Bodó Ágoston a 2025-ös Portfolio Év Állattenyésztője díj nyertese, a Prograg Agrárcentrum Kft. és a Martontej Kft. ügyvezetője az idei évet értékelve elmondta, hogy a tejtermelők már tavaly év végén szembesültek a romló piaci kilátásokkal. Az tavaly decemberben már jelezték, hogy problémák vannak a tejárakkal, januártól pedig olyan felvásárlási árak léptek életbe, amelyek jelentősen az önköltség alatt maradtak. A piaci helyzet rendkívül bizonytalanná vált, a legrosszabb időszakban pedig literenként mindössze 67 forintot kaptak a tejért. Bár a legutóbbi elszámoláskor már 138 forintot fizettek literenként, ez sem tudta ellensúlyozni az év során felhalmozódott veszteségeket.

Súlyos tejválság Magyarországon: már több mint egy éve tart a krízis

Az MBH Bank tovább erősítette 2015 óta fennálló stratégiai együttműködését a Tej Szakmaközi Szervezettel és Terméktanáccsal.

A szakember hangsúlyozta, hogy a gazdaságukban már üzemi szinten is meghaladta a 800 millió forintot a veszteség, a működés fenntartásához pedig összességében több mint egymilliárd forintot kellett visszaforgatniuk. A helyzetet tovább nehezítette, hogy a tejpiaci problémák mellé az aszály is társult, így egyszerre kellett megküzdeniük az alacsony értékesítési árakkal és a takarmánytermelés kiesésével. Mint fogalmazott, a tej alacsony ára és a szárazság együttes hatása miatt mára már szinte a túlélésért küzdenek. A száraz időjárás a takarmányozásban is komoly nehézségeket okozott. Az ügyvezető elmondása szerint a kukoricatermésük gyakorlatilag elmaradt, a növényeken nem fejlődött megfelelő cső, ezért a szükséges mennyiséget vásárlással kellett pótolniuk. A gazdaság több mint 2500 tonna nedves kukoricát szerzett be, összesen 406 millió forint értékben.

Ez olyan többletkiadást jelentett, amelyre normál termés esetén nem lett volna szükségünk, az aszály tehát közvetlenül is tovább növelte a tejtermelés költségeit

– fogalmazott Bodó Ágoston az Agrárszektornak.

A következő év kilátásai sem adnak sok okot a bizakodásra. Az ügyvezető a Tej Szakmaközi Szervezet konferenciáján elhangzottakról beszámolva elmondta, hogy a tejpiac helyzetének javulása egyelőre nem látható. A rendezvényen a miniszter is felszólalt, és arról beszélt, hogy jelenleg nem tudják megmondani, mikor következhet be érdemi fordulat. A résztvevő gazdálkodók is hasonlóan bizonytalannak látták a helyzetet, a jövő évre vonatkozó várakozások pedig továbbra is alacsony felvásárlási árakkal számolnak. A gazdaságoknak így úgy kellene megtervezniük a következő időszak működését, hogy közben a bevételeik alakulása nehezen kiszámítható, a termelési költségeik viszont jelentős terhet jelentenek. A helyzetet az ügyvezető szerint az is nehezíti, hogy a gazdálkodók jelenleg nem számíthatnak olyan mértékű segítségre, amely érdemben megoldaná a problémáikat. A konferencián elhangzottak alapján az állami támogatás lehetőségei is korlátozottak, így az egyes gazdaságoknak maguknak kell megtalálniuk, hogyan tudják fenntartani a működésüket. Mint mondta, a helyzet sajnos tragikus, és egyelőre ők sem látják a megoldást.

A jelenlegi piaci környezet különösen nehéz helyzetbe hozhatja a kisebb állattartókat, akiknek általában kevesebb lehetőségük van a veszteségek finanszírozására és a váratlan többletköltségek kezelésére. Az ügyvezető szerint azonban nemcsak a háztáji vagy kisebb gazdaságok vannak veszélyben, ugyanis több olyan nagyobb tehenészetről is tud, amelyek komoly likviditási problémákkal küzdenek. A tejtermelésből származó bevételek és a termelési költségek közötti különbség tehát a nagyobb szereplők számára is egyre nehezebben kezelhető. A gazdaságok megszűnése az egész ágazat számára problémát jelenthet, hiszen kiesik az a termék, amelyet ezek a termelők előállítottak. Az ügyvezető szerint ennek pótlása akár importból is történhet, vagyis a hazai termelés visszaesésével párhuzamosan külföldről érkező áruk tölthetik be a keletkező piaci rést. A beszélgetésben a Mercosur-megállapodás kapcsán szóba került a húsmarha-behozatal is, ami szintén jól mutatja, hogy az import szerepe az állattenyésztési termékek piacán komoly kérdéseket vet fel.

