Nem garantált az Európai Unió pozíciója
2050-re a világ népessége várhatóan megközelíti a 9,7 milliárd főt, azaz ennyi ember lesz, akinek lakhatásra, energiára és egészségügyi ellátásra, de ami a legfontosabb, élelemre lesz szüksége. A népesség növekedésével párhuzamosan a fehérje iránti kereslet is emelkedik. A változó jövedelmi szintekkel és a fogyasztási szokások változásával együtt mindez egyre nagyobb nyomást helyez a globális élelmiszer-ellátó rendszerekre. A világ húsfogyasztása továbbra is növekszik, a bővülés azonban a többi húsféléhez képest egyre inkább a baromfihús iránti kereslet növekedésében mutatkozik meg az OECD–FAO Agricultural Outlook 2026–2035 és az OECD 2026 jelentések alapján.
Kína, az Egyesült Államok és Brazília továbbra is a világ legnagyobb baromfihús-termelői, ugyanakkor növekszik az olyan országok termelése is, mint India, Oroszország és Mexikó. Az Európai Unió jelenleg a baromfihús-termelés egyik meghatározó szereplője, ez a pozíció azonban korántsem garantált a jövőben. Európának meg kell őriznie versenyképességét ahhoz, hogy továbbra is Európán belül állítsa elő a baromfihúst, ehhez azonban nem elegendő pusztán a termelési költségekre összpontosítani. Az uniós termelők ugyanis a világ más országaihoz képest szigorúbb szabályozási elvárások és magasabb termelési szabványok szerint működnek.
A kihívás tehát most az, hogy megőrizzük mindazokat az erősségeket, amelyek az európai termelést jellemzik, miközben a vállalatok számára továbbra is lehetővé tesszük a beruházások, az innováció és a piaci verseny lehetőségét.
Változóban az európai irányvonal
Az európai baromfiágazat már most számos olyan adottsággal rendelkezik, amelyekre építve hozzájárulhat a jövő élelmiszer-ellátási rendszerének kialakításához.
- Élen jár például az innovációban, többek között a genetika, a takarmányozás, az állategészségügy és a termelési technológiák területén.
- Az uniós termelők szigorú élelmiszer-biztonsági és szabályozási követelményeknek felelnek meg, ami magas szintű élelmiszer-biztonságot, állategészségügyi és állatjóléti feltételeket eredményez.
- Az ágazat emellett számos fejlesztést hajtott végre az erőforrások hatékonyabb felhasználása és a fenntarthatóság érdekében, miközben a vidéki gazdaságok támogatásához és Európa élelmezésbiztonságához is hozzájárul.
És ami a legfontosabb: az Európai Unió szakpolitikai irányvonala – Hansen mezőgazdaságért felelős uniós biztos vezetésével – ismét kezdi felismerni az állattenyésztés stratégiai jelentőségét. A biztos a Münchenben megrendezett globális biztonsági konferencián a közelmúltban azt is megemlítette, hogy az élelmezésbiztonság a globális biztonság fontos része. Éppen ezért mi, az európai baromfihús-ágazat érdekképviseleti szervezete (AVEC) üdvözöljük, hogy az európai szakpolitikai döntéshozatal ismét elismeri az állattenyésztés és az élelmiszer-termelés stratégiai jelentőségét.
Kihívások
Számos ágazatnak egyre hatékonyabbá kell válnia: az autóiparnak alacsonyabb kibocsátású járműveket kell gyártania, az épületeknek pedig energiahatékonyabbá kell válniuk. A világ egészének a hatékonyság növelése felé kell haladnia, az európai baromfiágazatnak azonban a brüsszeli döntéshozatal irányvonala és a civil szervezetek befolyása miatt éppen vissza kellene fognia a termelését?
Életünk során talán csak egyszer vagy néhány alkalommal van szükségünk orvosra, ügyvédre, rendőrre vagy papra. Gazdákra viszont minden egyes nap, sőt naponta akár többször is szükségünk van. Éppen ezért kiemelten fontos, hogy megőrizzük és megvédjük a gazdálkodókat, egyúttal támogassuk a következő generációt is. Ez ugyanis elengedhetetlen ahhoz, hogy biztosítsuk Európa élelmezésbiztonságát, és ne váljunk harmadik országoktól függővé a mindennapi élelmiszer-ellátásban.
Európában rendelkezésre áll a kereslet, a szakértelem és a termelési kapacitás is. A kérdés az, hogy a jelenlegi gazdasági és szabályozási környezet lehetővé teszi-e az ágazat számára ezek kiaknázását.
Azonos követelmények kellenek
A kereskedelem, ezen belül is a baromfihús-import növekvő volumene egyre nagyobb kihívás elé állítja az európai ágazatot. Jelentős mennyiségű baromfihús érkezik Brazíliából, Ukrajnából, Thaiföldről és Kínából, de a Mercosur-országokból származó import, a növekvő kínai behozatal és az Ukrajnából érkező szállítmányok még további nyomást gyakorolnak az uniós piacra.
