Az agrárium számos ágazatában komoly nehézségek jelentkeztek az elmúlt időkben, de mik jelenleg a legnagyobb kihívások a hazai takarmányozásban?
Érdemes egy kicsit tágabb perspektívából nézni a helyzetet. A világ takarmánygyártása ugyan mintegy 40 millió tonnával nőtt az elmúlt időszakban, ez azonban mindössze körülbelül 2 százalékos bővülést jelent. Európában ezzel szemben már 8–10 éve stagnálás tapasztalható, ami azt jelenti, hogy a piac nem növekszik, sőt több területen inkább visszaesés figyelhető meg.
Magyarország számára ugyanakkor lehetőség is adódhat ebből a folyamatból. Nyugat-Európában a környezetvédelmi és fenntarthatósági elvárások miatt egyre több nagy állattartó telep szűnik meg vagy csökkenti termelését. Közép-Európa, ezen belül Magyarország profitálhat ebből a szerkezeti átrendeződésből, de ehhez először a jelenlegi kihívásokat kell kezelni.
A legnagyobb problémát egyértelműen a klímaváltozás jelenti. Az elmúlt hat évben Magyarországon különösen gyorsan váltak láthatóvá a hatásai. Olyan térségekben, ahol korábban rendszeresen 10-11 tonnás kukoricatermések voltak, ma már több évben gyakorlatilag nincs betakarítható kukorica. Ez alapjaiban alakította át a takarmányipar alapanyag-felhasználását. Míg néhány évvel ezelőtt a hazai takarmányipar évente mintegy 1,5 millió tonna kukoricát használt fel, ma ez a mennyiség 800 ezer tonna körül alakul. A kukorica helyét fokozatosan a búza és részben az árpa veszi át. A nagy takarmánygyártók ezt technológiai oldalról képesek kezelni, de a növénytermesztés jövedelmezősége egyre nagyobb kérdőjel.
A növénytermesztés nagyon komoly kapcsolatban van a takarmányozással. Milyen hatással van a klímaváltozás az ágazatra?
Rendkívül súlyos hatással. Ma már olyan terméseredmények érkeznek az országból, amelyek korábban elképzelhetetlenek lettek volna. Több helyen 3-4 tonnás árpatermésről beszélünk, miközben a hektáronkénti költségek 400-500 ezer forint körül alakulnak. Ha ehhez hozzávesszük az 55-57 forint körüli felvásárlási árakat, akkor könnyen kiszámolható, hogy a termelők hektáronként akár 200 ezer forintos veszteséget is elszenvedhetnek. Ez jelenleg az egyik legsúlyosabb problémája a magyar mezőgazdaságnak.
Érik az újabb baj: kegyetlen árakkal és hiánnyal küzdenek az állattartók
Említette a felvásárlási árakat, de milyen lehetőségei vannak az állattartóknak a takarmányozási költségek csökkentésére?
Nem egyszerű a helyzet, mert egyszerre van válságban a növénytermesztés, a sertéságazat és a tejtermelés. A sertéstartóknál például jelenleg 410-420 forintos felvásárlási árakkal találkozunk, miközben az önköltség meghaladja az 540 forintot kilogrammonként. Ez állatonként 12-14 ezer forintos veszteséget jelent. A költségek 70-80 százalékát a takarmányozás adja, így természetesen mindenki keresi az alternatívákat. Egyre nagyobb figyelem irányul például a borsóra, a cirokra vagy más alternatív fehérje- és energiahordozó növényekre. Emellett az alacsonyabb gabonaárak bizonyos mértékű költségcsökkenést is hozhatnak. Ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy számos egyéb költségelem továbbra is emelkedik. A logisztikai költségek, a csomagolóanyagok, illetve több fontos takarmány-adalékanyag – például egyes aminosavak és vitaminok – ára jelentősen nőtt az elmúlt időszakban.
Hogyan érinti a forint erősödése azokat a takarmánygyártókat, akik számottevő mértékben vannak jelen a nemzetközi piacokon?
Ez egy kettős hatás. Egyes import alapanyagok esetében kedvezőbb helyzetet teremt, ugyanakkor az exportáló vállalatok számára komoly versenyhátrányt jelent. A Vitafort árbevételének már közel egynegyede exportpiacokról származik. Olaszországban, Lengyelországban, Csehországban, Szlovákiában, Romániában vagy éppen Moldovában euróban versenyzünk. A jelentősen erősödő forint miatt ezek a piacok ma lényegesen kisebb nyereséget biztosítanak, miközben az árakat nem lehet korlátlanul emelni.
Ráadásul sokan azt gondolják, hogy az erős forint automatikusan csökkenti a takarmánygyártók költségeit, a valóság azonban ennél jóval összetettebb. Több importált alapanyag – például egyes vitaminok, foszforforrások vagy aminosavak – világpiaci ára az elmúlt időszakban jelentősen emelkedett, így az árfolyam kedvező hatása nagyrészt el is olvad. Ezért a vállalatok mozgástere rendkívül szűk, hiszen miközben exportpiacaikon romlik a versenyképességük, a költségeik sem csökkennek olyan mértékben, hogy ezt ellensúlyozni tudják.
Hogyan tudják finanszírozni az állattartókat, amikor sok gazdaság jelenleg veszteségesen működik?
