Őshazája feltehetően a mai Irán, valamint Közép-Ázsia területe. Már több mint 2500-3000 évvel ezelőtt is termesztették a Perzsa Birodalomban, elsősorban a hadi- és igáslovak takarmányozására. Innen került a görögökhöz, majd a Római Birodalomba, később pedig egész Európában elterjedt. Magyarországon már a középkorban ismerték, de igazán jelentős takarmánynövénnyé a 18-19. században vált, amikor a korszerű állattenyésztés fejlődésével megnőtt az igény a nagy fehérjetartalmú takarmányok iránt.
Miért számít ideális takarmánynövénynek?
A lucerna sikerének titka rendkívül kedvező tápanyag-összetételében rejlik. Szárazanyag-tartalmának 16-25 százalékát is kiteheti a nyersfehérje, emellett jelentős mennyiségű rostot, vitaminokat és ásványi anyagokat tartalmaz. Kiemelkedő a kalcium-, kálium-, magnézium- és karotintartalma, emellett bővelkedik E-, K- és több B-vitaminban is. Magas fehérjetartalma miatt különösen fontos szerepet játszik a tejelő szarvasmarhák, juhok, kecskék és lovak takarmányozásában. Nemcsak tápláló, hanem rendkívül jó termőképességű is. Kedvező körülmények között évente 3-5 kaszálást is lehetővé tesz, ráadásul mélyre hatoló karógyökere révén a szárazabb időszakokat is jobban átvészeli, mint sok más takarmánynövény. A lucerna emellett javítja a talaj termékenységét is. Hüvelyes növényként gyökérgümőiben nitrogénkötő baktériumok élnek, amelyek megkötik a levegő nitrogénjét, így csökkentik a műtrágyaigényt és gazdagítják a talajt a következő kultúrák számára.
Milyen állatok etethetők lucernával?
A lucerna a legtöbb növényevő haszonállat számára kiváló takarmány. Legfontosabb felhasználói a szarvasmarha, juh, kecske, ló, nyúl. A kérődzők számára különösen értékes fehérjeforrás, amely megfelelő energiatakarmánnyal kiegészítve jelentősen növeli a tejtermelést és javítja a takarmányhasznosulást. Lovaknál is kedvelt takarmány, azonban magas fehérje- és kalciumtartalma miatt nem minden munkaterhelés mellett indokolt nagy mennyiségben etetni. A napi adag összeállításakor mindig figyelembe kell venni az állat korát, egészségi állapotát és igénybevételét. Bár kiváló takarmány, nem minden esetben veszélytelen. A frissen kaszált, harmatos vagy eső után nedves lucerna különösen a kérődzőknél okozhat felfúvódást. Ennek oka, hogy a bendőben a gyorsan lebomló fehérjék és oldható szénhidrátok stabil habot képeznek, amely megakadályozza a bendőgázok természetes távozását. A bendőfelfúvódás életveszélyes állapot lehet, ezért a legelőre hajtás vagy a frissen kaszált lucerna etetése előtt célszerű az állatokat más takarmánnyal jóllakatni, illetve kerülni kell a nedves növény nagy mennyiségű fogyasztását. A fonnyasztott vagy szénává szárított lucerna ebből a szempontból lényegesen biztonságosabb.
A lucerna etetésének különböző formái
A lucerna sokféle módon hasznosítható. A legnagyobb tápértéket a fiatal, bimbós állapotban kaszált lucerna zöldtakarmányként felhasznált formában képviseli. Ilyenkor a legmagasabb a fehérjetartalma és kiváló az emészthetősége. A kaszálás után néhány órán át fonnyasztott növény víztartalma csökken, így kisebb lesz a bendőfelfúvódás veszélye, miközben tápértékének nagy részét megőrzi.
A hagyományos szénakészítés ma is az egyik legfontosabb tartósítási mód. A megfelelően szárított, zöld színét megőrző lucernaszéna kiváló minőségű téli takarmány. Nagyüzemi állattartásban gyakori a lucerna erjesztéses tartósítása, így készül a szenázs és szilázs - a különbség főként a nedvességtartalmuókban van. A megfelelő nedvességtartalom mellett készített szenázs hosszú ideig eltartható, miközben a takarmány értékes tápanyagainak jelentős része megmarad. A szárított lucernából préselt pellet egyre népszerűbb takarmányforma. Könnyen adagolható, jól tárolható, pormentes, és különösen kedvelt a ló-, nyúl- és hobbiállat-tartásban. Az aprított, szárított lucernából készülő liszt gyakran szerepel takarmánykeverékek összetevőjeként, különösen baromfi- és nyúltápokban.
