Kínai túnafa – a zöldségként termesztett fa

A kínai túnafa (Toona sinensis), Kelet-Ázsiában kedvelt zöldségnövény, amelyet kínai mahagóninak vagy zöldségfának is neveznek. Fiatal, gyakran vöröses színű levelei és zsenge hajtásai fokhagymára, vöröshagymára emlékeztető, intenzív aromájúak. Kínában tojásételekbe, levesekbe, pirított zöldségekhez és tésztafélékhez használják. A hajtásokat célszerű röviden blansírozni. A természetben nagy termetű fává fejlődik, ám rendszeres visszavágással bokros formában tartható, így a hajtások könnyebben szedhetők. Napos, jó vízellátású, átjárható talajt kedvel. Magyarországon védett fekvésben szabadföldi termesztése is lehetséges, de a fiatal növények és a tavaszi hajtások fagyérzékenyek. Érdemes a friss hajtások termelésére, nem pedig magas fa nevelésére törekedni.

Avokádó – gyümölcs, amelyet zöldségként használunk

Az avokádó (Persea americana) örökzöld, szubtrópusi fa. Botanikailag gyümölcsöt, pontosabban bogyótermést hoz, amelyet azonban leggyakrabban zöldségként, sós ételekben fogyasztunk. Krémes húsa egyszeresen telítetlen zsírsavakat, káliumot és rostokat tartalmaz. Salátákhoz, szendvicskrémekhez, guacamoléhoz használható. Az avokádó melegigényes, fagyérzékeny növény. Magyarországon elsősorban dézsában vagy fűtött, világos télikertben nevelhető, termőre fordulása azonban bizonytalan. Nyáron szabadba helyezhető, de a hideg idő beköszönte előtt védett helyre kell vinni. Egyes mexikói fajták leveleit hagyományosan fűszerként használják, ám más avokádótípusok leveleinek biztonságossága nem kellően tisztázott.

Bükk és hárs – salátalevelek az erdőből

A közönséges bükk (Fagus sylvatica) zsenge, frissen kibomló levelei enyhe, kissé savanykás ízűek. Tavasszal, néhány hétig salátákba, szendvicsekbe keverhetők. Később megkeményednek, rostosabbá válnak, és elveszítik élvezeti értéküket. Magyarországon őshonos fafaj, de a hűvösebb, csapadékosabb termőhelyeket kedveli, ezért száraz kertekben nem ideális. A kislevelű hárs (Tilia cordata) szív alakú, fiatal levelei szintén fogyaszthatók zöldségként. Kellemesen lágy ízűek, enyhén nyálkás állagúak, salátákhoz, szendvicsekhez használhatók. A hárs kifejezetten érdekes lehet az erdőkertekben, mert lombját tavasszal, virágait nyáron hasznosíthatjuk. Magyarországon teljesen télálló, ám nagy termete miatt kisebb kertekben rendszeres alakítást igényel.

Eperfa – nemcsak a termése ehető

A fehér eperfa (Morus alba) elsősorban gyümölcséről és korábban a selyemhernyók takarmányozásáról volt ismert. Kevesebben tudják, hogy fiatal levelei és hajtásai főzve zöldségként is fogyaszthatók. A levelek fehérjét, karotinoidokat és ásványi anyagokat tartalmaznak. Ázsiában levesekhez, párolt fogásokhoz használják őket. Hazánkban az eperfa jól termeszthető, meleg- és szárazságtűrő. Erőteljes metszéssel rendszeresen friss hajtások nevelésére ösztönözhető. Ezáltal nemcsak gyümölcstermő, hanem levélzöldséget szolgáltató növényként is hasznosítható.

Moringa – a trópusok zöldségfája

A moringa (Moringa oleifera) Indiából származó, gyors növekedésű fa. Apró levélkéit főzve, párolva vagy szárítva használják, hosszú, fiatal tokterméseit pedig zöldségként készítik el. A levelek fehérjében, karotinoidokban, kalciumban és más ásványi anyagokban gazdagok. Trópusi vidékeken gyakran visszavágják, hogy alacsony, könnyen szüretelhető lombtömeget fejlesszen. Magyarországon nem télálló, de magról gyorsan nevelhető, akár egynyári levélzöldségként is kipróbálható. A teleltetett példányoknak világos, fagymentes hely szükséges, és kerülni kell a túlöntözést.

