Sóska

A sóska a keserűfűfélék családjába tartozó évelő, lágyszárú levélzöldség. Egész Európában őshonos, de megtalálható még Ázsiában, Chilében és Észak-Amerikában is.

A sóska jellemzői

A népnyelv a sóskát savanyú lapu, bábikó vagy rekenye neveken ismeri. A sóska 30-60 cm magas, ovális levelei csomóban nőnek, két oldalt a nyél mellett, kis csúcsokat alkotva behasítottak. Apró pirosas színű virágai a szár végén kalászban nőnek és bugavirágzatot alkotnak. A virágzás május elejétől egészen augusztusig tart. A sóskát szinte kizárólag kisgazdaságokban, kiskertekben termesztik, a nagyipar nem igazán foglalkozik vele. Itthon a leggyakrabban a pallagi nagylevelű sóskát termesztik, ismertebb fajtái még a mezei sóska, az angol sóska, valamint a francia sóska, mely meglehetősen savanyú. Van, aki úgy tartja, hogy a kivire vagy vadeperre emlékeztető savanykás ízét az oxálsavnak köszönheti.

A sóska termesztése és felhasználása

Tavasztól őszig terem, sőt egyes fajtái még a hó alól is kibújnak. A sóskát magról is vetik, de ha biztosra akarunk menni, akkor inkább palántáról ültessük. A friss leveleket folyamatosan lehet szedni. Immunerősítő. Fogyasztása mellett szól az is, hogy vizelethajtó, nyálkaoldó, vértisztító. Régen skorbut és láz ellen is használták. Fontos kiemelni, hogy oxálsav és káliumbioxalát tartalma miatt nagy mennyiségű fogyasztása mérgezési tüneteket okozhat.

A sóska kedveli a napos helyet. Legjobban olyan helyen fog megnőni, ahol folyamatosan nap éri. Ugyan a nyári nagy melegben a részlegesen árnyékos helyre való ültetése jó lehet, hiszen így hosszabb ideig megmarad a növény. Lehetőleg olyan helyet válasszunk, ahol megfelelő a vízelvezetés. Tartsuk szem előtt, hogy a sóska szereti a kissé savas talajt. A sóska kiváló választás konténertermesztéshez. A sóska valószínűleg hosszabb ideig tartósan növekszik cserépben vagy konténerben, mint a földben, mert a melegebb napokon így be tudjuk rakni az árnyékba.