A klímaváltozás hatására nemcsak új fajtákra, hanem bizonyos esetekben új növényfajokra is szükség lehet. A világ számos, Magyarországhoz hasonlóan melegedő és szárazodó térségében már régóta termesztenek olyan gabonaféléket, amelyek kifejezetten jól alkalmazkodtak a vízhiányhoz. A kölesfélék és a cirok különösen érdekesek ebből a szempontból, de a hajdina, a rozs, bizonyos árpák, a durumbúza, sőt egyes zabfajták is helyet kaphatnak egy szárazságra felkészített vetésszerkezetben. Nem mindegy azonban, hogy melyik talajon, milyen elővetemény után és milyen piaci célra termesztjük őket.

Nem minden gabona tűri egyformán az aszályt

A klasszikus magyar gabonák közül a búza és az árpa sem tekinthető kifejezetten vízigényes növénynek, de a termésük erősen függ attól, hogy a tenyészidőszak kritikus szakaszaiban mennyi víz áll rendelkezésre. Különösen a búzánál nagy jelentőségű a megfelelő őszi fejlődés, a tavaszi bokrosodás, majd a kalászolás és a szemkitelítődés időszaka. Ha ezek közül több szakaszban is vízhiány alakul ki, a termés jelentősen visszaeshet.

Az árpa bizonyos körülmények között valamivel jobban alkalmazkodhat a szárazsághoz és hamarabb is beérik, mint a búza, ami előny lehet egy olyan éghajlaton, ahol a tavasz vége és a nyár eleje egyre szárazabb. Az őszi árpa különösen azért érdekes, mert korábban befejezi fejlődését, így a legforróbb, legszárazabb nyári időszak előtt már jelentős részben túl van a termésképzésen. Az idei európai tapasztalatok is jól mutatják, hogy a száraz tavasz milyen erősen befolyásolja a gabonák állapotát. Az Egyesült Királyságban például a száraz április és május után a búza, az árpa és a zab állapota is romlott, miközben a vízellátásban meglévő területi különbségek erősen meghatározták a terméskilátásokat. Ez azonban még nem jelenti azt, hogy a hagyományos gabonákat teljesen le kellene cserélni. Inkább arról van szó, hogy a vetésszerkezetben egyre nagyobb értéke lehet azoknak a növényeknek, amelyek a szélsőséges évjáratokat is jobban átvészelik.

A cirok lehet az egyik nagy nyertes

Ha a szárazságtűrő gabonaféléket keressük, a cirok az egyik legfontosabb jelölt. A növény különösen jól alkalmazkodott a meleg, száraz körülményekhez, mélyre hatoló gyökérzete és víztakarékos élettani működése miatt pedig olyan területeken is termeszthető, ahol a kukorica már komoly aszálykárt szenved. A szakirodalom szerint a cirok vízhasznosítása és szárazság- illetve hőtűrése miatt kifejezetten alkalmas a vízhiányos, félszáraz térségek termesztési rendszereibe. Ez azért különösen érdekes Magyarországon, mert a cirok termesztéstechnológiája sok tekintetben közel áll a kukoricáéhoz. Melegkedvelő növény, tavasszal kell elvetni, és a tenyészidő alatt a gyommentességre különösen oda kell figyelni. A korai fejlődés során ugyanis még nem feltétlenül versenyképes a gyomokkal szemben.

A cirokról azonban fontos eloszlatni egy félreértést, nevezetesen, hogy nem igaz, hogy kizárólag takarmánynövény. Magyarországon valóban jelentős a takarmányozási célú felhasználása, de a cirok emberi élelmezésre is alkalmas. A világ számos országában alapvető élelmiszerként fogyasztják, lisztet készítenek belőle, kásaként használják, illetve különféle sütőipari és egyéb élelmiszeripari termékek alapanyaga lehet. A FAO külön kiemeli a cirok és a kölesfélék élelmiszerként való jelentőségét, valamint azt, hogy megfelelő feldolgozással lisztjük és más termékeik is előállíthatók.

A ciroknak tehát két különösen érdekes piaca lehet, a takarmányozás és az emberi élelmezés. A gazdaság számára éppen ezért fontos kérdés, hogy milyen fajtát választunk. Nem ugyanazt a típust kell termeszteni akkor, ha takarmány lesz belőle, mint amikor élelmiszeripari minőségű szem a cél.

