A Lawsonia intracellularis baktérium által okozott ileitisz (csípőbél-gyulladás) világszerte elterjedt bélbetegség, amely a tenyész- és hízósertéseket egyaránt érinti. Az állatorvosok, a telepvezetők és a takarmányozási szakemberek számára különösen nagy kihívást jelent a szubklinikai, vagyis tünetmentes forma leküzdése. A hízóállományokban a betegség komoly gazdasági károkat okoz, miközben a sertések kívülről teljesen egészségesnek tűnnek. A háttérben azonban romlik a takarmányértékesítés és visszaesik a napi testtömeg-gyarapodás, így az állatok nem tudják kihasználni a genetikai potenciáljukat.

A hatékony védekezéshez elengedhetetlen a fertőzés terjedésének pontos ismerete, amire a legutóbbi kutatások adtak választ. A vizsgálatok kimutatták, hogy ha egy egészséges csoportba fertőzött egyedeket helyeznek, a kórokozó viszonylag lassan, de megállíthatatlanul terjed szét, és körülbelül öt hét alatt az állomány túlnyomó többsége megfertőződik. A betegség alap reprodukciós rátája 3,35, ami azt jelenti, hogy egyetlen fertőzött sertés átlagosan több mint három másik társának adja át a baktériumot. Ráadásul a fertőzött állatok 60-80%-a üríteni is kezdi a kórokozót, így a betegség a hízlalás kritikus heteiben folyamatosan jelen marad a falkában.

A kutatók azt is feltárták, hogyan hat a fertőzés a malacok bélmikrobiomjára és a termelési mutatókra. Az egészséges és a beteg sertések bélsármintáinak összehasonlításakor kiderült, hogy a fertőzött egyedek bélflórája jelentősen megváltozott, és nagy számban jelent meg bennük a különféle gyulladásokat okozó Chlamydia suis baktérium. Ez a mikrobiális eltolódás rontotta az anyagcserét, mivel a visszaeső aminosav-bioszintézis gyengébb izomfehérje-épüléshez és gyengébb immunválaszhoz vezetett. Ennek következtében a fertőzött sertések takarmányfelvétele és növekedési erélye tartósan csökkent, a vizsgálat végére pedig akár tíz kilogrammos súlykülönbség is kialakult az egészséges és a beteg állatok között.

Ezek az eredmények jól rávilágítanak az úgynevezett Lawsonia-paradoxonra, amelynek lényege, hogy bár a gazdák még a terjedés előtt szeretnék megfékezni a betegséget, a fertőzés jelei rejtve maradnak. A helyzetet tovább nehezítik a társfertőzések, a diagnosztikai eszközök korlátai, valamint a rutinszerű antibiotikum-használat visszaszorítása, ami a telepi körülmények között még inkább felszínre hozta az ileitisz valódi veszélyeit.

A szakemberek szerint ezért a vakcinázást nem önálló csodafegyverként, hanem egy komplex, telepspecifikus stratégia alapköveként kell kezelni. Ennek a megközelítésnek része a pontos diagnosztika, az optimalizált állományáramlás, a szigorú járványvédelem, a megfelelő takarmányozás, valamint az állatorvos és a sertéstartó szoros együttműködése. A szájon át adható vakcinák – mint amilyen a Boehringer Ingelheim által gyártott Enterisol Ileitis – nemcsak aktív immunizálást biztosítanak, hanem védik a bélrendszer egészségét és a mikrobiomot is. A gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy a vakcinázott sertéseknél mérséklődnek a bélfal elváltozásai, kiegyenlítettebbé válik a növekedés, az átlagos napi súlygyarapodás pedig több mint 30 grammal meghaladja az oltatlan állatokét, ami közvetlenül javítja a hízlalás jövedelmezőségét.