Milyen szempontok alapján állítsuk össze a takarónövény-keveréket a talajszerkezet javítása és a gyomnyomás csökkentése érdekében?

Aki válaszol

Gergácz Zoltán

agrármérnök, igazgatósági elnök, Kányai Mezőgazdasági Zrt.

Mindenekelőtt fontos tisztázni, hogy mi a célja a takarónövény vetésének?

1. A talaj takarása, így védve azt a felmelegedéstől és a víz kipárolgásától.
2. Élő gyökerekkel átszőtt talajban a mikrobiom szaporodásának biztosítása.
3. Szervesanyag bevitele és annak lebontásának elősegítése.
4. A talajok szerkezetének megőrzése, javítása.

A természet soha nem hagyja „feketén” a talajokat, ez a természetes talajképződés kialakult rendje.

A takarónövény-keverék kiválasztásával tehát a fenti célokat kell elérnünk úgy, hogy a főnövények gyomirtásával az esetleges árvakelésük eltávolítható legyen (így például pohánka takarónövényt ne tegyünk napraforgó fővetés elé). Ugyancsak szempont a közös betegségek hordozásának elkerülése (azaz olajretek takarónövény ne szerepeljen repce fővetés előtt).

• Célszerű a keverékbe pillangós növényeket (nitrogénkötés), illetve mélyebben gyökerező fajokat is beilleszteni (az esetleges zárórétegek „áttörése” érdekében).
• A talajlazításra és talajállapot-javításra jó tapasztalataim vannak a talajművelő retekkel. 
• Konkrét javaslatom a keverékbe: vöröshere, fehérhere, olajlen, facélia, lóbab, borsó, rozs, bükköny. Az arányokat és a fajokat az adott termőhely adottságai szerint kell kiválasztani.
• A fővetés (búza, borsó, árpa stb.) árvakelését sem kell azonnal kiírtani (főleg nem glifozáttal), hanem felül vetve a fenti növények valamelyikével, költségtakarékosan is megoldható a fő célok elérése.
• A gyomosodás szempontjából a szármaradványok, mulcs visszatartása a talajokon, a vízvisszatartáson kívül a gyommagok csírázását is gátolja.
• Gondolni kell a patogén gombák (pl. Aspergillus, Fusarium, Macrophomiana stb.) szaporító képleteinek áttelelésére a szármaradványokon. Tapasztalatom szerint megfelelő mikrobiológiai készítményekkel ezek a kockázatok kivédhetőek.