A lucerna rokonai is hasznosak
A lucerna a pillangósvirágúak (Fabaceae) családjába tartozik, amely számos fontos takarmánynövényt foglal magában. A legismertebb rokon a vörös here (Trifolium pratense), amely kiváló fehérjetartalmú kaszálónövény, de élettartama rövidebb, mint a lucernáé. A fehér here (Trifolium repens) elsősorban legelők növénye. Alacsony növekedésű, jól tűri a taposást, ezért gyakran vetik fűkeverékekbe. A bíborhere (Trifolium incarnatum) gyors fejlődésű, kiváló zöldtrágya- és takarmánynövény, amely korán kaszálható. A baltacim (Onobrychis viciifolia) különösen száraz területeken értékes alternatíva. Előnye, hogy a kérődzőknél jóval ritkábban okoz felfúvódást, mint a lucerna. A szarvaskerep (Lotus corniculatus) szintén értékes legelőnövény. Tanninokat tartalmaz, amelyek mérséklik a bendőfelfúvódás veszélyét. Mindegyik lucernával rokon növény közös tulajdonsága, hogy jelentős fehérjetartalommal rendelkezik, javítja a talaj nitrogénellátását, és fontos szerepet tölt be a fenntartható növénytermesztésben.
Emberi fogyasztásra is alkalmas a lucerna
Bár a lucernát elsősorban takarmánynövényként ismerjük, számos élelmiszeripari és étrend-kiegészítő termék alapanyagául is szolgál. A legismertebb emberi fogyasztásra szánt termék a lucernacsíra. Enyhén diós ízű, ropogós csíranövény, amely saláták, szendvicsek és hidegtálak kedvelt alapanyaga. A csírák jelentős mennyiségben tartalmaznak C-vitamint, K-vitamint, folsavat, antioxidáns vegyületeket és különféle bioaktív fitonutrienseket. A néhány napos lucernamikrozöld még a csíránál is fejlettebb növény, amely intenzívebb ízzel és magasabb klorofilltartalommal rendelkezik. Egyre népszerűbb az egészségtudatos táplálkozásban. A szárított, finomra őrölt lucernaport főként étrend-kiegészítőkben használják. Magas klorofill-, ásványianyag- és növényi fehérjetartalma miatt zöldturmixok, funkcionális élelmiszerek és különböző táplálékkiegészítők összetevője. Lucernakivonatokkal is találkozhatunk a bioboltokban.
A lucerna természetes szaponinokat, flavonoidokat, karotinoidokat és fitoösztrogén jellegű vegyületeket is tartalmaz. Ezeket bizonyos étrend-kiegészítőkben és funkcionális készítményekben hasznosítják, bár élettani hatásukat illetően a tudományos eredmények nem minden esetben egyértelműek. A kiegyensúlyozott étrendet nem helyettesítik, és egyes célcsoportok - például hormonérzékeny betegségekben érintettek vagy véralvadásgátló kezelést kapók - számára fogyasztásuk előtt orvosi egyeztetés javasolt.
A lucerna szerepe az élelmiszeriparban
Az élelmiszeripar elsősorban a lucerna csíráját, mikrozöldjét és porított formáját használja fel. Emellett a növényből kivont természetes klorofill és egyes bioaktív vegyületek funkcionális élelmiszerek, italporok és növényi alapú készítmények összetevőiként is megjelennek. A lucerna fehérjéi iránt is egyre nagyobb az érdeklődés. A növényi fehérjeforrások iránti kereslet növekedésével folyamatosan zajlanak kutatások arra vonatkozóan, hogyan lehet a lucerna fehérjekivonatait élelmiszeripari alapanyagként hasznosítani.
A jövő takarmánynövénye is maradhat
A klímaváltozás, a fenntartható mezőgazdaság és a növekvő fehérjeigény egyaránt felértékelik a lucerna jelentőségét. Mély gyökérzetének köszönhetően jól viseli az aszályos időszakokat, javítja a talaj szerkezetét, csökkenti a műtrágya-felhasználást, miközben kiváló minőségű takarmányt biztosít. Nem véletlen, hogy több mint kétezer évvel a termesztésének kezdete után ma is a világ egyik legfontosabb pillangós takarmánynövénye, amely egyszerre szolgálja az állattenyésztést, a talajvédelmet és - egyre inkább - az emberi táplálkozást is.
