Magyarország ivóvízellátásának több mint 30 százaléka parti szűrésű vízbázisokra épül, a védett távlati vízbázisok döntő többsége pedig szintén ilyen típusú készletekre támaszkodik. Különösen nagy jelentősége van ennek a Duna mentén, hiszen csak a fővárosi és agglomerációs vízbázisok mintegy 1,8 millió ember ivóvízellátását biztosítják, míg a Nemzetközi Duna Védelmi Bizottság (ICPDR) adatai szerint közel 20 millió ember ivóvízellátása függ közvetlenül vagy közvetve a Dunától - írja a NAK.
Újabb gyomros jön hétvégén az állattartóknak: ha ezt látod a jószágokon, már baj van
Parti szűrésű vízbázisról akkor beszélünk, ha a kitermelt víz utánpótlásának több mint 50 százaléka felszíni víztestből származik. A Duna mentén a kutakat a folyó közelében, jó vízvezető képességű kavicsos-homokos üledékekbe telepítik. A folyó vize a meder alatti rétegeken átszivárogva jut el a kutakhoz, miközben természetes tisztulási folyamatok mennek végbe. A több tíz méteres szűrőzónán történő áthaladás során jelentősen csökken a lebegőanyag-tartalom, a szervesanyag-terhelés és a mikrobiológiai szennyezettség. A parti szűrés ezért az egyik leggazdaságosabb és legkörnyezetbarátabb ivóvíz-előállítási mód, amely természetes folyamatokra építve biztosít kiváló minőségű nyersvizet.
Normál körülmények között a termelt víz 60-95 százaléka közvetlenül a folyóból származik, míg a fennmaradó rész a környező területek felszín alatti vízkészleteiből érkezik. Minél nagyobb a folyó felől érkező víz aránya, annál kedvezőbbek a vízminőségi paraméterek, mivel a háttérterületek felszín alatti vizei gyakran magasabb vas-, mangán-, ammónium- vagy nitráttartalommal rendelkeznek.
Így locsolnak a profik a legnagyobb szárazságban: itt az aranyat érő trükk
Az alacsony vízállás hatása a vízkészletek mennyiségi állapotára
Fontos hangsúlyozni, hogy a Duna alacsony vízállása önmagában nem szünteti meg a parti szűrés folyamatát. Ugyanakkor a jelenleg is üzemelő, parti szűrésű vízbázisok termelőkútjainak nyugalmi vízszintjei a folyó közelsége miatt szoros összefüggést mutatnak a Duna vízállásával. Ennek következtében a folyó vízszintjének csökkenése a vízműkutakban mért nyugalmi és üzemi vízszintek süllyedését is előidézheti, ami a kutak vízhozamának mérséklődéséhez, szélsőséges esetben pedig termelőképességük csökkenéséhez vezethet.
Tartósan alacsony vízállások idején a folyó és a part menti vízadó rétegek közötti hidraulikai kapcsolat gyengül, aminek következtében csökken a folyó felől érkező utánpótlás aránya, miközben növekszik a háttérterületekről származó felszín alatti vizek szerepe.
A folyamatot tovább erősíti a Duna főmedrének évtizedek óta megfigyelhető süllyedése. A szakirodalom szerint a medersüllyedés hátterében elsősorban antropogén eredetű tényezők, úgymint a folyószabályozások, korábbi mederkotrások és a hordalékviszonyok megváltozása állnak. Mivel a Duna a térség egyik legfontosabb felszín alatti erózióbázisa, a medersüllyedés a part menti talajvízszintek csökkenését, valamint a felszín alatti vízáramlási rendszerek módosulását is előidézheti.
Súlyos veszély fenyegeti a magyar borokat: már a termelők is tehetetlenek
Következmények a vízminőség szempontjából
A parti szűrésű vízbázisok vízminőségét alapvetően a folyó és a háttérterületek felől érkező vizek aránya határozza meg. Magas vízállás esetén a folyóvíz beszivárgása dominál, míg alacsony vízálláskor a háttérterületekről a folyó felé irányuló felszín alatti vízáramlás erősödik fel. Ennek eredményeként a termelőkutakban növekedhet a háttéreredetű vizek részaránya, mely vizek gyakran tartalmaznak mezőgazdasági vagy települési eredetű oldott anyagokat, ezzel fokozva a szennyezőanyagok megjelenésének kockázatát.
A kutatások szerint kisvizes időszakokban egyes vízbázisokon a szulfát-koncentráció emelkedése figyelhető meg, amely a háttérvizek fokozott bekeveredésére utal. Hasonló tendenciák jelentkezhetnek nitrát, ammónium, vas és mangán esetében is, különösen azoknál a kutaknál, amelyek távolabb helyezkednek el a folyótól, és hosszabb elérési idejű víztömegeket termelnek.
Az alacsony vízállás a szivárgási folyamatokat is módosítja. A víz lassabban mozog a kavicsos-homokos rétegekben, ezért hosszabb időt tölt a szűrőzónában. Ez kedvezhet bizonyos természetes tisztulási folyamatoknak, ugyanakkor az oxigén fokozatos elfogyása miatt úgynevezett anoxikus körülmények is kialakulhatnak. Ilyenkor a korábban megkötött vas és mangán egy része ismét oldott állapotba kerülhet, ami növelheti a vízkezelés igényét. A tartósan alacsony vízállás a parti szűrés biológiai szűrőrétegére is hatással lehet. A meder közelében kialakuló aktív biológiai zóna ilyenkor elvékonyodhat, regenerációja pedig lassabbá válhat. Emiatt egy hirtelen vízszintemelkedés vagy árhullám érkezésekor átmeneti vízminőség-romlás jelentkezhet.
Vészjelzés érkezett: rendkívüli csapás jöhet, rengeteg ember érintett
A szakirodalmi adatok szerint a parti szűrés hatékonysága normál körülmények között a szervesanyag-eltávolítás esetében 11-75 százalék között alakul, miközben a mikrobiológiai szennyezők koncentrációja a folyamat során több nagyságrenddel is csökkenhet. A folyóvíz és a háttérterületek felől érkező vizek arányának változása ellenére a rendszer többlépcsős, természetes tisztítófolyamatai továbbra is jelentős biztonsági tartalékot biztosítanak, és a főbb ionok, valamint a szerves anyagok eltávolítása jelenleg is megfelelő ivóvízminőséget eredményez.
Ugyanakkor a gyakoribbá váló aszályos időszakok, a nyári kisvizek és a Duna hosszú távú medersüllyedése miatt a vízbázisok folyamatos monitorozása, valamint a vízbázisvédelmi intézkedések fenntartása egyre fontosabb feladattá válik. A kutatások alapján jelenleg nincs olyan kimutatható változás, amely az ivóvízellátás biztonságát veszélyeztetné, azonban a klímaváltozás hosszú távon új kihívásokat jelenthet a parti szűrésű rendszerek számára.
A parti szűrésű vízbázisok érzékenysége miatt kiemelt jelentőségű a vízbázisok környezetének védelme. A háttérterületekről érkező vizek nagyobb aránya ugyanis fokozhatja a mezőgazdasági eredetű nitrátok, növényvédőszer-maradványok vagy más szennyezőanyagok megjelenésének kockázatát. Éppen ezért a vízbázis-védelmi területeken alkalmazott környezetkímélő gazdálkodás, a tápanyag-gazdálkodás szabályainak betartása és a felszín alatti vizek védelme nemcsak természetvédelmi, hanem ivóvízbiztonsági szempontból is kiemelt jelentőségű.
