A helyzet súlyosságát jól mutatják az AKI PÁIR adatai: a nyerstej országos termelői átlagára 126,45 forint/kilogramm volt 2026. júliusában. Ez júniushoz képest további 2,1 százalékos, az előző év azonos hónapjához képest pedig 36,3 százalékos visszaesést jelent, hiszen egy évvel korábban még közel 200 forintot fizettek egy kilogramm tejért.

Közben különösen érdekes folyamat zajlik a külkereskedelemben. A nyerstej kiszállítása júliusban éves összevetésben 17,7 százalékkal nőtt, a kiviteli ár pedig 135,15 forint/kilogramm volt. Vagyis miközben a hazai termelői ár rendkívül alacsony, egyre több nyerstej hagyja el az országot.

Mindkét árszint nagyon messze van attól a 150-180 forint körüli önköltségtől, amely mellett ma a gazdaságok jelentős része tejet képes előállítani. Ez már nem átmeneti árhullámzás: egyre több gazdaság minden egyes megtermelt kilogramm tejjel veszteséget termel.

Nemcsak a termelők problémája

A jelenlegi helyzetet hiba lenne kizárólag termelői válságként értelmezni. A probléma végigfut a teljes termékpályán. A hazai feldolgozóipar versenyképességét az elmúlt időszakban jelentősen rontotta az erős forint, miközben az európai piacról kedvező áron érkeznek Magyarországra sajtok, joghurtok és más, magasabb hozzáadott értékű tejtermékek. Ennek következménye egy különösen kedvezőtlen szerkezet: miközben Magyarország nyerstejet exportál, jelentős mennyiségben importál magasabb hozzáadott értékű feldolgozott termékeket.

Ez ugyanaz a strukturális probléma, amely a magyar agrárium több termékpályáján is megfigyelhető. Az alapanyagot megtermeljük, a hozzáadott érték jelentős része azonban máshol keletkezik.

Az európai tejpiacon közben jóval mérsékeltebb az árcsökkenés, mint Magyarországon. A milánói spotpiacon már látható némi emelkedés, de ebből egyelőre korai lenne tartós fordulatra következtetni. A nyári hőség és aszály több európai térségben is visszafoghatja a termelést, ami átmenetileg szűkítheti a kínálatot.

Már nem a beruházások elhalasztása a legnagyobb probléma

Néhány hónappal ezelőtt még arról beszéltünk, hogy az alacsony tejárak miatt beruházások és fejlesztések ütemeződhetnek át. Ma már ennél lényegesen súlyosabb a helyzet, mert a mindennapi működés került veszélybe.

Egyre több helyről hallani 200-400 tehenes tejhasznú állományok részleges vagy teljes felszámolásáról, miközben számos kisebb gazdaság is a termelés befejezésére készül.

Ennek egyik legaggasztóbb jele, hogy vannak gazdaságok, amelyek az idei kukoricát már nem silózták le, mert nem terveznek a következő takarmányozási időszakban ugyanekkora állománnyal, vagy egyáltalán nem kívánják folytatni a tejtermelést. Sok helyen addig tartják fenn a termelést, amíg a tavaly betárolt takarmánykészletek kitartanak. Ez már egészen más helyzet, mint egy átmeneti likviditási probléma.

Egy elhalasztott beruházást később újra lehet indítani. Egy felszámolt tehénállományt és egy bezárt telepet azonban évekkel később sem lehet egyik napról a másikra újra felépíteni.

A takarmányhelyzet tovább ronthatja a jövedelmezőséget

Az idei aszály újabb problémát rak a már amúgy is veszteséges tejtermelésre. Sok gazdaság tömegtakarmány-hiánnyal küzd, és bár máshol ugyan rendelkezésre áll megfelelő mennyiség, de annak előállítása vagy beszerzése lényegesen drágább lett. Ráadásul több térségben a silókukorica és más tömegtakarmányok beltartalmi értéke is elmaradhat a megszokottól. A gyengébb minőségű tömegtakarmányt koncentráltabb és drágább takarmányokkal kell kiegészíteni ahhoz, hogy a termelési szint fenntartható legyen.

Vagyis miközben a tej értékesítési ára történelmi mélységekben van, az önköltség csökkenése helyett annak további növekedésével kell számolni.

A kormányzat lépett, de a piacot nem tudja helyettesíteni

A döntéshozók érzékelik a probléma súlyosságát, és az elmúlt időszakban több, kifejezetten a tejágazat likviditásának javítását célzó intézkedés is született. Ugyanakkor egy alapvetően piaci eredetű válság kezelésére az állam mozgástere szükségszerűen korlátozott: likviditást biztosíthat és időt adhat a gazdaságoknak, de tartós jövedelmezőséget nem tud teremteni egy veszteséges piaci környezetben.

Az egyik fontos júliusi intézkedés az MFB forgóeszköz-hitelprogramjához kapcsolódó kamattámogatás bevezetése: a tejtermelő gazdaságok esetében a támogatás mértéke 100 százalék, a tejfeldolgozóknál pedig 70 százalék. Ez jó irány, mert a jelenlegi helyzetben a likviditás fenntartása kulcskérdés. A konstrukció egyik korlátja ugyanakkor a rendelkezésre álló de minimis keret. Számos gazdaság az elmúlt években már igénybe vett ebből a keretből finanszírozott támogatásokat, ezért éppen a leginkább érintett vállalkozások egy része csak korlátozottan tud élni az új lehetőséggel.