A köles még érdekesebb lehet a szárazabb magyar területeken

A Magyarországon ismert termesztett köles a közönséges vagy vetési köles, a Panicum miliaceum. Ennek egyik nagy előnye a rövid tenyészidő és a száraz, kontinentális körülményekhez való jó alkalmazkodás. A FAO szerint a közönséges köles különösen alkalmas száraz kontinentális körülmények közé, és a rövid tenyészideje miatt olyan térségekben is termeszthető, ahol más gabonák számára nehezebbek a körülmények.

A köles emberi fogyasztásra kifejezetten alkalmas. Kása, köret, liszt, pékáru és különféle reformélelmiszerek készülhetnek belőle. Gluténmentes gabonaként is értékes, ezért olyan fogyasztói réteg számára is érdekes, amelynek a búzával készült élelmiszerek nem megfelelőek. A FAO a kölesféléket általában is a szárazságtűrő, éghajlatváltozással szemben ellenállóbb növények közé sorolja. A köles magyarországi nagyüzemi termesztésének azonban van egy komoly kérdőjele. A termelés sajnos önmagában még nem teremti meg a piacot. Ha nagy területen vetnénk kölest, ahhoz stabil felvásárlói, tisztítási, hántolási és feldolgozási háttérre is szükség lenne. A növény agronómiai szempontból lehet jó választás, de a gazdaságosságot mindig a tényleges felvásárlási ár és a rendelkezésre álló piac dönti el.

A kölesfélékben még hatalmas tartalék lehet

A köles valójában nem egyetlen növényfaj, hanem több, apró szemű gabonaféle gyűjtőneve (vörös köles, sárga köles, fürtös köles). A köles fogalma alatt tehát több faj is értendő. A gyöngyköles, az olasz vagy rókafarkú köles, a csetneki köleshez hasonló kisebb jelentőségű típusok, illetve az Afrikában és Ázsiában termesztett különféle kölesek mind azt mutatják, hogy a gabonafélék között sokkal nagyobb a változatosság, mint amit a búza–kukorica–árpa hármas alapján gondolnánk. A gyöngyköles például kifejezetten szárazságtűrő, és a FAO szerint a világ szárazabb térségeiben éppen kiváló aszálytűrése miatt vált fontossá. Magyarországon azonban ezek egy része ma még inkább különlegesség, mint tömegtermény. Ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy nincs jövőjük. Ha a klíma tovább melegszik és szárazodik, a nemesítés, a feldolgozóipar és a fogyasztói kereslet együtt könnyen újraértékelheti ezeket a növényeket.

A hajdina különleges helyet foglal el

A hajdina, a Fagopyrum esculentum fontos alternatíva lehet, de botanikailag nem gabonaféle. A keserűfűfélékhez tartozik, a magját azonban a gabonákhoz hasonlóan használjuk fel, ezért az álgabonák közé sorolják. A hajdina egyik nagy előnye, hogy rövid tenyészidejű növény, és bizonyos termesztési rendszerekben másodvetésként is szóba jöhet. Emberi élelmezési értéke jelentős, lisztje például palacsinták, tészták, pékáruk és különféle kásák alapanyaga lehet. A hajdina azonban nem egyszerűen „aszályálló növény”, amelyet minden száraz területre érdemes elvetni. A tenyészidő egyes szakaszaiban a vízhiányra érzékeny lehet, ráadásul virágzása és termésképzése szempontjából a hőség és a szélsőséges időjárás problémát okozhat. Ezért Magyarországon inkább megfelelő termőhelyen és jól megválasztott vetésidővel érdemes vele számolni, nem pedig a kukorica vagy a búza általános helyettesítőjeként.

A rozs és a tritikálé is maradhat

A szárazabb klímára való átállás nem feltétlenül jelenti azt, hogy csak egzotikusnak tűnő növényekben kell gondolkodni. A rozs például hagyományosan szerényebb termőhelyeken is megállja a helyét, és a búzánál bizonyos körülmények között jobban alkalmazkodik a gyengébb talajokhoz. A tritikálé, vagyis a búza és rozs keresztezéséből létrejött gabona szintén érdekes lehet. Elsősorban takarmányozási célra használják, de nem kizárólag takarmánynövény. A megfelelő fajták és termesztési körülmények kiválasztásával olyan területeken is lehet szerepe, ahol a búza már túl kockázatos.

