Magyarország jelentős szénhidrogén-kutatási és termelési múltra tekint vissza, melynek kézzelfogható nyomai az országszerte felhagyott, több ezres számban jelen lévő szénhidrogénkutak.

A geotermikus hasznosítás tekintetében ezek a kutak jelentős, eddig alulértékelt potenciállal bírnak, hiszen a megújuló energiák iránti igény és az energiafüggetlenségre való törekvés miatt ezek a létesítmények teljesen új megvilágításba kerültek. 2021 nyarán paradigmaváltás történt a felhagyott mélyfúrású kutakat illetően, miszerint ezek hasznosítását előtérbe kell helyezni. Az agráriumban rejlő potenciálok feltérképezése érdekében kezdődött meg a szakmai párbeszéd a BVH (Bányavagyon-hasznosító Nonprofit Közhasznú Kft.) és a NAK (Nemzeti Agrárgazdasági Kamara) között, amely 2026-ban új erőre kapott.

Egy új geotermikus kút kiképzése költséges és gyakran kockázatos folyamat. Ezzel szemben a felhagyott szénhidrogénkutak esetében a fúrási és kiképzési költség nincs jelen, ismert a pontos rétegsor és a hőmérsékleti, hidraulikai paraméterek is. A BVH vagyonkezelésében jelenleg 2334 darab szénhidrogén bányászati célra már nem, de egyéb hasznosításra alkalmas felhagyott mélyfúrású kút van, amelyből közel 170 darab kút kisebb-nagyobb beavatkozással termelésbe vonható. A fennmaradó kutak esetében a kútszerkezet megvan, azonban annak felszíni kiállása jelenleg nem elérhető, mivel a korábbi szabályozások és szakmai elvek értelmében a próbafúrások felhagyása után a térszínt vissza kellett illeszteni a tájba.

A geotermikus hasznosítás számos előnyt hordoz magában:

csökkenti a fosszilis energiahordozók iránti keresletet,csökkenti az üvegházhatású gázok kibocsátását,időjárástól, napszaktól függetlenül energiát biztosít,helyben termel, ezáltal csökkenti az energiafüggőséget,nincs jelentős felszíni infrastruktúra,alacsony üzemeltetési költséget igényel