Fontos hangsúlyozni, hogy nem egy több éve tartó válságról beszélünk. A sertéságazatban körülbelül egy éve, a tejtermelésben pedig az idei év eleje óta alakult ki komoly veszteséghelyzet, amelyet megelőzően mindkét ágazat nyereséges időszakot tudhatott maga mögött. Emiatt a legtöbb nagyüzem jelenleg még a korábban felhalmozott tartalékaiból működik. A Vitafort több mint 340 nagyüzemi állattartó teleppel dolgozik együtt, és ezek döntő többsége jelenleg még stabil pénzügyi háttérrel rendelkezik. Ugyanakkor jól látható, hogy ha a jelenlegi piaci helyzet tartósan fennmarad, akkor egyre több vállalkozás szorulhat finanszírozási segítségre.
Átalakul a takarmánypiac? Komoly változások jöhetnek Európában
Ebben az esetben a takarmánygyártóknak és a pénzintézeteknek közösen kell megoldást találniuk. Elképzelhető, hogy hosszabb fizetési határidőkre vagy egyéb finanszírozási konstrukciókra lesz szükség annak érdekében, hogy a gazdaságok működőképesek maradjanak. A következő hónapok ebből a szempontból különösen meghatározóak lesznek, hiszen a növénytermesztés gyenge jövedelmezősége tovább szűkíti a gazdálkodók pénzügyi mozgásterét.
Hogyan hat a klímaváltozás a jövő takarmányozására? Összetételben, alapanyagfelhasználásban jöhet valamilyen változás?
A termelők egyre inkább a termésbiztonságot helyezik előtérbe. Ez azt jelenti, hogy nő az őszi vetésű növények szerepe, miközben egyre többen fordulnak olyan alternatív növények felé, mint a cirok, a borsó vagy akár a len. A talajművelés is jelentősen átalakult. Ma már a vízmegőrzés az egyik legfontosabb cél, ezért egyre inkább előtérbe kerülnek a forgatás nélküli vagy csökkentett talajművelési technológiák. Az alkalmazkodás már nem választás kérdése, hanem a versenyképesség feltétele.
A takarmányiparnak ehhez folyamatosan alkalmazkodnia kell. Az új alapanyagok felhasználása korszerű receptúrákat, új technológiai megoldásokat és intenzív kutatás-fejlesztési munkát igényel. A cél az, hogy a változó alapanyag-összetétel mellett is biztosítani lehessen az állatok megfelelő teljesítményét és egészségi állapotát.
Mekkora veszélyt jelentenek az állatbetegségek a takarmányipar számára?
Rendkívül nagy kockázatot jelentenek. A ragadós száj- és körömfájás tavaly minden szereplőt komoly aggodalommal töltött el. Egy ilyen járvány nemcsak az állattartóknak okoz hatalmas károkat, hanem a teljes takarmányipari láncra is hatással van.
Ha egy telep kiesik a termelésből, hosszú időre megszűnik a takarmányfelhasználása is. Ezért ma már a biológiai biztonság és a járványvédelmi előírások betartása alapvető fontosságú az egész ágazat számára. Emellett folyamatos kihívást jelent a madárinfluenza, az afrikai sertéspestis és más fertőző állatbetegségek jelenléte is. A takarmánygyártóknak ezért nemcsak a termékminőségre, hanem partnereik járványvédelmi felkészültségére is kiemelt figyelmet kell fordítaniuk, hiszen egy-egy nagyobb kitörés az egész ellátási láncot képes megrázni.
Meghúzták a váratlant az ukránok: gigantikus takarmánygyár épül az országban
Mennyire nyitottak a gazdák a precíziós és adatalapú takarmányozási megoldásokra?
Sokkal nyitottabbak, mint korábban. A generációváltás egyértelműen érzékelhető az agráriumban. Egyre több telepen alkalmaznak szenzorokat, transzpondereket és olyan adatgyűjtő rendszereket, amelyek valós időben jelzik az állatok állapotának változását. A cél az, hogy a problémákat még azok kialakulása előtt felismerjük. Ebben a mesterséges intelligencia és az adatelemzés egyre fontosabb szerepet kap. Ma már nem a jövőről beszélünk, hanem a jelenről.
A technológiai fejlődés ráadásul nemcsak a nagyvállalatokat érinti. Egyre több közepes gazdaság is nyitott az adatalapú döntéshozatalra, hiszen ezek a rendszerek segítenek javítani a takarmányhasznosulást, csökkenteni a veszteségeket és gyorsabban reagálni a hőstresszre vagy más termelési problémákra. A következő években várhatóan ezek a megoldások a versenyképes állattartás alapvető eszközeivé válnak.
Hogyan látja a takarmányipar jövőjét a következő 5–10 évben?
Európában összességében nem számítok jelentős piaci növekedésre. Ugyanakkor úgy gondolom, hogy a termelés súlypontja fokozatosan Nyugat-Európából Közép-Európa felé tolódhat. Magyarország számára a legfontosabb feladat az állattartás versenyképességének megőrzése. Emellett az exportpiacok szerepe is tovább nőhet. Mi már több mint egy évtizede építjük jelenlétünket Ázsiában, és egyre nagyobb figyelmet fordítunk Afrikára is. Úgy látom, hogy hosszabb távon a fejlődő piacok jelenthetik a növekedés egyik legfontosabb motorját.
Bízom benne, hogy a most induló beruházások, a támogatások és a technológiai fejlesztések hosszú távon megerősítik a magyar állattenyésztést. A jelenlegi nehéz helyzet ellenére azok a gazdaságok, amelyek most is fejlesztenek és kihasználják a rendelkezésre álló támogatásokat, a piac fordulatakor komoly versenyelőnybe kerülhetnek. Ha tíz év múlva ismét beszélgetünk, remélem, hogy nem kisebb, hanem erősebb és versenyképesebb ágazatról számolhatunk be.