A rozs és a tritikálé előnye, hogy a jelenlegi gabonatermesztési rendszerhez közelebb állnak, ezért a termelőnek nem kell olyan nagy technológiai váltással számolnia, mint egy teljesen új növénynél.

És mi a helyzet a kukoricával?

A kukorica esetében különösen fontos megérteni, hogy nem egyszerűen a „szárazságtűrő vagy nem szárazságtűrő” kérdésről van szó. A kukorica melegkedvelő növény, de a termésképzés kritikus időszakában bekövetkező vízhiány rendkívül súlyos termésveszteséget okozhat. Éppen ezért a magyar kukoricatermesztés jövőjében egyre nagyobb szerepe lesz az aszálytűrő hibrideknek, a talaj vízmegtartó képességének javításának, a vetésidő optimalizálásának és a megfelelő termőhely kiválasztásának.
A cirok egyik legnagyobb előnye éppen az, hogy ugyanabban a melegkedvelő növénycsoportban marad, miközben száraz körülmények között általában jobb eséllyel őrzi meg termőképességét. A szakirodalom szerint a cirok szárazság idején több esetben jobb teljesítményt nyújt a kukoricánál, és olyan félszáraz termőhelyeken is termeszthető, ahol a kukorica kockázata már magas.

Mennyire kellene félteni a búzát?

A búzát még nagyon hosszú ideig nem lehet egyszerűen leírni. Magyarországon óriási termesztési, feldolgozási és piaci infrastruktúra kapcsolódik hozzá. Van hozzá vetőmagipar, nemesítés, termesztési tapasztalat, kombájntechnológia, szárítás, tárolás, malomipar és exportpiac. A probléma inkább az, hogy a termőhelyek egy része már nem ugyanazt a biztonságot nyújtja, mint néhány évtizeddel ezelőtt. Ezért a jövő búzatermesztése valószínűleg egyre inkább a szárazság- és hőtűrő fajták, a korai fejlődés, a megfelelő vetésidő és a talaj vízmegtartásának irányába mozdul. A durumbúza is érdekes lehet bizonyos területeken. Ez melegkedvelő, és elsősorban tésztaipari alapanyagként értékes. Nem minden magyar termőhely alkalmas rá, de a melegebb klíma önmagában nem feltétlenül hátrány számára. A gazdaságosság itt is attól függ, hogy a termesztési kockázat és a prémium minőségért elérhető ár hogyan viszonyul egymáshoz.

A zab vajon jó választás a szárazodó klímában?

A zabot sokan automatikusan vízigényesebb, hűvösebb éghajlatot kedvelő növénynek tekintik, és valóban vannak olyan termesztési körülmények, ahol a szárazodó magyar klíma nem kedvez neki. Ugyanakkor a fajta és a vetési idő sokat számít. Érdekes például, hogy az idei brit adatok szerint, ott a száraz tavaszon az őszi zab állapotértékelése jobb volt, mint a búzáé és az árpáé, bár ez természetesen nem bizonyítja, hogy a zab általában szárazságtűrőbb lenne Magyarországon. A zab tehát nem kerülhet ugyanabba a kategóriába, mint a cirok vagy a köles. Inkább olyan növény, amely bizonyos termőhelyeken és vetésidőben továbbra is életképes alternatíva lehet, de a legszárazabb magyar területeken nem feltétlenül ez lesz a jövő növénye.

A szárazságtűrés önmagában még nem jelent nagyobb jövedelmet

A gazdálkodónak nem azt kell keresnie, hogy melyik növény bírja ki a legnagyobb aszályt, hanem azt, hogy melyik növény adja a legjobb és legbiztonságosabb jövedelmet az adott termőhelyen. Lehet, hogy egy ciroktábla egy nagyon száraz évben szépen teljesít, de ha a felvásárlási ár alacsony, a termény szállítási és tisztítási költsége magas, és nincs a közelben megbízható vevő, akkor a növény hiába agronómiailag kiváló választás. A kölesnél ugyanez még erősebben jelentkezik. A növény szárazságtűrő, emberi élelmezésre alkalmas és táplálkozási szempontból értékes, de a nagyüzemi termesztéshez stabil feldolgozó- és értékesítési háttér kell. A FAO is rámutat arra, hogy a kölesfélék terjedésének egyik akadálya nem feltétlenül a termesztéstechnológia, hanem a piac, a feldolgozás és az értéklánc fejlettsége.