A másik fontos intézkedés a termeléshez kötött tejhasznú tehéntartási támogatás előlegének korábbi kifizetése, amelynek maximális összege mintegy 88 ezer forint tehenenként. Cash-flow szempontból ez a lehető legjobb időpontban érkezik, és sok gazdaságnak valódi segítséget jelenthet a következő hónapok finanszírozásában. Ugyanakkor itt is világosan külön kell választani a likviditást és a jövedelmezőséget: az előrehozott támogatás likviditást biztosít, de a termelés jövedelmezőségét nem állítja helyre. Ha egy kilogramm tej előállítása tartósan többe kerül, mint amennyiért értékesíteni lehet, akkor az előleg elsősorban időt vásárol.

A múlt héten újabb, fontos és üdvözlendő kezdeményezést jelentettek be az agrárvállalkozások likviditásának stabilizálására. Júliusban, az Agrárszektor.hu Metszet rovatában megjelent írásomban magam is felvetettem egy célzott hitelmoratórium lehetőségét a nehéz helyzetbe került tejtermelő gazdaságok számára. A most bejelentett konstrukció hasonló irányba mutat: az érintett agrárvállalkozások mezőgazdasági forgóeszköz- és beruházási hiteleinek tőketörlesztése 2027. december 31-ig felfüggeszthető lenne, a kamatfizetés fenntartása mellett. Ez érdemi segítséget jelenthet azoknak az egyébként életképes gazdaságoknak, amelyek jelenleg átmeneti likviditási problémával küzdenek. A program tényleges hatását ugyanakkor csak a részletszabályok ismeretében lehet majd megítélni, különösen az igénybevétel feltételei és a jogosult gazdaságok körének pontos meghatározása után.

A három intézkedés együtt már érzékelhető likviditási segítséget jelenthet az ágazatnak: a kamattámogatás csökkenti a finanszírozás terhét, az előrehozott támogatás azonnali forrást biztosít, a tőketörlesztés felfüggesztése pedig mérsékelheti a következő időszak pénzkiáramlását.

Ezek azonban ugyanannak a problémának elsősorban a finanszírozási oldalát kezelik. A tejágazat hosszú távú stabilitásához arra van szükség, hogy maga az alaptevékenység ismét fenntartható jövedelmet termeljen.

Nem lehet minden gazdaságot támogatásokkal életben tartani

A jelenlegi válság ismét megmutatja, hogy hosszú távon nem lehet kizárólag állami intézkedésektől várni egy ágazat stabilitását. A tejtermelők, a feldolgozók és a kereskedelem ugyanannak a termékpályának a szereplői. Ha ennek bármelyik eleme tartósan veszteséges, előbb-utóbb az egész rendszer sérül.

A következő időszak egyik legfontosabb kérdése a termékpálya szintű együttműködés lehet. Erősebb termelői integrációkra, hosszabb távú és kiszámíthatóbb beszállítói kapcsolatokra, közös beszerzésekre, hatékonyabb feldolgozásra és magasabb hozzáadott értékű magyar tejtermékekre van szükség. Nem az a cél, hogy minden szereplő minden pillanatban ugyanannyit keressen. Az viszont közös érdek, hogy a termékpálya egyik szereplője se legyen tartósan olyan helyzetben, amelyben a működésének folytatása gazdaságilag értelmetlenné válik, mert amikor egy tejtermelő gazdaság bezár, nem egyszerűen néhány száz tehén tűnik el a statisztikából. Termelési kapacitás, munkahely, szakmai tudás és sokszor több generáció alatt felépített gazdaság szűnik meg.

A hatékonyság önmagában már nem elég

A Dózsa Mezőgazdasági Zrt.-t sem kímélte az idei aszály és hőstressz. Növénytermesztési ágazatunk hozamai jelentősen elmaradnak a várakozásainktól, így saját termelésből mi sem tudjuk teljes egészében biztosítani az állatállomány takarmányigényét. A hiányzó mennyiséget takarmány és szalma vásárlásával, valamint az ipari melléktermékek tudatosabb takarmányozási felhasználásával pótoljuk, így az állatok megfelelő ellátását biztosítani tudjuk.

Mi továbbra is abban hiszünk, hogy a tejpiac jelenlegi helyzete átmeneti, és előbb-utóbb helyreáll egy fenntarthatóbb piaci egyensúly. Ugyanakkor az elmúlt időszak nálunk is világosan megmutatta a termelés kockázatait és gyenge pontjait.

Ezek felismerésével több területen sikerült javítanunk a hatékonyságon és alkalmazkodnunk a megváltozott körülményekhez. Ettől azonban a piaci realitás nem változik: amíg a tej felvásárlási ára tartósan nem kerül közelebb a termelés valós önköltségéhez, addig a mi gazdaságunk számára is nehéz időszak következik. A célunk egyértelmű: a termelés fenntartása, az állomány megőrzése és a gazdaság stabil működésének biztosítása addig, amíg a piaci környezet rendeződik.