Kistermelők, ökotermelők és fiatal gazdák, FIGYELEM!
Ön is kistermelő? Vagy csak nem rég kezdett el gazdálkodni? Vagy Ön az ökológiai termelés* nyilvántartott szereplője? Most 69.900 Ft + áfa összegért vehet részt az év egyik legnagyobb és legrangosabb agráreseményén, a Portfolio Agrárszektor 2026 konferencián Siófokon, december 2-3 között.
Kérjük, töltse ki az alábbi űrlapot, a Portfolio szakmai csapata pedig elbírálja igényét a kedvezményes jegy beváltása érdekében.Ha kitöltötte az adatlapot, mentse le és emailben küldje el a gazdalkodoikedvezmeny@portfolio.hu címre.
Agrárszektor: Hogyan értékeli jelenleg a magyar sütőipar helyzetét? Milyen gazdasági környezetben működnek a hazai pékségek, és melyek azok a legfontosabb kihívások, amelyekkel az ágazatnak nap mint nap szembe kell néznie?
Septe József: Én azt gondolom, hogy kiszámítható körülmények között gazdálkodnak a hazai pékségek, és hogy a magyar sütőipar az most egy stabil ágazatnak mondható. Az elmúlt évek folyamán teljesen stabilizálódott a helyzetünk, és reméljük, hogy ezt meg tudjuk őrizni, illetve tudunk rajta erősíteni is. Az elmúlt évek folyamán több pályázati felhívás is volt, műszaki, technológiai fejlesztések és egyéb, speciálisan a sütőipari üzemek fejlesztésére kiírt pályázatok, illetve egyszer volt egy logisztikai kiírás is, amiből gépjárműveket lehetett vásárolni, például elektromos gépkocsikat. De összességében ki lehet jelenteni, hogy a magyar sütőipari vállalkozások stabil állapotban vannak, és várják azt, hogy mi fog történni, a klímaváltozással, vagy éppen az energiaárak változásával kapcsolatban. De ahogy az összes többi ágazat, mi is küzdünk a létszám- és szakemberhiánnyal, valamint a hazánkban lévő, külföldi tulajdonú pékségek működésével, akik elveszik a piac egy részét a magyar sütőipari vállalkozások elől.
Bár sajnos nagyon hosszú ideig nem így volt, most már elmondható, hogy a döntéshozók elkezdték felismerni és a helyén kezelni az élelmiszeripar, azon belül a sütőipar jelentőségét is.
Mindent meg kell tennünk azért, hogy ezt fejlesszük, figyelembe véve azt, hogy nincs elég munkaerő, nincs elég szakember. Ezért ki kell használni minden elérhető műszaki-technológiai fejlesztést, automatizálást, és ebbe az irányba kell továbbmenni. A sütőipari vállalkozásokat több részre lehet osztani. Ott vannak a kis kézműves pékségek, ahol nem sok géppel tudnak dolgozni, így ezeknél a kézimunkán van a hangsúly. Vannak a közepes vállalkozások, ahol részben már lehet automatizálni, és ott vannak még a nagyüzemi vállalkozások. Az országban 8-10 ilyen nagyüzem van, ahol teljesen automata gépsorokat alkalmaznak, és azt lehet mondani, hogy ezeknél gyakorlatilag ki tudták váltani az emberi munkaerő nagy részét. A nagy sütőipari vállalkozásoknál találkoztam már külföldi munkavállalókkal is: a cégek az elmúlt évek során kénytelenek voltak behozni külföldi munkavállalókat azért, hogy ezeknek a nagy gépsoroknak a működése biztosítva legyen, mert lehet bármilyen nagymértékű az automatizálás, a gépek kiszolgálásához még mindig szükség van az emberi jelenlétre.
Az idei évben rendkívül gyenge lett a magyar gabonatermés. Ez elegendő lesz-e a hazai igények kielégítésére, vagy szükség lesz külföldi importra? Ha igen, honnan fogják tudni behozni a szükséges alapanyagokat?
Az idei évben komoly szárazság, aszály sújtotta az egész országot. Ennek ellenére azt látjuk, hogy megfelelő minőségű és megfelelő mennyiségű gabona áll az ágazat rendelkezésére, tehát a következő aratásig a magyarok kenyérellátásához a gabona biztosítva van. Szeretnék tehát mindenkit megnyugtatni, ez a gabona rendelkezésre áll, be van tárolva a raktárakba, vagyis a liszt tekintetében alapanyaghiány nem lesz, és a többi alapanyagból is rendben van az ellátás.