Kell-e új géppark a cirokhoz és a köleshez?

A cirok nagyüzemi termesztése nem igényel teljesen külön gépparkot a kukoricához vagy gabonákhoz képest. A vetéshez használható a meglévő szemenkénti vetőgép megfelelő beállítással, a növényápolás során pedig a szokásos permetezőgépek alkalmazhatók. A betakarítás is kombájnnal történhet. A különbség inkább a beállításokban, a betakarítási időpontban, a nedvességtartalomban és a tisztításban van. A kombájnt a termény sajátosságaihoz kell igazítani, különösen a cséplő- és tisztítórendszert, valamint a veszteségeket kell ellenőrizni. Vagyis nem feltétlenül új gépet kell vásárolni, hanem a meglévő gépet kell megfelelően beállítani.

A kölesnél szintén megoldható a gépi betakarítás, de az apró szem és a növény sajátosságai miatt nagyobb figyelmet igényel a kombájn beállítása, a tisztítás és a szárítás. A köles esetében ráadásul a betakarítás utáni feldolgozás, például a hántolás külön technológiai lépés lehet, ha emberi fogyasztásra szánt terméket akarunk előállítani. Ez már nem egyszerűen a gazdaság kombájnjának kérdése, hanem feldolgozóipari háttér szükségességét is jelenti. A hagyományos búza, árpa és zab esetében a gazdaságok gépparkja már eleve erre a rendszerre épül. A szárazságtűrőbb alternatívák közül ezért különösen a cirok lehet vonzó, mert viszonylag jól illeszthető a meglévő szántóföldi technológiába.

Nem biztos, hogy egyetlen növény lesz a megoldás

A jövő magyar szántóföldi gazdálkodásának talán nem is az lesz a legfontosabb kérdése, hogy „búza vagy cirok?”, hanem az, hogy hogyan lehet a vetésszerkezetet úgy átalakítani, hogy egy rossz év ne okozzon katasztrofális veszteséget. Egy szárazabb termőhelyen például elképzelhető, hogy a búza arányát csökkenteni, a cirok vagy köles arányát növelni érdemes. Egy jobb vízgazdálkodású, mély termőrétegű talajon továbbra is lehet helye a nagyobb termésre képes búzának vagy kukoricának. Másutt a rozs, a tritikálé, a durumbúza vagy megfelelő körülmények között a hajdina lehet érdekes.

A talaj vízmegtartása közben legalább olyan fontos, mint maga a növényválasztás. Ha a talaj szervesanyag-tartalma alacsony, a szerkezete leromlott, és a téli csapadékot sem képes megfelelően befogadni, akkor még a szárazságtűrő növények lehetőségeit is korlátozzuk.

Mit érdemes tehát termeszteni egy aszályosabb Magyarországon?

A legfontosabb változás tehát nem feltétlenül az lesz, hogy a magyar gazdák egyik napról a másikra egzotikus gabonákra váltanak. Sokkal inkább egy diverzifikált, a termőhely vízellátásához igazított vetésszerkezet felé érdemes elmozdulni. Ahol még biztonságosan termeszthető a búza, ott továbbra is érdemes lehet búzát termeszteni. A szárazabb táblákon viszont egyre nagyobb értéke lehet a ciroknak, a kölesnek, a rozsnak vagy más, szárazságtűrőbb növényeknek. És van még egy fontos szempont. A jövőben nem feltétlenül az lesz a legjobb gazda, aki egyetlen növényből tudja a legnagyobb termést kihozni, hanem az, aki úgy alakítja át a gazdaságát, hogy egy aszályos évben is maradjon betakarítható termése és eladható áruja. A klímaváltozás miatt ugyanis a termésátlag mellett egyre fontosabbá válik a termésbiztonság – és ebben a korábban háttérbe szorult szárazságtűrő gabonák komoly szerepet kaphatnak.