Ezeknek leveleik, zsenge hajtásaik, virágaik, terméseik vagy magjaik egyaránt fogyaszthatók. Ezek termesztése nemcsak változatosabbá teszi a kertet, hanem a növényekből kinyerhető élelmiszer mennyiségét is növeli.

Tökfélék: a levéltől a virágon át a termésig

A tökfélék között több olyan faj és fajta található, amelynél nemcsak az érett vagy zsenge termést használhatjuk fel. A cukkini, a patisszon és más tökfélék virága is ehető, sőt számos helyen különleges csemegének számít. A hímvirágokat nyugodtan szedhetjük, hiszen a termés kialakulásához nincs szükség mindegyikükre. A virágokat megtölthetjük sajttal, rizzsel vagy fűszeres töltelékkel, illetve tésztában kisüthetjük. A cukkini fiatal termése nyersen, grillezve, párolva vagy rántva is felhasználható. A tökfélék nagy levelei kevésbé ismertek zöldségként, pedig egyes kultúrákban a fiatal leveleket és hajtásokat is fogyasztják. A kertben azonban érdemes mértékkel szedni őket, mert a túlzott levélvesztés a növény fejlődését és termésképzését is visszavetheti. A tökfélék melegigényesek. Napos, tápanyagban gazdag, jó vízellátottságú talajban fejlődnek igazán szépen. Nagy lombozatuk miatt sok helyet igényelnek, de támrendszerre vezetve egyes futó típusok kisebb kertben is nevelhetők. A rendszeres szedés újabb virágok és zsenge termések képződésére ösztönöz.

Sarkantyúka: egyszerre fűszernövény, salátanövény és dísznövény

A sarkantyúka különösen jó példája a sokoldalú kerti növénynek. Levelei, virágai és fiatal termései egyaránt felhasználhatók. A levelek és a virágok enyhén csípős, mustáros-borsos ízűek, ezért salátákhoz, szendvicsekhez vagy hideg ételek díszítésére használhatók. A virágszirmok látványosak, miközben az ízük is karakteres. A fiatal, még zsenge terméseket ecetben eltéve a kapribogyóhoz hasonlóan használhatjuk. A sarkantyúka meleg, napos helyen gyorsan fejlődik. Nem különösebben igényes növény, de a jó vízellátás és a termékeny talaj erőteljesebb növekedést eredményez. Túl sok nitrogén hatására inkább a levelek fejlődnek, míg a virágzás visszafogottabb lehet. Táplálkozási szempontból elsősorban változatosságot és növényi bioaktív anyagokat visz az étrendbe. A virágok és levelek csípős ízét adó vegyületek miatt azonban nem kell nagy mennyiségben fogyasztani ahhoz, hogy különlegessé tegyék az ételt.

Okra: levél, virág, termés és mag is hasznos

Az okra nálunk még mindig különlegességnek számít, pedig meleg nyarainkon már a házikertben is könnyen termeszthető. A növény zsenge hüvelytermése a legismertebb, amelyet fiatalon kell leszedni, mert később rostossá és keménnyé válik. A hüvelyek belsejében fejlődő magok természetesen szintén ehetők. Kevésbé ismert, hogy az okra leveleit és virágait is fogyasztják. Egyes afrikai termesztési hagyományokban a levelek, virágok és hüvelyek egyaránt részei az étrendnek. Az okra jellegzetessége a főzés során felszabaduló nyálkás anyag, amely természetes módon sűríti az ételeket. Ez levesek, raguk és szószok készítésénél kifejezetten előnyös lehet. Tápanyagként rostot, C-vitamint, folátot, K-vitamint, magnéziumot és többféle antioxidáns vegyületet tartalmaz. Termesztéséhez hosszú, meleg tenyészidő szükséges. A magokat ezért érdemes meleg helyen előnevelni, majd a fagyveszély elmúltával kiültetni. Napos fekvésben, tápanyagban gazdag talajban fejlődik jól. A hüvelyeket rendszeresen szedjük, akár néhány naponta, mert a zsenge termések a legjobbak.