Azt azért reméljük, hogy a jelenlegi magas logisztikai költségek és energiaárak nem fognak nagymértékben emelni az alapanyagárakon. A gabonaipar már tett egy-két jelzést arra, hogy hamarosan emelni szándékoznak az árakon, mert fölment a jó minőségű búza ára. Meglátjuk majd, hogy ebből mit lehet érvényesíteni, és mit nem.

Szó esett az energia-, az alapanyag- és munkaerőköltségek emelkedéséről. A pékségek hogyan tudták kezelni ezeket a változásokat, és mennyire tudták érvényesíteni a megnövekedett árakat a saját értékesítési áraikban?
A Magyar Pékszövetség tagjai sütőipari vállalkozások: mindenki maga végzi a cége elemzéseit, a különböző önköltség értékeléseket, és ehhez alakítja ki a boltok és a multinacionális láncok számára az átadási árakat. Ahol saját hatáskörben történik az értékesítés, ott nagyobb mozgástér áll rendelkezésre az árak kialakításában. Tehát erre, a Pékszövetségnek nincs ráhatása, mi egy szigorúan politikamentes érdekvédelmi szervezet vagyunk, amely a pékek érdekeit védi és koordinálja. Az árképzésbe nem szólunk bele, hiszen minden egyes vállalkozásnak más-más a saját önköltsége, ők tudják, hogy hogyan alakítsák ezt ki. És bár az elmúlt időszakban viszonylagos nyugalom volt az alapanyagárak és az energiaárak tekintetében, most megindult egy áremelkedés az energiaáraknál, sőt, mostanra jóformán megduplázódtak az árak.
A Pékszövetség minden évben tendereket ír ki energiára, elektromos áramra és gázra: azok a vállalkozások, amelyek részt vesznek ezekben, kedvezőbb helyzetben vannak, mert eddig ezeken a tendereken sikerült jó árat elérnünk a különböző szolgáltatókkal, sokkal alacsonyabbat, mint amit egyébként a vállalkozásoknak egyedileg sikerült volna.
Mivel az elmúlt időszakban nem emelkedett az alapanyagok ára, sem az energiáé, ezért a sütőiparban is stabilizálódtak az árak. Most viszont ezek emelkedése valószínűsíthetően drágulást fog generálni az ágazatban. Amint megkapjuk erről a jelzéseket, a sütőipari vállalkozásoknak is el kell gondolkodniuk azon, hogyan tudják a megnövekedett költségeket érvényesíteni az áraikban, illetve kénytelenek lesznek az átadási és a fogyasztói árakban ezeket megjeleníteni. A beszállítói jelzések alapján döntenek a cégek az árképzésben alkalmazott technológiáról.
Mennyire jövedelmező ma Magyarországon pékséget, péküzemet működtetni, és különösebb tekintettel ez a kisebbek szempontjából érvényes?
Ez nagyon sok tényező együttes hatásából adódik: hatással van rá az, hogy hol helyezkedik el a pékség, milyen környezetben. De az is rendkívül nagy, sőt, a legnagyobb mértékben befolyásolja, milyen minőségű termékeket gyárt, milyen minőségű szakboltjai vannak. Hogyan tudja megtalálni a hangot a vásárlóival, hogyan vesz részt az előbb említett energia és egyéb tenderekben, vagyis, hogyan tudja kihasználni a lehetőségeit. A Magyar Pékszövetség szolgáltatásai közül elsősorban az energiabeszerzésre és a pályázati előnyökre gondolok, amelyekkel tagjaink élni tudtak, különös tekintettel a sütőipari vállalkozások számára is elérhető műszaki, technológiai és egyéb fejlesztéseket támogató pályázati forrásokra. Ahogy azt már említettem, a magyar sütőipar helyzete stabil, de ez még nem jelenti azt, hogy könnyű is lenne. Ezt a stabilitást az egyes vállalkozások tulajdonosai, a dolgozók, és az ő hozzáértésük alapozzák meg. Tudunk olyan kisméretű cégről, amely sajnos mégsem stabil. Nem mindegy ugyanis, hogy milyen környezetben található, hol vannak hozzá képest a versenytársak, más sütőipari mintaboltok. Az is fontos, hogy földrajzilag hol helyezkedik el, óriási különbségek vannak egy vidéken és egy Budapesten található vállalkozás között.
