Az extrém szárazság nemcsak a növénytermesztőket sújtja, hanem láncreakciószerűen az állattenyésztést is rendkívül nehéz helyzetbe hozta. Egy kelet-magyarországi gazdálkodó, Márk tapasztalatai jól mutatják a probléma nagyságrendjét. Míg korábban egy hektárról tíz bála szénát tudott betakarítani, addig idén harminc hektárról mindössze három bála jött össze. Saját állományának éves szinten nyolcszáz bálára lenne szüksége, amelyet korábban gond nélkül megtermelt, most viszont kénytelen a tartalékaira támaszkodni, és csökkenteni a fejadagokat - írta a Telex.
Akinek nincs tartaléka, annak a piacon kell szembesülnie a megugrott árakkal, egy 300-400 kilogrammos bála ára ugyanis akár a 15-20 ezer forintot is elérheti. Bár sok gazda a közvetítőket, az úgynevezett neppereket okolja a drágulásért, Koncz Máté, a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetségének elnöke szerint az árak megduplázódása mögött nem tisztességtelen piaci magatartás, hanem a drasztikusan lecsökkent kínálat és a növekvő kereslet áll. Mivel sok területen a normál hozam harmada sem termett meg, az áremelkedés mértéke elmarad a termeléskiesés arányától. A hiányt elsősorban az áprilisi aszály okozta, de a helyzetet nehezíti az is, hogy a megelőző évi szárazság miatt a gazdák eleve nem tudtak elegendő szénát elraktározni.
A csapadékhiány ráadásul nemcsak a mennyiséget, hanem a minőséget is rontja. Dr. Halas Veronika, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem (MATE) Élettani és Takarmányozástani Intézetének tanszékvezető egyetemi tanára rámutatott, hogy aszályban a növények gyorsabban fásodnak, csökken a cukor- és fehérjetartalmuk, így a takarmány tápértéke jelentősen visszaesik. Az időjárási szélsőségek hatásait a hazai vízmegtartó rendszerek hiánya is felerősíti. Bár az Országos Vízügyi Főigazgatóság a kormány kérésére májusban cselekvési tervet dolgozott ki, és megkezdte a beavatkozásokat, Koncz Máté szerint ezek eredményére legalább egy évet várni kell. Jelenleg a helyzet a Duna–Tisza közén és az Alföldön a legkritikusabb, amit a Zöld Gerilla Mozgalom is megerősített, hangsúlyozva, hogy a probléma már az egész országot, így Nyugat-Magyarországot is érinti.
A szarvasmarhák ellátását alapvetően biztosító kukoricaszilázs előállítását is megnehezítette a hőség, az alternatívaként szóba jövő pillangósvirágú növények, például a lucerna hozama és emészthetősége pedig szintén romlott. A hiányzó mennyiséget külföldről szinte lehetetlen pótolni, mivel a szálastakarmányok szállítási költsége aránytalanul magas a termény árához képest, így azoknak nincs érdemi nemzetközi piaca. Kényszermegoldásként sokan alacsonyabb tápértékű búzaszalmával próbálják etetni az állatokat, ez azonban kockázatos. A kérődzők bendőjében élő, az emésztésért felelős mikrobáknak ugyanis folyamatos és állandó összetételű takarmányra van szükségük. A hirtelen váltás veszélyezteti az állatok egészségét, és drasztikusan csökkentheti a tejhozamot. Hosszú távon a szakértők szerint a tavaszi vetésű, késő nyáron betakarított növények helyett át kell térni az őszi vetésű takarmányokra, amelyek még a nyári forróság előtt betakaríthatók.
A kialakult helyzettel kapcsolatban az Agrár- és Élelmiszergazdaságért Felelős Minisztérium (AÉM) úgy nyilatkozott, hogy bár jelentős a terméscsökkenés, jelenleg nincs konkrét takarmányhiány vagy ellátási zavar, és a gazdák tömeges állománycsökkentéséről sem érkezett jelzés. A tárca a kárenyhítési rendszer működtetése mellett miniszteri szinten kihirdette az aszályhelyzetet, így azt a termelőknek nem kell külön igazolniuk. Emellett vizsgálják a tömegtakarmány-szállítás útdíjkedvezményének lehetőségét, és kiemelten figyelik a piacot az esetleges spekulatív áremelések kiszűrése érdekében. A takarmánytermelést nehezítő, sokak által bíráló környezetvédelmi szabályozások ügyében az Élő Környezetért Felelős Minisztérium egyelőre nem reagált a megkeresésekre.












