Az idei év ismét megmutatta, hogy a klímaváltozás hatásai az állattenyésztésben nem feltétlenül közvetlenül jelentkeznek. Egy tartós aszály elsőként a takarmánynövények termését csökkenti, majd a hiányzó mennyiség és a romló minőség megjelenik a takarmányárakban. Végül a többletköltség a tejtermelő gazdaságok eredményességét és a tejágazat teljes jövedelmezőségét is veszélyezteti - írja a NAK. A szlovák tejtermelők egyik legnagyobb problémája jelenleg a tömegtakarmányok mennyisége és ára. A szárazság következtében a lucerna hozama egyes térségekben a korábbi hektáronkénti mintegy 30 tonnáról mindössze 10,9 tonnára esett vissza. A probléma azonban nem áll meg a mennyiségnél. A kisebb termés miatt a gazdaságoknak nagyobb arányban kell vásárolt takarmányra támaszkodniuk, miközben a tömegtakarmányok előállításának önköltsége is jelentősen megemelkedett.

A lucernaszenázs tonnánkénti költsége a szlovák adatok szerint több mint 140 százalékkal növekedett. Hasonló folyamat figyelhető meg a silókukoricánál is: annak előállítási költsége tonnánként körülbelül 30 euróról 66 euróra emelkedett. Ez már nem egyszerű terméskiesés, hanem az állattartás költségszerkezetének jelentős változása. A tejtermelő gazdaságok esetében ugyanis a takarmányköltség eleve a legnagyobb költségelemek közé tartozik. Ha a saját termelésű takarmány mennyisége visszaesik, a gazdálkodó nem tudja egyszerűen „kivonni” ezt a kiesést a rendszerből.

A szlovák tejágazat számára a legfontosabb adat talán az, hogy az idei takarmányhelyzet miatt egy tejelő tehén éves takarmányozása mintegy 600 euróval kerülhet többe. Nagyüzemi körülmények között ez már önmagában is jelentős összeg. Egy 500 tehenet tartó gazdaság esetében állatonként 600 euró többletköltség 300 ezer eurós éves költségnövekedést jelenthet. Ezt a többletet a tej értékesítési árának kellene kitermelnie ahhoz, hogy a gazdaság jövedelmezősége ne romoljon. A probléma azonban az, hogy a tejtermelő jellemzően nem tudja egy az egyben érvényesíteni költségnövekedését az értékesítési árban, így ez az egyik legnagyobb strukturális kockázata az ágazatnak.

A tejtermelő egyszerre van kitéve az inputanyagáraknak, az energiaáraknak, a takarmányáraknak, az állategészségügyi költségeknek és a munkaerőköltségnek, miközben a tej felvásárlási árának alakulását csak korlátozottan tudja befolyásolni. A tejágazat egyik legfontosabb mutatója a tejár és a takarmányköltség egymáshoz viszonyított alakulása. Ha a takarmány ára gyorsabban emelkedik, mint a nyerstej felvásárlási ára, a tejtermelő gazdaság jövedelmezősége romlik. Amennyiben ez tartósan fennmarad, előbb-utóbb csökkenhet a beruházási hajlandóság, elmaradhatnak a technológiai fejlesztések, végső esetben pedig gazdaságok hagyhatják abba a termelést.

A régiós helyzet azért is intő jel, mert a tejtermelésben nem lehet egyik évről a másikra jelentős kapacitásokat létrehozni vagy megszüntetni. A szlovák példa alapján egyre világosabb: a tejtermelés versenyképessége a jövőben legalább annyira a szántóföldön, a takarmánybázisban és a vízgazdálkodásban dől majd el, mint az istállóban.