Fogy az idő a magyar tejágazatban? Már csak ebben bízhatnak a termelők?

Komoly kihívásokkal telt az elmúlt egy év a tejipar számára, az EU-ban a növekvő tejtermelést jelentős árkorrekció követte, miközben a késztermékek ára is visszaesett.

A piaci nehézségek nemcsak a napi működést, hanem a hosszabb távú fejlesztési terveket is felülírhatják. A Prograg Agrárcentrum Kft. és a Martontej Kft. évek óta készült egy jelentős, robotizációt célzó beruházásra, amelyhez tavaly támogatást is nyertek. A fejlesztés nagyságrendje 8 milliárd forint volt, és a célja az lett volna, hogy a vállalat megőrizhesse versenyképességét az európai piacon. A jelenlegi pénzügyi helyzetben azonban egyre világosabb, hogy a projektet nem tudják megvalósítani.

Az ügyvezető elmondta, hogy a beruházáshoz szükséges önerőt hosszú éveken keresztül tették félre, a tejpiaci veszteségek és az aszály miatt azonban most ezt a pénzt a működés fenntartására kell fordítaniuk. A fejlesztés elmaradása így nem egyszerűen egy beruházás elhalasztását jelenti,hanem ha nem tudják korszerűsíteni a gazdaságot, azzal a versenyképességük megőrzéséhez szükséges technológiai előrelépés is elmarad. Ez különösen komoly kockázatot jelenthet az európai piacon, ahol a fejlesztések hiánya hosszabb távon versenyhátrányt okozhat. A szakember arra is kitért, hogy a közeljövőben hasonló fejlesztési forrásokra sem feltétlenül lehet számítani. Ez tovább szűkítheti a gazdaságok mozgásterét, hiszen azok a vállalkozások is nehéz helyzetbe kerülhetnek, amelyek már korábban megkezdték a felkészülést egy nagyobb beruházásra, és a támogatás elnyerésével számoltak a fejlesztés megvalósításakor.

Időzített bombán ül a tejtermelés: olyan krízis jöhet télen, amire sokan nincsenek felkészülve

Egyre nyomasztóbb képet mutat a tömegtakarmány-hiány, kreatív ötletekkel próbálják átvészelni a helyzetet a tehenészetek.

A nyerstej alacsony felvásárlási ára miatt egyre fontosabb kérdés, hogy a termelők mennyire tudnak magasabb hozzáadott értékű termékeket előállítani, és ezzel mérsékelni a tejpiaci kiszolgáltatottságukat. Az ügyvezető szerint a feldolgozás valóban jelenthet egy lehetséges irányt, saját gazdaságukban ugyanis már működik egy kisebb feldolgozóüzem, ahol Martontej márkanév alatt állítanak elő magasabb hozzáadott értékű termékeket. A feldolgozás azonban a teljes tejtermelésükhöz képest egyelőre csak kisebb arányt képvisel. A gazdaság naponta 50–54 ezer liter tejet termel, ebből körülbelül 4000 litert dolgoznak fel. Az ügyvezető szerint a feldolgozóüzem jelenleg viszonylag kedvezőbb helyzetben van, vagyis a magasabb hozzáadott értékű termékek előállítása bizonyos mértékig ellensúlyozhatja a nyerstejpiaci nehézségeket.

A teljes termelési volumenhez viszonyítva ugyanakkor ez a mennyiség nem jelent akkora arányt, amely önmagában megoldaná a vállalat tejpiaci problémáit.

A feldolgozás fejlesztését az ágazat számára is fontos lehetőségnek tartja, különösen akkor, ha a termelők olyan termékeket tudnak előállítani, amelyek a hazai piacon túl az exportban is értékesíthetők. Hozzátette, hogy a magasabb hozzáadott értékű, exportképes termékek előállítása az egyik lehetséges irány lehet, ehhez azonban a tejfeldolgozóknak is jelentős modernizációra lenne szükségük. Az ügyvezető szerint a jelenlegi feldolgozói piac még nincs teljesen felkészülve arra, hogy olyan termékeket és olyan áron állítson elő, amelyekkel versenyképesen lehet megjelenni a külpiacokon. Bodó Ágoston hangsúlyozta, hogy továbbra is az lenne a kedvező, ha a magyar tej Magyarországon maradna, és abból hazai termékek készülnének. A magasabb hozzáadott értékű feldolgozás tehát lehetőséget kínálhat a termelőknek, de önmagában nem jelent automatikus megoldást az ágazat problémáira.

A nyerstejpiac nehézségei, a takarmányozási költségek, a gazdaságok likviditási helyzete és a feldolgozóipar fejlesztési igénye egyaránt meghatározza, hogy a tejtermelők milyen mozgástérrel vághatnak neki a következő évnek

– zárta gondolatait Bodó Ágoston.