Chaya – a maja spenót

A chaya (Cnidoscolus aconitifolius) Mexikóban és Közép-Amerikában termesztett, 2–5 méteresre növő cserje. Leveleit spenóthoz hasonlóan, főtt zöldségként fogyasztják. Fehérjét, kalciumot, vasat és karotinoidokat tartalmaznak. Könnyen szaporítható dugványról, rendszeres metszéssel bokrosítható. Fontos azonban, hogy nyersen mérgező cianogén glikozidokat tartalmaz, ezért leveleit alaposan, legalább 15–20 percig főzni kell. Egyes változatok szőrözöttel, ez irritálhatja a bőrt. Magyarországon kizárólag fagymentesen teleltetve vagy nyári dézsás növényként tartható.

Japán arália – spárgaszerű tavaszi hajtások

A japán arália (Aralia elata) Kelet-Ázsiában értékes hajtászöldség. Tavasszal fejlődő, még zsenge hajtásait Japánban taranome, Koreában dureup néven fogyasztják. Főzve, blansírozva, illetve bundázva, tempuraként készítik el. Íze enyhén kesernyés, aromás, a spárgáéra emlékeztet. A 3–6 méteresre növő, tüskés, lombhullató cserje Magyarországon is télálló lehet. Félárnyékos, humuszos, mérsékelten nedves talajban fejlődik jól. Gyökérsarjakkal erőteljesen terjedhet, ezért helyét körültekintően kell megválasztani. A tavaszi hajtások betakarításakor célszerű elegendő rügyet meghagyni, hogy a növény regenerálódhasson.

Bambusz – zöldség a föld alól

A bambuszok, például a Phyllostachys edulis, különleges helyet foglalnak el a zöldségnövények között. Botanikailag fásodó szárú pázsitfüvek, amelyeknek tavasszal előtörő, fiatal hajtásai fogyaszthatók. Az ázsiai konyhában levesekben, wokételekben, savanyítva és párolva használják őket. Magyarországon több hidegtűrő bambuszfaj nevelhető, bár hajtáshozamuk a megfelelő fajválasztástól, a vízellátástól és a téli hidegtől függ. Tápanyagban gazdag, nyirkos talajt igényelnek. A terjedő tövű fajoknál gyökérkorlátozás szükséges. A friss bambuszhajtásokat nyersen nem szabad fogyasztani, mert cianogén vegyületeket tartalmazhatnak. A fajnak megfelelő előkészítés és alapos főzés elengedhetetlen.

Mályvacserje – ehető levelek és virágok

A törökrózsa vagy mályvacserje (Hibiscus syriacus) hazánkban népszerű díszcserje, pedig fiatal levelei és virágai is ehetők. A levelek enyhe ízűek, nyersen vagy főzve használhatók, a virágok salátákba, levesekbe kerülhetnek. Nyálkaanyagaik az ételek állagát is befolyásolják. Napos helyen, átlagos kerti talajon könnyen nevelhető, jól tűri a nyári meleget és a metszést. Virágai miatt díszértéke is jelentős, így egyszerre lehet a kert ékessége és különleges konyhai alapanyag.

Japán bors – citrusos aromájú levelek

A japán bors (Zanthoxylum piperitum) 2–3 méteres, tüskés cserje, amelynek zsenge leveleit Japánban kinome néven használják. Illatuk citrusos, ízük fűszeres, enyhén bizsergető. Levesekhez, rizsételekhez és salátákhoz adják, fiatal leveleiből fűszeres paszta is készíthető. Hazánkban jó fagytűrése miatt védett, napos vagy félárnyékos helyen kipróbálható. Jó vízáteresztő talajt igényel, és különösen a fiatal növények esetében fontos a téli gyökérvédelem. Egyetlen bokor is elegendő lehet egy család fűszerlevél-szükségletének egy részéhez.

Évelő zöldségeskert fákból és cserjékből

A fásszárú zöldségnövények egyik előnye, hogy nem kell őket minden évben újravetni. Megfelelő metszéssel az év során többször újabb, fogyasztható hajtások fejlesztésére ösztönözhetők. Egyes fajok, például a hárs, az eperfa vagy a kínai túnafa akár egy erdőkert különböző lombkoronaszintjeibe is beilleszthetők. A termesztés során azonban nemcsak a télállóságot, hanem a fogyasztható növényi részek pontos azonosítását és biztonságos elkészítését is figyelembe kell venni. A fajok többségénél csak a zsenge levelek vagy hajtások alkalmasak étkezési célra. A hagyományos veteményes tehát izgalmasan kiegészíthető egy fákból és cserjékből álló, évről évre megújuló zöldségeskerttel is.