A FAO adatai alapján a halászati és akvakultúra-ágazat összesített termelése 2024-ben új rekordot ért el, elérve a 235 millió tonnát. Ebből 195 millió tonnát tettek ki a vízi állatok, míg további 40 millió tonna algatermelés származott az ágazatból. Különösen figyelemre méltó, hogy a víziállat-termelés 53%-át már az akvakultúra biztosította, míg a természetes halászat részesedése 47%-ra csökkent. Ez azért érdekes, mert korábban a vadon fogott halak dominálták a globális kínálatot.
A világon a vízi eredetű élelmiszerek egy főre jutó rendelkezésre állása 2024-ben elérte a 21,3 kilogrammot, miközben ezek az élelmiszerek a globális állati eredetű fehérjeellátás mintegy 15%-át biztosították. A FAO adatai alapján a világ népességének több mint 40%-a esetében a vízi eredetű termékek az állati fehérjebevitel legalább ötödét tették ki. Mindez jól mutatja, hogy a hal és más vízi eredetű élelmiszerek nem csupán kiegészítő szerepet töltenek be az emberi táplálkozásban, hanem számos térségben alapvető fehérjeforrásnak számítanak.
Az akvakultúra teljes termelése 2024-ben elérte a 142 millió tonnát, amelynek első értékesítési értékét 391 milliárd amerikai dollárra becsülték. Az ágazat fejlődésének földrajzi koncentrációja rendkívül jelentős: a globális akvakultúra-termelés 92%-át Ázsia adja. A legnagyobb termelő ország Kína, amely önmagában a világ akvakultúrás víziállat-termelésének 56%-át biztosítja. Kínát India, Indonézia, Vietnám és Banglades követi, és ezen öt ország együttesen a világ akvakultúrás víziállat-termelésének 82%-át állítja elő.
Európa a globális akvakultúra-termelésben viszonylag szerény szerepet tölt be, 2024-ben a világ összes akvakultúra-termelésének mindössze 2%-át adta. Ezzel szemben a kontinens meghatározó szereplője a nemzetközi kereskedelemnek: a világ vízi termékexportjának 38%-a, míg importjának 41%-a Európához kapcsolódik. Az egy főre jutó vízi eredetű élelmiszer 21,2 kilogramm volt, amely közel megegyezik a globális átlaggal. Az adatok arra utalnak, hogy Európa elsősorban magas hozzáadott értékű feldolgozó- és kereskedelmi központként van jelen a szektorban, miközben termelési súlya jelentősen elmarad az ázsiai régióétól.
Bár Európa állati eredetű fehérjeellátása ma még elsősorban a szarvasmarha-, sertés- és baromfiágazatra épül, az akvakultúra a következő évtizedek egyik nyertese lehet. A fenntartható és okszerű vízhasználatra épülő haltermelés térnyerése várhatóan felgyorsul, mivel az ágazat jelentős növekedési potenciállal rendelkezik, és fontos szerepet játszhat a növekvő fehérjeigény kielégítésében.
Bár a FAO jelentése elsősorban globális trendeket vizsgál, a közép-európai térségben továbbra is jelentős szerepet töltenek be a hagyományos tógazdasági halfajok, különösen a ponty. Magyarországon a tógazdasági haltermelés meghatározó fajának számít, miközben az intenzív akvakultúra fejlődését elsősorban az afrikai harcsa termelése hajtja. Az afrikai harcsa kiváló növekedési eréllyel, jó takarmányhasznosítással és magas termelési intenzitással rendelkezik, ezért a recirkulációs akvakultúra-rendszerek egyik legfontosabb tenyésztett halfajává vált Európában. A hazai termelési szerkezet jól tükrözi a FAO által is bemutatott tendenciákat, amelyek szerint a hagyományos termelési rendszerek mellett egyre nagyobb szerepet kapnak a magas technológiai színvonalú, intenzív akvakultúrás megoldások.
A termelési szerkezetet vizsgálva megállapítható, hogy az édesvízi akvakultúra továbbra is domináns szerepet tölt be. Az akvakultúrában előállított vízi állatok 63%-át belvizekben tenyésztik, ahol elsősorban különböző halfajok termelése dominál. Az édesvízi rendszerekben a termelés 89%-át halak adják, míg a rákfélék részesedése 9%. A tengeri és part menti akvakultúra ezzel szemben elsősorban kagyló- és puhatestű-termelésre épül, amelyek a tengeri termelés több mint felét teszik ki.
Az akvakultúra növekedésének egyik legfontosabb mozgatórugója a természetes halállományok korlátozott növekedési lehetősége. A FAO jelentése szerint a tengeri halászat fogásai az elmúlt évtizedekben 86 és 94 millió tonna között ingadoztak, ami arra utal, hogy számos halfaj esetében elértük vagy megközelítettük a biológiai eltartóképesség határait. 2023-ban a felmért tengeri halállományok mindössze 62,4%-a tekinthető biológiailag fenntartható állapotúnak. Bár a megfelelően kezelt állományok továbbra is jelentős mennyiségű halat biztosítanak, a jövőbeni kereslet kielégítése egyre inkább az akvakultúra fejlődésétől függ.
Magyarországon a 2013. évi CII. halgazdálkodási törvény alapján 2016. január 1-jétől megszűnt a kereskedelmi célú halászat a természetes vizeken (például a Dunán, a Tiszán vagy a Balatonon), az itthon vásárolható hazai halfajok vagy tógazdaságokból, vagy pedig intenzív rendszerekből származnak.
Az ágazat gazdasági jelentősége is folyamatosan növekszik. A halászat és az akvakultúra első értékesítési értéke 2024-ben összesen 565 milliárd amerikai dollárt tett ki, amelynek mintegy 69%-át az akvakultúra adta. A nemzetközi vízi termékkereskedelem értéke elérte a 186 milliárd dollárt, ami jól mutatja, hogy a halászati és akvakultúrás termékek a globális agrárkereskedelem meghatározó szereplőivé váltak.
A FAO előrejelzése szerint 2034-re a világ víziállat-termelése az algatermelést nem számítva elérheti a 214 millió tonnát, amelyből már 119 millió tonna származhat akvakultúrából. Ez azt jelenti, hogy az akvakultúra részesedése tovább növekszik, és a globális vízi eredetű élelmiszerellátás több mint 60%-át biztosíthatja majd. A várakozások szerint a vízi eredetű élelmiszerek egy főre jutó rendelkezésre állása is emelkedni fog, ami tovább növeli az ágazat stratégiai jelentőségét.
Összességében a FAO 2026-os jelentése egyértelműen rámutat arra, hogy az akvakultúra a jövő élelmiszer-termelésének egyik legfontosabb ágazata. A természetes halállományok korlátozott növekedési lehetőségei mellett a fenntartható és innovatív akvakultúra képes biztosítani a növekvő világ népességének fehérjeellátását, miközben hozzájárul a vidéki foglalkoztatás, a gazdasági fejlődés és az élelmezésbiztonság erősítéséhez.
A hazai termelési adottságokat figyelembe véve Magyarország számára az afrikai harcsa intenzív termelésének további fejlesztése jelenthet fontos növekedési lehetőséget. A hazai haltermelés helyzetét és jövőbeli kilátásait a következő cikkemben részletesebben is bemutatom.
A publikációban szereplő állítások és vélemények kizárólag a szerző(k) saját álláspontját tükrözik, és nem feltétlenül egyeznek meg a szerkesztőség, illetve az Agrárszektort is kiadó NET Média Zrt. hivatalos álláspontjával.