Az import az Európai Unió teljes baromfihús-fogyasztásának körülbelül 9 százalékát teszi ki, ugyanakkor az EU-ban elfogyasztott baromfimell 25–30 százaléka harmadik országokból származik.
Ez közvetlen versenyt támaszt a baromfihús egyik legértékesebb részének piacán, miközben az importált termékeket az uniós termelésnél kevésbé szigorú előírások szerint állítják elő. Éppen ezért kiemelten fontos a reciprocitás elvének érvényesítése, amelyre tökéletes példa az Európai Bizottság azon döntése, amellyel az antimikrobiális szerekre vonatkozó előírások megsértése miatt ideiglenesen felfüggesztette a brazil baromfihús behozatalát.
Véleményünk szerint a közegészségügy és az élelmiszer-biztonság kiemelt jelentőségű, éppen ezért az európai termelőknek szigorú szabályozási követelményeknek kell megfelelniük. Ugyanezeket az elvárásokat az importált termékek esetében is érvényesíteni kell.
Őrizzük meg erősségeinket
Joggal lehetünk büszkék az európai termelés erős alapjaira, amelyek egyik fontos pillére az állategészségügy. Fontos ugyanakkor, hogy a járványkitörésekre adott utólagos reakciók helyett egyre nagyobb hangsúlyt kapjon a megelőzés és a felkészültség rendszeres és tudatos fejlesztése. Ennek része a biológiai biztonsági intézkedések megerősítése, a járványügyi megfigyelés, a megfelelő felkészülés, valamint akár a magas patogenitású madárinfluenza elleni vakcinázás hatékony alkalmazása is. Mindezekhez politikai elkötelezettségre is szükség van, hiszen az innováció csak akkor váltható gyakorlati eredményekre, ha Európa engedélyezi bizonyos technológiák és módszerek alkalmazását.
Végső soron a megelőzés stratégiai beruházás, nem csupán költség. Ugyanez az elv az állatjóllétre is érvényes: a kitűzött célok eléréséhez olyan szabályozásra van szükség, amely a gyakorlatban is működőképes. Néha pedig egyszerűen csak modernizációra van szükségünk, és nemcsak a jogszabályok terén, hanem a gazdaságok és a termelési létesítmények fizikai infrastruktúrájában is. Ez azonban egyre komolyabb kihívást jelent az Európai Unió számos tagállamában.
Az AVEC nevében ezért arra kérjük az Európai Bizottságot, hogy hatékonyabban segítse elő a korszerűsítési beruházásokat, és tegye kiszámíthatóbbá a szükséges engedélyezési eljárásokat.
Következtetés
2050-re tekintve tehát a kérdés nem az, hogy szüksége van-e Európának egy erős baromfiágazatra. Nyilvánvalóan szüksége van rá. A valódi kérdés az, hogy Európa hajlandó-e megteremteni azokat a feltételeket, amelyek lehetővé teszik az ágazat fejlődését. Nem várhatjuk el a termelőinktől, hogy egyszerre járuljanak hozzá az élelmezésbiztonsághoz, a fenntarthatósághoz, az állatjólét javításához, a közegészségügy védelméhez és az innovációhoz, miközben egyre nehezebb körülményeket teremtünk számukra a termeléshez, a beruházásokhoz és a piaci versenyhez.
Európa rendelkezik a szükséges tudással, szakértelemmel, technológiával és termelési kapacitással. Amire most szükség van, az az egyértelmű és következetes politikai elkötelezettség: Európának védenie és erősítenie kell saját élelmiszer-termelését, a kölcsönösség elvére épülő tisztességes versenyfeltételeket kell biztosítania, be kell fektetnie a megelőzésbe és az innovációba, valamint kiszámítható szabályozási környezetet és megfelelő mozgásteret kell teremtenie a vállalkozások számára a korszerűsítéshez.
Az élelmezésbiztonságot nem vehetjük magától értetődőnek. Ennek alapját azok a gazdálkodók és vállalkozások teremtik meg, amelyek nap mint nap előállítják az élelmiszereinket. Gondoskodnunk kell arról, hogy Európa 2050-ben is képes és hajlandó legyen saját lakosságának élelmiszer-ellátására. Nem azért, mert nincs más választása, hanem azért, mert tudatosan döntött saját élelmiszer-termelésének megbecsülése, védelme és támogatása mellett. Az élelmezésbiztonság garantálása ma és a jövőben egyaránt alapvető prioritás.
A publikációban szereplő állítások és vélemények kizárólag a szerző(k) saját álláspontját tükrözik, és nem feltétlenül egyeznek meg a szerkesztőség, illetve az Agrárszektort is kiadó NET Média Zrt. hivatalos álláspontjával.