Én azt gondolom, hogy jelenleg jól lehet működtetni egy sütőipari vállalkozást, ha valaki odafigyel, figyelembe veszi a Pékszövetség iránymutatását, a jelenlegi helyzetet és a vásárlók igényeit. Most egy trendváltás zajlik a különböző termékek gyártásánál. Aki ezeket figyelembe veszi és vannak saját sütőipari szakboltjai, ahol közvetlen kapcsolata van a vevőkkel, és meg tudja őket kérdezni arról, hogy milyen terméket fogyasztanának, az nagyon gyorsan visszajelzést tud kapni arról, hogy az egyes termékek mennyire piacképesek.
Hogyan változnak a magyar fogyasztók kenyér- és pékáru-vásárlási szokásai? Mennyire keresettek a hagyományos termékek, a kovászos kenyerek, a teljes kiőrlésű vagy más speciális pékáruk?
Most ismét terjedőben vannak a kovászos technológiával készült termékek, egyre nagyobb az érdeklődés az úgynevezett vadkovászos, tehát hozzáadott élesztőt nem tartalmazó termékek iránt. Már nem tízféle ilyen jellegű terméket gyártunk, hanem inkább százat. Ezzel arra akarok kilyukadni, hogy mindenki sokkal könnyebben meg tudja találni azt, ami megfelel ő ízlésének és igényének, valamint megfelelő és elérhető közelségben van számára. Nagyon fontos az is, hogy a sütőipari vállalkozások igyekeznek megfelelni a másik új trendnek, a gluténmentes és a szénhidrátcsökkentett termékek gyártásának is. Ez utóbbiakat általában fogyókúrázók, diétázók is fogyasztják előszeretettel, míg a gluténmentes termékeket olyan fogyasztóknak írják elő, akik nem tudják megemészteni a glutént.
Ebben nagyon sokat segít a hosszú érlelésű kovászos, illetve a vadkovászos termékek köre is. A szakemberek vitatkoznak azon, hogy melyik a jobb, mi viszont úgy gondoljuk, hogy mindegyik jó. A lényeg, hogy egészséges, ellenőrzött és magyar alapanyagokból készüljön a termék, és ellenőrzött üzemekben, ellenőrzött munkakörülmények, között megfelelő emberi és állategészségügyi körülmények között történjen a gyártás.
Szó esett a munkaerőhiányról is, ami nem csak a sütőipart, de valójában az egész magyar mezőgazdaságot sújtja. Hogyan látja, mivel lehetne biztosítani az utánpótlást a sütőiparban és hogyan lehetne ezt a szakmát népszerűbbé tenni a fiatalabbak körében?
Az tény, hogy a magyar sütőiparban közel 20 ezer ember dolgozik. A Pékszövetség utolsó értekezletén arról beszéltünk, hogy nagyjából 3 ezer munkavállaló, szakemberek és segédmunkások, tehát takarítók, ládázók és gépkocsivezetők hiányoznak még a sütőiparból. Ahogy azt korábban már említettem, emiatt már több helyen alkalmaznak külföldi, általában távol-keleti munkavállalókat. Ami nagyon nagy probléma, az az, hogy a Magyarországon végzett sütőipari szakmunkások egy része, miután elvégezte itt az iskolát, egy másik országban – például Ausztriában, Németországban, Angliában – néz magának állást, ahol sokkal jobb fizetést kap, mint amennyire itthon számíthatna. Nekünk pedig ezeket a hiányzó szakembereket valahogy pótolnunk kell.
Ebben nagy segítséget jelenthet a megújult agrárkamaránk, akivel – és más szakmai kamarákkal – közösen nagyobb hangsúlyt fektetünk a szakképzés fejlesztésére. Ez a jelenleg is zajló tárgyalásoknak egy nagyon fontos pontja, és azon vagyunk, hogy ezt az utánpótlást fejlesszük, és hogy ezt a képzést ezt ne csak diákok, hanem felnőtt munkavállalók képzésére is fel tudjuk használni. Tehát hogy olyan embereket is be tudjunk vonni a képzésbe, akik például munkanélküliek, vagy más szakmájuk van.
