A haszonállatokat érő hőstressz komoly termeléskiesést és egészségügyi kockázatot jelent, az állomány védelme érdekében ezért elengedhetetlen a probléma korai felismerése, a környezeti tényezők folyamatos mérése, valamint a megfelelő árnyékolási és célzott hűtési technikák alkalmazása.

A hőterhelés első jelei az állatok megváltozott viselkedésében mutatkoznak meg. Bodnár Ákos, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem (MATE) egyetemi docense arra figyelmeztet, hogy a gazdáknak kiemelten kell követniük az állatok aktivitását. Kérődzőknél az egyik legkorábbi tünet a lihegés, emellett az állatok árnyékot keresnek, a testhőmérsékletük pedig megemelkedik.

Ilyenkor megnő a vízfogyasztásuk, miközben a takarmányfelvételük és a takarmányhasznosítás jelentősen romlik, ami közvetlenül a tej-, hús- vagy - baromfi fajok esetében - a tojástermelés visszaeséséhez vezet.

A kánikula elmúltával a probléma nem szűnik meg azonnal, hiszen a szervezetet érő hőstressz utóhatásai napokig megmaradhatnak, így a termeléskiesés gyakran csak késleltetve jelentkezik. A hőstressz mértékét a gyakorlatban a hőmérséklet és a relatív páratartalom alapján kiszámított hőmérséklet-páratartalom indexszel (THI) mérik. Bodnár Ákos elmondta:

Bár a küszöbértékek állatfajonként eltérnek, a tejelő szarvasmarháknál például már a 68-as érték is terhelést jelent, 80 felett pedig komoly hőstresszről beszélünk. Mivel a szélsőségesen magas értékek akár az állatok életét is veszélyeztethetik, a környezeti adatok folyamatos monitorozása kulcsfontosságú.

A védekezés alapvető eszköze a megfelelő légcsere és az árnyékolás biztosítása. A legelőkön az úgynevezett hagyásfák nyújthatnak menedéket, amelyek alatt az állatok a legmelegebb órákban pihenhetnek, delelhetnek. Az istállókban a szellőztetés és légcsere mellett egyre nagyobb szerepet kap a közvetlen hűtés. A kutatások szerint a teljes légtér általános párásításánál jóval hatékonyabbak azok a rendszerek, amelyek célzottan az állatok testfelületére juttatják a vizet. Az etetőtér fölött elhelyezett fúvókák például közvetlenül a jószágok hátát és nyakát hűtik, ami a ventilátorok által okozott légcsere révén gyorsan és jelentősen mérsékli a hőstressz káros hatásait.

A gazdálkodás eredményességén is meglátszik

A tartós kánikula egyik legközvetlenebb következménye a termelékenység visszaesése. A tej-, hús- és tojáságazatban egyaránt csökken az egyedre vetített hozam, miközben a telepek állandó fenntartási költségei változatlanok maradnak. Ez azonnali bevételkiesést okoz a gazdáknak, ráadásul a hőség utóhatásai gyakran még hetekkel vagy hónapokkal a lehűlés után is éreztetik a hatásukat.

A jövedelmezőséget az egekbe szökő működési kiadások is jelentősen rontják. A megfelelő istállóklíma fenntartásához ma már elengedhetetlenek a modern szellőztető-, párásító- és árnyékolórendszerek. Ezek kiépítése önmagában is hatalmas beruházást igényel, a működtetésük pedig komoly többletenergia-fogyasztással jár, ami a magas energiaárak mellett egyre nagyobb terhet ró az állattartókra.

A szélsőséges időjárás a szántóföldi növénytermesztést is kiszámíthatatlanná teszi, ami a takarmányárak drasztikus emelkedéséhez vezet. A gazdák így kettős nyomás alá kerülnek, hiszen a romló termelési mutatók mellett az állatok takarmányozása is egyre drágábbá válik.  A sorozatos hőhullámok tehát adott esetben - különösen manapság, amikor árválságtól szenved több alágazat is - a vállalkozások pénzügyi stabilitását is kikezdik. A szélsőséges időjárás megzavarja a korábban jól tervezhető termelési ciklusokat, ami növeli a bevételek ingadozását. 

A trendeket figyelembe véve hosszabb távon méginkább az látszik, hogy a rendre visszatérő hőstresszel számolni kell, a termelési szinten jelentkező veszteségek végül a teljes ellátási láncon végigsöpörnek. A bizonytalan nyersanyagkínálat a feldolgozóiparban kapacitásproblémákat, a kereskedelemben pedig áringadozást okoz, ami végső soron az élelmiszerek drágulásához vezet. A jövőben azok a termelők maradhatnak talpon, akik képesek előteremteni a klímaadaptációs beruházások, például a korszerű hűtés és a fejlett vízgazdálkodás tőkeigényét. Megfelelő pénzügyi háttér hiányában sokan elveszíthetik versenyképességüket, ami történelmi távlatban akár azzal is járhat, hogy az állattenyésztés súlypontja a tartósan forró régiókból fokozatosan a kedvezőbb éghajlatú területekre helyeződik át.