A szélsőséges időjárás és a bizonytalan silókukorica-termés miatt a tejtermelő gazdaságban egyre inkább az őszi vetésű kalászosokra alapozzák a takarmányozást a Fino-Farm Szövetkezetnél. A kalászosszenázs, így például a rozs és a tritikálé ilyen jellegű felhasználása kiszámíthatóbb hozamot és kiváló minőséget biztosít a tejelő állományok számára, ezért a stabil ellátás érdekében jelentősen növelik ezek vetésterületét - mondta el az Agrárszektornak Egyed Barna, a Fino-Farm Szövetkezet igazgatósági elnöke. Hozzátette:

Az elmúlt évek aszályos időszakai rávilágítottak arra, hogy a hagyományos tömegtakarmányok ellátása tartósan kiszámíthatatlanná vált.

Erre reagálva már a 2025-ös őszi vetéseknél tudatosan növelték a rozs és a tritikálé termőterületét. A kétmenetes betakarítású szenázs készítését idén április közepén kaszálással kezdték, majd fonnyasztás után besilózták. A nagyjából két hónapos érési időnek köszönhetően az így nyert takarmányt éppen a legkritikusabb, hőstresszes nyári hónapokban tudták beilleszteni a tehenek takarmányozásába.

A stratégia bevált, hiszen a nyári hőség ellenére a tej beltartalmi értékei kiválóak maradtak, stabil 4 százalékos zsír- és 3,35 százalékos fehérjetartalom mellett, miközben a termeléskiesés nem haladta meg a 10 százalékot a hőstresszes időszakban sem. Ez az eredmény idén különösen felértékelődött, mivel a lucernaszéna hozama elmaradt a várttól, a silókukorica pedig rendkívül egyenetlen képet mutatott. Míg a kedvezőbb adottságú területeken sikerült elérni a hektáronkénti 30 tonnás hozamot, addig máshol csupán 20–22 tonnát takarítottak be, ami gyenge-közepes minőséget és mintegy 30 százalékos terméskiesést jelentett.

Fogy az idő a magyar tejágazatban, sürgős megoldás kell

A spotpiac korrekciója reményt adhat a termelők számára, a tartós megoldáshoz viszont ennél jóval több kell.

Mivel a jelenlegi klímaviszonyok között a silókukorica hozama már nem garantálható, a Fino-Farmnál a takarmánybázis további átalakítása mellett döntöttek. A tervek szerint idén ősszel – amennyiben megérkezik a szükséges csapadék – megduplázzák a szenázsnak szánt területet. Emellett 2027-től egy új technológiát is bevezetnek, így a tavaszi kaszálás mellett áttérnek a direkt vágású teljesnövény-szilázs készítésére is. Ekkor a búzát, árpát vagy tritikálét viaszérésben, az egész növényt egyben levágva, a silókukoricához hasonlóan silózzák be. Egy korábbi teszt alapján ezzel a módszerrel akár hektáronkénti 35 tonnás hozam is elérhető, ami jelentősen felülmúlja a silókukorica termésátlagát.

Ez az új típusú "silókalászos" kiváló alternatívát nyújt. A teljes növény betakarításával a rostemészthetőség és a beltartalom felveszi a versenyt a kukoricáéval.

Bár a kukorica magas keményítőtartalmát nem tudja maradéktalanul biztosítani, ez a hiány szemes kukoricával – szükség esetén akár importból – pótolható. A cél nem a silókukorica teljes elhagyása, hanem egy olyan biztonságos takarmányalap kiépítése, amely a szélsőséges időjárási körülmények között is stabilan garantálja az állomány ellátását – tette hozzá Egyed Barna.

A túlélés a tét

A kreatív megoldások ellenére ugyanakkor súlyos takarmányválság tetézi az önköltség alatti felvásárlási árak miatti gondokat, így a magyar tejtermelők a túlélésért küzdenek 2026 őszén

– mondta el az Agrárszektornak Zászlós Tibor, a Magyar Állattenyésztők Szövetségének elnöke. A szélsőséges időjárás miatt az ország jelentős részén drasztikusan romlott a silókukorica minősége és hozama, ami drága takarmánypótlást és komoly toxinkockázatot von maga után. A gazdaságok talpon maradásához mostanra elengedhetetlenné vált az alternatív jövedelemforrások kiépítése.

Zászlós Tibor elmondta: az idei évben kiugró területi különbségek alakultak ki a hazai terméseredményekben. Míg a Dunántúlon, a Balaton vonaláig elfogadható a helyzet, az Alföldön rendkívül gyenge kukoricatermést takarítottak be. A silókukorica beltartalmi értéke emiatt jócskán elmarad a korábbi évekétől, hiszen bár a szárnövekedés sok helyen megfelelő volt, a szemtermés hiánya miatt a létfontosságú keményítőt rendkívül drága szemes takarmánnyal kell pótolni. Számos gazda kényszerült arra, hogy a szemesnek szánt, de gyenge minőségű kukoricát is silóként takarítsa be, elkerülve ezzel a távolabbról érkező tömegtakarmányok hatalmas szállítási költségeit. Kijelentette: a hiányos beltartalom mellett a másik súlyos problémát a megnövekedett toxinkockázat jelenti. A kedvezőtlen időjárási körülmények miatt a kukoricában felszaporodhatnak a mikotoxinok, amelyek a takarmányozás során a tejben is megjelenhetnek. A méreganyagok elleni védekezés nemcsak állategészségügyi és élelmiszer-biztonsági szempontból elengedhetetlen, hanem újabb jelentős költségterhet ró a termelőkre.