A sütőipari vállalkozások körében erre nagyon nagy lenne az igény. Szívesen vennék, ha lenne akár diák, akár felnőtt szakmunkásképzés. Ezzel kapcsolatban az iskolákkal is fel fogjuk venni a kapcsolatot, és ki fogunk dolgozni egy olyan közös irányt, amivel el lehet menni az általános iskolákba a sütőipari szakmát népszerűsíteni. Mert mindenki úgy tudja – és egészen idáig ez volt a probléma –, hogy sütőiparban éjszaka és hétvégén is dolgozni kell, ellenben nem túl nagyok a fizetések. Szerintem a fizetések mostanra már jól feljöttek, az éjszakai és a hétvégi műszakot pedig egyre jobban ki lehet váltani, éppen azokkal az új technológiákkal, amiket a korábbi a pályázatok keretein belül a sütőipari vállalkozások megvásároltak. Például, ha eddig működött egy fagyasztós technológia, az most működik ugyanúgy tovább, de már van mellette egy hűtött technológia is, ami azt jelenti, hogy ennek a hűtött technológiának a keretén belül napközben le tudják gyártani a termékeket, amit aztán nem fagyasztanak le, csak egy hűtőbe helyeznek, 5 Celsius-fok körüli hőmérsékletre. Ezt aztán éjszaka kisütik, és másnap reggel frissen kiszállítják. Ugyanez vonatkozik a hétvégi műszakra, vagyis pénteken már el tudják készíteni azokat a termékeket, amelyek aztán szombaton és vasárnap fognak kikerülni a boltokba. Így tehát lecsökkenthetők a hétvégi műszakok is.
Ezek olyan tények és olyan fejlesztések, amelyek meg fogják hozni a gyümölcsüket. Ha elmegyünk az iskolákba és megosztjuk a fiatalokkal, hogy most nem kell a szakmában hétvégén meg éjszaka dolgozni, az nagyot lendíthet az ágazat megítélésén.

Milyen versenyhelyzetben vannak a hazai pékségek a nagy áruházláncok saját sütőüzemeivel, illetve az importból származó pékárukkal szemben. Milyen lehetőségeik vannak a magyar vállalkozásoknak a pozíciójuk megőrzésére vagy akár megerősítésére?
A multinacionális láncok nagyon sok terméket forgalmaznak, és ismereteink szerint ennek most már jelentős részét magyar cégek szállítják be. De még mindig jelentős mértékben, naponta több tucat kamionban érkezik be hazánkba az importból származó fagyasztott pékáruk, amelyeket a nagy multinacionális láncok vesznek. Szerintem a magyar sütőipar gépesítettségénél, automatizációjánál fogva egyre alkalmasabb lesz arra, hogy ezt az importból bejövő terméket kiváltsa. A multiknál kell elérnünk azt a lehetőséget, hogy még nagyobb térnyerési lehetőséget adjanak a magyar cégeknek a beszállítás során. Úgy látom, a magyar sütőipar alkalmas arra, és megfelelő gyártói kapacitással rendelkezik ahhoz, hogy a hazai fogyasztókat ellássa: most már megfelelő mennyiségű és megfelelő minőségű árut tudunk gyártani ahhoz, hogy ne szoruljunk rá erre az importra. Mivel ezek a termékek az Európai Unióból érkeznek, ezért ezeket a termékeket nyilván nem tudjuk kiszorítani a piacról. Azzal tudunk versenyezni, ha „multiszemmel” nézve ugyanolyan vagy jobb minőségű terméket tudunk gyártani, ugyanazon az áron vagy olcsóbban. A korábban kifejtett nagy automatizálásnak köszönhetően remélhetőleg most már itt is elérhetők lesznek ezek az opciók.
Ami nagyon nagy problémát okoz a magyar sütőipari vállalkozásoknak, az az országban lévő közel 500 albán pékség, amelyek viszonylag komoly mennyiségű piaci részesedést vesznek el a hazai cégektől, és sajnos nem egyenlő módon vannak elbírálva a hazai vállalkozásokhoz képest. A Pékszövetségnél azt szeretnénk elérni, hogy mindenki egyenlő bánásmódban részesüljön, a hazai vállalkozások kihasználhassák az elérhető lehetőségeket.
Milyen változásokra és kihívásokra számíthat most a magyar sütőipar a következő 1-2 évben? Melyek azok a legfontosabb feladatok, amelyek megoldásában a szövetségnek és a döntéshozóknak egyaránt együtt kell működniük?
