A dokumentum rámutatott, hogy mely gyakorlatok alkalmazása vezethet rövidebb távon eredményre, s melyek azok, amelyek hosszabb időtávú alkalmazkodási megoldást kínálnak. Szükséges mindez, hiszen érezhető, hogy a hőstressz a növénytermesztésben csökkenti a termékenyülést, felgyorsítja az érési folyamatokat, növeli a vízigényt. Az állattenyésztésben romlik a takarmány felvétel és a termelési eredmény, nő a vízfogyasztás.

Milyen javaslatok fogalmazódnak meg a növénytermesztésben? A hőhullámok növényekre gyakorolt hatásának enyhítése olyan intézkedéseket igényel, amelyek csökkentik a növények és a talaj hőmérsékletét, miközben fenntartják a megfelelő vízellátást:

• növényi szintű hővédelem, mint például a multifunkcionális hálók, a kaolin alapú levélkezelések, a késői vagy csökkentett metszés;
• olyan növények és fajták kiválasztása, amelyek termesztési során minimálisra csökkenthető a szélsőséges hőidőszakoknak való kitettség, beleértve a téli és tavaszi növények korai érésű fajtáit is;
• a termelés diverzifikálása olyan növények felé, amelyek toleránsabbak a magas hőmérséklettel szemben, mint például a cirok a kukorica helyett;
• a talaj egészségének és a víztároló kapacitásának javítása csökkentett talajműveléssel, talajtakarással, a tömörítő hatás csökkentésével, szervesanyag bevitellel.

Ezek az intézkedések segítenek a talajoknak hosszabb ideig tárolni a nedvességet, és csökkentik a növények érzékenységét a száraz időszakokban. Emellett az állattartás során is számos kihívással kell szembenézni. De mire is kell minél jobban figyelni?

• Természetes vagy mesterséges árnyék biztosítása a legelőkön és a pihenőhelyeken.
• Az agrárerdészeti rendszerek, fás legelők kialakítása, amelyek integrálják a fákat az állattenyésztésbe, hosszú távú árnyékot biztosítanak és csökkentik a hőstressz hatását.
• Etetési ütemterveket a nap hűvösebb idejére beiktatni.
• Ha lehetséges, csökkenteni érdemes az állatállomány sűrűségét beltérben.