen visszaszorult a fecskefészkek tömeges leverése. Ez a változás segített megállítani a populáció további zuhanását. Így a túlélő fiókák képesek voltak ellensúlyozni a veszteségeket.

Ugyanakkor továbbra is súlyos hazai probléma az elavult, kémiai szúnyoggyérítés. Nyugat-Európa szinte teljes egészében célzott, biológiai módszereket alkalmaz a lárvák ellen. Ezzel szemben itthon az esetek több mint 90 százalékában még mindig a sokkal károsabb permetezéses eljárást választják. Ez a módszer rendkívül pusztító hatású. A közelmúltban használt idegmérgek ezer elpusztított rovarból mindössze egyetlen szúnyogot öltek meg. A többi áldozat többnyire olyan hasznos beporzó rovar volt, amely a fecskék alapvető táplálékát jelenti.

A táplálékhiány mellett a fészekrakás is komoly kihívást jelent a hazatérő madaraknak. A háztáji állattartás visszaszorulásával eltűntek a jószágitatók és az útszéli pocsolyák. A mostanihoz hasonló aszályos tavaszokon a fecskék szinte lehetetlen küldetésre indulnak, alig találnak megfelelő minőségű sarat a fészkek megépítéséhez vagy azok tatarozásához. Ezen a helyzeten viszonylag könnyen segíthetünk. Önkormányzati összefogással, de akár a saját kertünkben is létrehozhatunk úgynevezett sárgyűjtő helyeket. Elegendő csupán néhány talicskányi zsíros, agyagos földet kihelyezni. Ezt apró szénatörekkel és folyamatos nedvesítéssel ideális építőanyaggá alakíthatjuk. Ha féltjük a gyepet, a sarat egy egyszerű tálcán is kínálhatjuk a madaraknak. Ezzel az apró gesztussal is nagyban hozzájárulhatunk a hazai fecskeállomány természetes visszaerősödéséhez.