Az oktatás, utánpótlás-nevelés mindenképp nagy kihívást jelent. Ahhoz, hogy legyen megfelelően képzett hazai munkaerő, és az ágazat képes legyen teljes fordulatszámmal működni, és ne legyenek munkaerő-problémáink, ahhoz mindenképp kormányzati segítségre lesz szükség. A Magyar Pékszövetség jelenleg 450 taggal rendelkezik, a kis pékségtől a közepes és a nagy sütőipari üzemekig bezárólag. Nekünk megvan az az előnyünk, hogy közvetlenül az ágazati szereplőktől szerezzük be az információkat, tehát a tagjaink nekünk mondják el, hogy melyek azok a problémák, amelyekkel szembe kell nézniük.
Jelenleg azt látjuk, hogy viszonylag stabil a magyar sütőipari vállalkozók száma, ami most körülbelül 950 és 1000 közé tehető. Van, hogy egy üzemet vagy pékséget bezárnak, máshol meg nyitnak egyet, de ettől még nem lesz több vásárló. Tehát nem mindegy, hogy ugyanazon a tortán 950-en vagy 1100-an osztoznak.
A sütőiparban a dolgozókat csak megfelelő béremelésekkel lehet megtartani. Szóval nem csak az a fő bajunk, hogy a dolgozók esetleg fogják a tudásukat, és elmennek Ausztriába pékként dolgozni, az is ugyanolyan probléma, ha itthon maradnak ugyan, de az autóiparban vagy más iparágban kötnek ki. Ahogy arról már beszéltünk, a magyar sütőipar alkalmas arra, hogy az egyre népszerűbbé váló egészségtudatos táplálkozás termékeit – a gluténmentes, a szénhidrátcsökkentett, a rozsos és magvas termékeket – legyártsa, nagyon fontos viszont az, hogy a magyar pékségeknek legyen egy sütőipari szakbolthálózata. Ennek a fejlesztéséhez is próbálunk pályázati lehetőséget biztosítani. Az is nagyon fontos lenne, hogy a sütőipari vállalkozásoknak – mérettől függetlenül – legyen mintaboltja. Ezeket az adott vállalkozás üzemeltetné, így közvetlenül a fogyasztóktól kaphatnának visszajelzéseket.
Hasonlóan komoly kérdés a vásárlók tájékoztatása is. A Pékszövetség azt szeretné elérni, hogy a fogyasztók minden körülmények között megfelelően tájékoztatva legyenek. Egyrészt az alapanyagok, másrészt az allergének tekintetében, hogy mindenki tudja, hogy az adott termék mit tartalmaz, és nagyon fontos lenne, hogy a vásárlókat arról is tájékoztathassuk, hogy ez egy friss termék-e, vagy pedig egy fagyasztottból felsütött. Szeretnénk, ha erre a megkülönböztetésre lehetőséget kapnánk, és hogy a multinacionális láncokban is kötelező legyen feltüntetni azt, hogy az adott termék honnan származik, és milyen jellegű pékáru. Szükségszerű, hogy az áruházakban is fel legyen tüntetve, hogy a polcon lévő termék például egy Belgiumból származó, fagyasztottból felsütött, vagy magyar gyártásból származó, friss sütőipari termék.
Az élelmiszerkönyvi bizottságban a Pékszövetség is képviselteti magát, fontosnak tartjuk, hogy a Magyar Élelmiszerkönyv szabályozását szigorítsuk, illetve egy kicsit át is dolgozzuk. Elengedhetetlen, hogy minden Magyarországon sütőipari termelést folytató, sütőipari termékeket előállító vállalkozásra, legyen kicsi, közepes vagy nagy, magyar vagy külföldi, arra egységes szabályozás vonatkozzon. Ilyen dolgokban kérjük a kormányzat segítségét.
Emellett különböző marketing támogatásokat is szeretnénk kérni: szeretnénk reklámokat közzétenni a televízióban és minden médiában, ahol tájékoztatjuk a fogyasztókat arról, hogy milyen termékeket gyártunk, ezek mit tartalmaznak, melyek a fejlesztési irányok. Szeretnénk a sütőipari termékek népszerűsítését is előtérbe helyezni. A lehetőségeink mentén népszerűsítjük ezt most is, csak ez kevés, ehhez nagyobb anyagi háttérre lenne szükségünk.
A bátyám egyszer megkért, hogy ha pékekkel, vagy a Pékszövetséggel készítek interjút, akkor mindenképpen kérdezek rá, hogy mikor lesz 3.60 a kenyér, vagy hogy lesz-e ismét 3.60 a kenyér?
Ha nem vigyázunk, akkor lesz. Csak éppen euróban.