A költséges takarmányozás megoldása ma már nem pusztán szakmai kérdés, hanem a gazdaságok fennmaradása is múlik rajta, hiszen a tej felvásárlási ára hónapok óta jóval a termelési önköltség alatt stagnál.

A folyamatos veszteségek miatt megkezdődött az állományok ritkítása és a selejtezések felgyorsítása. Bár tömeges csődhullámról még nincs szó, egyre több tehenészet kényszerül a termelés végleges feladására, az állatállomány felszámolására vagy vágóhídra küldésére. A hazai tejtermelés volumene egyelőre csak azért nem csökkent drasztikusan, mert a megmaradó, magas genetikai értékű állomány termelékenysége még kompenzálja a kiesést.

Hogyan lehet kezelni a takarmányhiányt a kiskérődző ágazatban?

Országszerte egyre nagyobb kihívást jelent a megfelelő mennyiségű tömegtakarmány biztosítása.

Eközben Európa más részein, például Németországban a tejtermelés növekedést mutat. Ennek hátterében nem kis részben az áll, hogy a nyugat-európai gazdák a megújulóenergiatermelésből származó garanciális árak és támogatások révén olyan stabil alapjövedelemhez jutnak, amely átsegíti őket a jelenlegihez hasonló piaci válságokon.

A hazai ágazat számára is ez a modell jelentheti a kiutat. Olyan kiegészítő jövedelemforrásokat kell találni – amilyen például az alternatív energiatermelés –, amelyek tompítják a klímaváltozás, az alacsony felvásárlási árak, a magas energiaköltségek és az állategészségügyi kockázatok együttes hatását – vélekedett Zászlós Tibor.

Néhány hónap maradt?

Kritikus időszak elé néznek a hazai tejtermelők, mivel a rendkívüli aszály okozta takarmányhiány és a hónapok óta tartó, önköltség alatti termelés együttesen fenyegeti az ágazatot – véli Harcz Zoltán is. A Tej Terméktanács ügyvezető igazgatója szerint

bár a felvásárolt tejmennyiség egyelőre nem csökkent, a kisebb gazdaságok bezárásával megindult a piac koncentrációja. A valódi krízis november és március között várható, amikor a gazdák végleg felélik a tavalyi takarmánykészleteiket.

Mint azt az Agrárszektornak kifejtette: a szaktárca ugyan augusztus 30-ig meghosszabbította a silókukorica betakarításának határidejét, a termelők legfőbb gondja most a kiesett tömegtakarmány pótlása. Bár külföldről, extrém esetben akár a szomszédos országoknál jóval távolabbról is beszerezhető lenne az utánpótlás, a magas fuvardíjak drasztikusan megdrágítják a tömegtakarmány importját. A probléma teljes súlya egyelőre rejtve marad, mivel sok gazdaság még a tavalyi tartalékait használja. Az igazi kihívás november és március között jelentkezik majd, amikor ezek a készletek kimerülnek, és a hiányzó silót kellene pótolni az állatok takarmányozásában. Az ügyvezető igazgató elismerte: szóba jöhetnek alternatív megoldások, mint a másodvetések vagy a korán levágott rozs felhasználása, de ezek sikere erősen függ a csapadéktól.

A helyzetet súlyosbítja, hogy a tejtermelők immár nyolc hónapja önköltség alatti áron kénytelenek értékesíteni.

Az aszály és a kedvezőtlen piaci környezet a generációváltás nehézségeivel kiegészülve sok gazdát a tevékenység feladására vagy az állomány csökkentésére kényszerít. Bár az országos statisztikák a nyár közepi adatok alapján még nem mutatnak visszaesést az évi mintegy kétmilliárd kilogrammos felvásárlásban, a háttérben már komoly struktúraváltás zajlik.

A nehezebb helyzetbe került kisebb üzemek kikerülnek a piacról, állataikat és termelésüket pedig a nagyobb, hatékonyabb gazdaságok veszik át, ami a hazai tejpiac jelentős koncentrációjához vezet.

A piacon már vannak kedvező jelek

A tejpiacon mindeközben már látszanak biztató jelek, bár ezek hatása Magyarországon csak késleltetve érezhető. A belföldi árak jelenleg 129–135 forint körül mozognak, amely ugyan még nem éri el az önköltségi szintet, ám a nemzetközi spotpiacon – például Milánóban – ugyanakkor az elmúlt hetekben többször is jelentős áremelkedés történt, így az árak elérték a 48–51 centes sávot.

Ez az év eleji mélyponthoz képest már nagy emelkedésnek tekinthető.

Mivel a hazai szerződéses rendszer a kiszámíthatóság érdekében lassabban követi a nemzetközi ármozgásokat, a magyar átlagár növekedésére még várni kell egy-két hónapot, így egyelőre csak a spotpiacra termelő gazdaságok lélegezhetnek fel valamelyest.