A magas olajsavtartalmú szójababfajták kereskedelmi bevezetése óta már több mint egy évtized telt el, és a kutatások mára kezdik pontosan körvonalazni a gyakorlati alkalmazás lehetőségeit. Katelyn Goldsmith, a Wisconsin-Madison Egyetem tejágazati szakértője szerint ezek a fajták összetételükben nagyrészt megegyeznek a hagyományos szójával, hiszen mindkét változat körülbelül 40 százalék nyersfehérjét és 20-22 százalék zsírt tartalmaz. A lényegi különbség a zsírsavprofiljukban rejlik, ugyanis míg a hagyományos szójában a linolsav dominál, addig a magas olajsavtartalmú fajtákban az olajsav aránya lényegesen magasabb.
Ennek az eltérésnek közvetlen takarmányozási jelentősége van. A linolsav nagyobb arányú etetése a bendőfermentáció során fokozza a tejzsírdepresszió kockázatát, ezzel szemben az olajsav ebből a szempontból kedvezőbb tulajdonságokkal rendelkezik. A magas olajsavtartalmú szója így stabilabb zsírforrást jelenthet a tejhasznú tehenek takarmányadagjában, miközben biztosítja a saját termesztésű fehérje- és zsírbevitelt is.
A takarmányozási kísérletek többsége a tejhozamot, a tej összetételét és a szárazanyag-felvételt vizsgálta. A tejhozamra gyakorolt hatás mérsékeltnek és változékonynak bizonyult, mivel a takarmányadag összetételétől és a kiváltott összetevőktől függően kisebb növekedést és csökkenést egyaránt mértek. Ugyanakkor az egyik legkövetkezetesebb eredménynek a tejzsírkoncentráció és a tejzsírhozam javulása számított, különösen abban az esetben, ha a magas olajsavtartalmú szójával a hagyományos szóját helyettesítették a takarmányban.
A feldolgozás módja szintén kulcsfontosságú tényezőnek bizonyul. A pörkölést széles körben alkalmazzák, mivel javítja a fehérje emészthetőségét, növeli a bendőben le nem bomló fehérje arányát, és csökkenti a táplálóértéket rontó, antinutritív anyagok mennyiségét. Emellett a szemcseméret optimalizálása is aktív kutatási terület, hiszen az őrlés finomsága jelentősen befolyásolja a fehérjehasznosulást és a bendőbeli zsíranyagcserét is.
A gazdaságossági kérdések szorosan kapcsolódnak a takarmányozási kutatásokhoz. A magas olajsavtartalmú szójafajták ára jellemzően magasabb a hagyományos változatokénál, és az üzemi feldolgozás is többletköltséget vonhat maga után. A folyamatban lévő vizsgálatok ezért arra keresik a választ, hogy a tejzsírhozam növekedése, az energiakorrigált tejtermelés javulása, valamint az esetleges takarmányköltség-megtakarítás képes-e ellensúlyozni a magasabb ráfordításokat. Az optimális bekeverési arány emellett mindig az egyedi üzemi adottságoktól, így a termelési céloktól, az adagösszetételtől és az egyéb gazdasági szempontoktól függ.
A bővülő kutatási eredmények alapján a magas olajsavtartalmú szója már nem csupán alternatív takarmány-alapanyagnak, hanem a tejhasznú tehenek takarmányozási stratégiáját finomító eszköznek tekinthető. A felhalmozódó adatok segítik a takarmányozási szaktanácsadókat és a gazdálkodókat abban, hogy döntéseiket a gyakorlati és gazdasági szempontokat egyaránt mérlegelve, megalapozott információkra alapozva hozzák meg.