Amaránt: levélből főzelék, virágból díszítés, magból gabonapótló

Az amaránt különösen érdekes növény, mert ez is többféle célra hasznosítható. Számos fajának fiatal levelei zöldségként fogyaszthatók, a magokat pedig álgabonaként használják. A virágzat egyes típusoknál szintén felhasználható élelmiszerként, például salátákban vagy levesekben. A fiatal levelek főzve hasonló módon használhatók, mint a spenót. A magból liszt, kása vagy puffasztott amaránt készülhet. Táplálkozási értékét elsősorban fehérje-, ásványianyag- és rosttartalma adja; levelei többek között A- és C-vitamint, kalciumot és mangánt is tartalmaznak. Az amaránt napos helyet és jó vízelvezetésű, termékeny talajt kedvel. Melegigényes, ugyanakkor bizonyos fajai meglepően jól tűrik a szárazságot. A fiatal levelek folyamatosan szedhetők, így nem kell egyszerre az egész növényt betakarítani.

Zöldbab és hüvelyesek: a fiatal hajtásoktól a hüvelyekig

A zöldbabnál elsősorban a zsenge hüvelyt fogyasztjuk, de egyes kultúrákban a fiatal levelek és hajtások, valamint a virágok is a konyhába kerülnek. A virágok apró mennyiségben saláták különleges díszítőelemei lehetnek, míg a zsenge hajtások megfelelően elkészítve zöldségként használhatók - hőkezelést igényelnek fogyasztás előtt. A babnál azonban fontos különbséget tenni a fajták és fajok között. Nem minden bab növényi része fogyasztható nyersen, és a száraz babot mindig megfelelően meg kell főzni. A konyhai felhasználásban ezért a bevált, élelmiszerként termesztett fajtákra támaszkodjunk. A zöldbab rostot, folátot, káliumot és növényi fehérjét biztosít. A hüvelyek rendszeres szedése egyúttal a növényt is újabb virágzásra és termésképzésre ösztönzi.

Chayote - egy növény, amelynek szinte minden része meglepő

A trópusi és szubtrópusi konyhákban ismert chayote, vagy tüskéstök nálunk ritkaság, de megfelelően meleg fekvésben érdekes kerti növény lehet. Zsenge termése zöldségként használható, levelei és fiatal hajtásai pedig szintén fogyaszthatók. Egyes vidékeken a virágokat és a magot is felhasználják. A chayote rendkívül erőteljesen növő kúszónövény, ezért komoly támrendszert igényel. Meleg, napos helyen érzi jól magát, és hosszú tenyészidő alatt nagy zöldtömeget képes fejleszteni. Magyarországon a sikeres termesztéshez a hosszú meleg időszak és a fagymentes teleltetés megoldása lehet a legnagyobb kihívás.

Nemcsak az számít, mi ehető, hanem az is, hogyan termesztjük

Az ehető virágú és több növényi részükkel hasznosítható fajoknál különösen fontos, hogy a növényeket élelmezési célra megfelelő módon termesszük. Dísznövényként nevelt, ismeretlen eredetű vagy növényvédő szerrel kezelt virágokat, leveleket nem szabad egyszerűen salátába tenni. Csak biztosan azonosított, ehető fajokat használjunk, és tartsuk be az adott növényre engedélyezett növényvédelmi technológia élelmezés-egészségügyi várakozási idejét. Az is fontos, hogy a növény különböző részeinek betakarítása ne menjen a növény rovására. Ha például túl sok levelet szedünk le egy terméséért nevelt tökről, csökkenhet a fotoszintetizáló felület és ezzel a terméshozam. A virágok esetében pedig a nővirágok túlzott szedése közvetlenül a termés mennyiségét csökkenti. A hímvirágok szedése ezért praktikusabb. A több részében is ehető növények egyik legnagyobb előnye éppen a sokoldalúság. Ugyanarról a növényről tavasszal vagy a fejlődés elején zsenge leveleket szedhetünk, később megjelennek a virágok, majd a termések. Így a kert nem egyszerre, hanem hosszabb időn keresztül ad élelmiszert.

A jövő konyhakertje talán éppen ezért nem feltétlenül a lehető legtöbb növényfajról szól, hanem arról is, hogy egy-egy jól megválasztott növényből minél többet tudjunk hasznosítani. A tökfélék, sarkantyúkák, okrák, amarántok és más sokoldalú fajok ezt a szemléletet kiválóan megtestesítik, mert egyszerre lehetnek zöldségek, fűszerek, virágdíszek és különleges alapanyagok.