Bár a bolygó felszínét nagyrészt víz borítja, az emberiség számára közvetlenül hozzáférhető felszíni édesvízkészlet az összmennyiség mindössze 0,007 ezrelékét teszi ki. A 20. század folyamán a vízhasználók száma kétmilliádról nyolc és fél milliárdra nőtt, a következő század elejére pedig elérheti a tizenegymilliárdot is. Ekkora népesség eltartása rendkívül intenzív, öntözéses mezőgazdaságot igényel, ami az erdőségek pusztulása és a biológiai sokféleség drasztikus csökkenése nélkül aligha valósítható meg. Ezt a felboruló egyensúlyt csak úgy kerülhetjük el, ha felhagyunk azzal a gyakorlattal, hogy a határon átnyúló vízgyűjtő területeken osztozó országok kizárólag saját szuverén jogukként tekintenek a vízgazdálkodásra.
Óriási a vízhiány: sorra bukkannak fel szigetek a Dunában
A helyzetet a klímaváltozás is súlyosbítja. Bár a médiában a villámárvizek a leglátványosabbak, az igazi pusztítást a fokozódó aszály végzi, amely olyan területeket tesz élhetetlenné, mint az afrikai Száhel-övezet. A szélsőséges időjárási jelenségek hazánkban is egyre gyakoribbak, hiszen a korábban százévente előforduló nagy dunai árvizek ma már szinte évtizedenként ismétlődnek, ahogy azt a 2002-es és a 2013-as áradások is mutatták.
A bős-nagymarosi vízlépcsőprojekt átpolitizálódása és elbukása miatt a vízmérnöki szakma presztízse megkopott, a szakirányú egyetemi hallgatók száma pedig drasztikusan visszaesett. Pedig a beavatkozás elkerülhetetlen, mivel a Duna medrének mélyülése, a Szigetköz vízpótlása és a Duna-Tisza közi homokhátság kiszáradása miatt égető szükség lenne új duzzasztóművek és vízkormányzási rendszerek kiépítésére.
Vége a megszokásoknak: ezen változtatni kell a magyar mezőgazdaságban
A megoldás legnagyobb akadálya a politikai döntéshozatal rövidlátása és a globális intézményrendszer széttagoltsága. A vízkérdés sehol sem fér bele a négyéves választási ciklusok kereteibe, miközben az ENSZ-en belül harminchat különböző intézmény foglalkozik a témával, ami a szervezett káosz mintapéldája. Bár léteznek fenntarthatósági célok, ezek jogilag nem kötelező érvényűek, a Biztonsági Tanács pedig eddig érdemben nem foglalkozott a problémával. A továbblépéshez elengedhetetlen lenne egy önálló ENSZ-vízügyi szervezet felállítása.
Bóna Szabolcs is megszólalt a jégkármérséklő rendszerről: ezt érdemes tudni
A cselekvésnek ma már nincsenek technológiai akadályai, hiszen a műholdak naponta felfoghatatlan mennyiségű adatot közvetítenek a Föld vízkészleteiről, amelyek feldolgozásában a mesterséges intelligencia is óriási segítséget nyújt. A szakma legnagyobb mulasztása ugyanakkor az volt, hogy ezeket az információkat nem tudta közérthetően átadni a társadalomnak. Amíg az emberek ingerküszöbét nem éri el a vízválság súlyossága, addig a döntéshozók sem fognak érdemi lépéseket tenni.
A változáshoz a környezettudatosságot már a középiskolai tananyagba is be kell építeni, példát véve az olyan országokról, mint Kanada, Japán vagy a skandináv államok. Magyarország esetében bizakodásra adhat okot az intézményi integráció megindulása, hiszen a korábbi széttagoltság után a vízgazdálkodás az újonnan létrejött Környezetvédelmi Minisztérium szerves részeként kapott helyet. Az idő azonban sürget, mert ha elmarad a társadalmi és politikai ébredés, az emberiség végzetes helyzetbe manőverezi önmagát.
