Bár a klímaváltozás mezőgazdaságra gyakorolt hatásai közül legtöbbször a szántóföldi növénytermesztést sújtó súlyos aszálykárokra vagy a gyümölcsültetvényeket veszélyeztető késő tavaszi fagyok gyakoriságának növekedésére gondolunk, a felmelegedés komoly kihívások elé állítja az állattenyésztést is. A 2026. június végi hőkupola alatt sok európai gazdálkodó mindezt a saját szemével is láthatta, de ezt igazolja egy korábbi tanulmány is, amely a 2003-as hőhullám idején 24 százalékos, a 2006-os hőhullám idején pedig 12 százalékos többlethalálozást mutatott ki a francia szarvasmarha-ágazatban.
Nem kell azonban ennyire előreszaladni és ilyen gyorsan eljutni a legrosszabb forgatókönyvig. Amikor ugyanis a hőhullámos napokon a napi középhőmérséklet 25°C felett marad, az az emberekhez hasonlóan a haszonállatok közérzetét is jelentősen rontja, ami önmagában is elegendő ahhoz, hogy rontsa a termelési körülményeket. Ahogyan arra Sziráki Bence, a Dózsa Mezőgazdasági Zrt. vezérigazgató-helyettese az Agrárszektornak rámutatott,
a hőstressz következtében csökken a takarmányfelvétel, romlik a termelési és szaporodásbiológiai teljesítmény, nő az egészségügyi problémák kockázata, ami végső soron jelentős tejtermelési kiesést és gazdasági veszteséget okoz.
Ami azt illeti, egyre több tanulmány jut arra a következtetésre, hogy ezek a helyzetek a jövőben még tovább fognak erősödni, vagy ahogy manapság mondani szokás: az idei lehet életünk hátralévő részének leghűvösebb nyara.
Jól látszik mindez a HungaroMet adataiból is, amelyek szerint a hőhullámos napok száma 1901-hez viszonyítva az Alföld déli részén és a Duna középső szakasza mentén 15-17 nappal növekedett. De ha csak a 21. század kezdete óta nézzük, a hőhullámos napok száma országos átlagban azóta is több mint 9 nappal nőtt. Korábban ráadásul a jelentősebb, tartósabb hőhullámok elsősorban júliusra és augusztusra korlátozódtak, mostanában viszont akár júniusban vagy szeptemberben is sokkolhatják az emberi és állati szervezetet.
Ezt a növekedési trendet erősítette meg a Sustainable Agriculture szaklapban megjelent tanulmány is, amely szerint 2050-re akár tizenöttel több hőhullámos nappal is meg kell küzdenie az európai szarvasmarha-ágazatnak. Bár az egyes régiók között számottevő különbségek lehetnek, a kutatási eredmények alapján az Európai Unió és az Egyesült Királyság teljes állományának 11,0-21,6 százalékát érintheti majd a gyakoribb és intenzívebb hőstressz. A várható hatásokat ugyanakkor erősen befolyásolják a tartási körülmények is, így a legelőn tartott állatok 4,5-11,6 százaléka, a zárt rendszerekben tartott állománynak pedig a 18,3-35 százaléka lehet érintett.
Óriási bajban vannak az állattenyésztők: több helyen már a túlélés a tét
Mindez tehát azt jelenti, hogy a szarvasmarha-ágazat számára az alkalmazkodás nem egy távoli lehetőség, hanem sokkal inkább egy sürgető kényszer. Mielőtt azonban a jövőbeli megoldásokról beszélnénk, érdemes megnézni azt is, hogy a hazai állattartásban mennyire van jelen a hőstressz elleni védekezés gyakorlata.
Bodnár Ákos, a MATE Állattenyésztési Tudományok Intézet egyetemi docense szerint erre vonatkozó egységes recept jelen pillanatban nincs, az ágazatban alkalmazott megoldásokat ugyanis alapvetően az határozza meg, hogy a gazdaság intenzív vagy extenzív tartástechnológiát alkalmaz, hús- vagy tejhasznú állományt tart, illetve milyen anyagi lehetőségekkel rendelkezik.
A legmodernebb tejtermelő istállókban rengeteg szenzor figyeli egyszerre az állatok állapotát és a környezeti paramétereket. Ezek alapján folyamatosan értékelik a hőstressz mértékét, és szükség esetén automatikusan beindul a ventillátor rendszer és a párásító, vagy a szellőztetés érdekében fel-le mozognak az istálló oldalfalai. Ezek a megoldások azonban komoly beruházást igényelnek, ezért a régebbi telepeken nem vagy csak korlátozottan érhetők el.
Bodnár Ákos hozzátette: a legelőn, extenzíven tartott állományoknál a különféle paraméterek mérése és a megoldások alkalmazása is nehezebb, hiszen az adó- és vevőegységek nagyon messze lehetnek egymástól és nincs folyamatos "kommunikáció" az állatokkal.
Összegezve tehát azt lehet mondani, hogy vannak, akik több eszközt és megoldást is alkalmaznak, amelyekkel a hőstressz negatív hatásait próbálják csökkenteni. Mások viszont – főleg anyagi okokból – nem tudnak ilyen mértékű beruházásokat tenni. Ráadásul ma sok gazdaságban a takarmányhiány és a takarmány minősége jelenti a legégetőbb problémát, ezért a hőstressz kérdése sokaknál háttérbe szorul.
Újabb gyomros jön hétvégén az állattartóknak: ha ezt látod a jószágokon, már baj van
Azt az Agrárszektornak Sziráki Bence is megerősítette, hogy az 1970-es évek technológiai színvonalán épült magyarországi istállók nem képesek megfelelő védelmet biztosítani a tartós hőség ellen, ezért a mielőbbi felkészülés jegyében jelentős fejlesztésekre lenne szükség. Ez azonban meglátása szerint nem kizárólag a hűtési rendszerek bővítését kellene jelentse, hanem sokkal inkább egy komplex technológiai szemléletváltásra volna szükség az ágazatban.
Jól szigetelt, nagy belmagasságú, megfelelő légcserét biztosító, ventilátorokkal és párásító vagy öntöző rendszerekkel felszerelt istállókra van szükség. Ugyanakkor nem követhetjük el azt a hibát, hogy kizárólag a termelő tehenekre koncentrálunk. A borjak és a növendék állatok hőstressze hosszú távon meghatározza a későbbi termelési eredményeket és az állomány versenyképességét. Az alkalmazkodás tehát ma már nem fejlesztési lehetőség, hanem a fenntartható és eredményes tejtermelés alapfeltétele.
