A mezőgazdaság globális energiaigényének mintegy 70%-át a hőfelhasználás teszi ki, ám ennek még mindig csak a töredékét fedezik megújuló forrásokból. Ezen belül a geotermikus energia aránya globálisan alig haladja meg az 1%-ot. A hajtatott kertészetekben ugyanakkor elengedhetetlen a folyamatos és kiszámítható hőellátás, így a kedvező adottságú régiókban a termálvíz a termelésbiztonság egyik alappillérévé válhat. Törökország korán felismerte ezt a lehetőséget, aminek köszönhetően a geotermikus energia közvetlen hasznosításában a világ élvonalába került.

Egy 2024 nyarán végzett országos felmérés szerint Törökországban csaknem 7 millió négyzetméternyi geotermikusan fűtött üvegház működött, mintegy 1400 megawattos becsült hőteljesítménnyel. Ez a kapacitás döntően Nyugat-Anatóliában összpontosul. A fejlődés ütemét jól mutatja, hogy 2007 és 2024 között 8,5-szeresére nőtt az így fűtött területek nagysága.

A látványos bővülés nem csupán a kedvező természeti adottságoknak, hanem a komplex állami stratégiának is köszönhető. A siker alapját az állami földtani kutatóintézet évtizedes munkája jelentette. Ezt követően a jogi környezetet úgy alakították ki, hogy a befektetők pályázati úton kaphatták meg a feltárt területek használati jogát. A fejlesztések igazi motorját a speciális mezőgazdasági és ipari övezetek kialakítása adta. Simav település kiváló példája ennek a térségi fejlődésnek, ahol a geotermikus adottságokra építve hatalmas kiterjedésű, komplex üvegházi és ipari park jött létre az elmúlt években. Ez az infrastruktúra nemcsak a fosszilis energiahordozókat váltotta ki, hanem magát a hajtatott termesztést is fellendítette.

A modell gazdasági előnyei a gyakorlatban is megmutatkoznak. Egy 2023-2024-es termelési évre vonatkozó, talaj nélküli paradicsomtermesztést vizsgáló elemzés kimutatta, hogy a termálvíz használati díja a teljes termelési költségnek kevesebb mint 4%-át tette ki. Bár a technológia önmagában nem garantál azonnali, kiugró profitot - hiszen a műtrágya, az amortizáció és a tőkeköltségek továbbra is jelentős terhet rónak a gazdálkodókra -, a termelés egyik legdrágább elemét, a fűtési költséget képes drasztikusan lecsökkenteni.

A török fejlődési pálya legfőbb tanulsága, hogy a geotermikus üvegházfejlesztés sikeréhez nem elegendő pusztán az olcsó hőforrás megléte, a hazai ágazat hatékony fellendítéséhez is átfogó megközelítésre van szükség. Az állam által végzett előzetes készletkutatás, a földtani kockázatok megosztása, a kijelölt agrárövezetek és a közös energetikai infrastruktúra mind elengedhetetlenek a növekedéshez. Egy sikeres hazai támogatási rendszernek tehát egységes projektként kell kezelnie az üvegházak építését, a termelő- és visszasajtoló rendszerek kialakítását, a hőhálózatok kiépítését, valamint a termelők közötti szoros együttműködést.