Hogyan képesek az őzek és a szarvasok alkalmazkodni az idei rendkívül súlyos aszályhoz?
A gímszarvas a nagy testtömeg, testméretek miatt valószínűleg könnyebben kezeli ezeket a száraz periódusokat, vagy hosszantartó szárazságot. Feltételezhető ugyanakkor, hogy a jobb vízellátottsági területeken jelenlétük gyakoribb, és így akár károkozásuk is jelentősebb lehet.
Az őznél már más a helyzet. A gidák túlélése szinte biztosan jelentősen csökken a hőhullámokkal nehezített aszályos május-júniusi-júliusi időszakokban, utána viszont nehéz elegendő táplálékhoz jutni a megfelelő növekedéshez és a keményebb téli időszakra való felkészüléshez. Vizsgálatainkkal bizonyítható, hogy a gidák kondíciója folyamatosan romlik októbertől (onnantól vizsgálható). A suták esetében az aszály miatti élőhelyromlásra utal, hogy a felnőtt suták kondíciója október-november-december időszakban javul. Ez arra utal, hogy ebben az időszakban jobbak a körülmények mint a nyáron volt. És ez mindenképpen kedvezőtlen helyzet.
A publikációban szereplő állítások és vélemények kizárólag a szerző(k) saját álláspontját tükrözik, és nem feltétlenül egyeznek meg a szerkesztőség, illetve az Agrárszektort is kiadó NET Média Zrt. hivatalos álláspontjával.
