A klímaváltozás hatásai Közép-Európában az átlagosnál is erősebben érvényesülnek, így a következő évek legfontosabb tudományos és szakpolitikai feladatává a vízmegtartás kérdése válik. Bács Zoltán, a Debreceni Egyetem rektora kifejtette, hogy a probléma megoldásához már nem elegendő a kizárólagos mérnöki megközelítés. Az ökológiai, gazdasági és társadalmi szempontokat egyaránt figyelembe vevő, több tudományágat átfogó szemlélethez az egyetem tizenhárom kara biztosít megfelelő szakmai hátteret - tudósított az Unideb.hu.

A kormányzat részéről Rozinka Zsolt közigazgatási államtitkár mutatta be az Élő Környezetért Felelős Minisztérium új, három pillérre épülő stratégiáját. Kiemelte az erős, önálló területi hatóságokon alapuló intézményrendszer megteremtését, amely szigorú bírságokkal garantálja a "szennyező fizet" elv érvényesülését. Az államtitkár hangsúlyozta a tudományos alapokon nyugvó szakpolitika kialakítását és a hosszú távú tervezést, amely magában foglalja a civil szervezetek bevonását és a környezeti nevelés megerősítését is. Mint fogalmazott, a környezetvédelem ma már nem csupán egy szűk réteg ügye, hanem mindannyiunk közös érdeke, hiszen a huszonnegyedik órában járunk.

A Kárpát-medencét, és különösen az Alföldet súlyosan érintik az egyenetlen csapadékeloszlás okozta aszályok. A múltbeli folyószabályozások miatt lecsapolt területekről mára teljesen hiányzik a víz, ráadásul a régió folyóinak jelentős része a szomszédos országokból érkezik. A konferencia felszólalói egyetértettek abban, hogy a hatékony vízgazdálkodáshoz elengedhetetlen a nemzetközi tudományos együttműködés, valamint a természet, az agrárszektor és az ipar igényeit egyaránt szem előtt tartó, integrált megoldások megtalálása.

A gyakorlati megvalósítás jó példájaként bemutatták a Hortobágy élőhely-rehabilitációját, amely rávilágított arra, hogy a működőképes ökológiai rendszerek fenntartásához a gazdálkodókkal közösen kialakított, precíz vízrendezésre és vízvisszatartásra van szükség. Hasonlóan pozitív eredményeket hozott a debreceni Civaqua-program is, amelynek köszönhetően új vizes élőhelyek jöttek létre a városban, és olyan fajok jelentek meg a térségben, amelyek korábban csak ritkán fordultak elő. A tanácskozáson mindezek mellett a települési vízmegtartási gyakorlatokat, az élelmiszer-biztonság és az ivóvízellátás kérdéskörét, valamint a klímaadaptáció ipari és mezőgazdasági kihívásait is megvitatták a résztvevők.