Kistermelők, ökotermelők és fiatal gazdák, FIGYELEM!
Ön is kistermelő? Vagy csak nem rég kezdett el gazdálkodni? Vagy Ön az ökológiai termelés* nyilvántartott szereplője? Most 69.900 Ft + áfa összegért vehet részt az év egyik legnagyobb és legrangosabb agráreseményén, a Portfolio Agrárszektor 2026 konferencián Siófokon, december 2-3 között.
Kérjük, töltse ki az alábbi űrlapot, a Portfolio szakmai csapata pedig elbírálja igényét a kedvezményes jegy beváltása érdekében.Ha kitöltötte az adatlapot, mentse le és emailben küldje el a gazdalkodoikedvezmeny@portfolio.hu címre.
A klímaváltozás miatt egyre gyakoribbá váló intenzív esőzések komoly nyomás alá helyezik a városok elöregedő csatornahálózatait. Az Európai Régiók Bizottsága megbízásából készült tanulmány az uniós LIFE program eddigi szerepét és a finanszírozási rendszer várható átalakulását vizsgálta. A kutatás az Európai Bizottság korábbi, 2025-ös országjelentésére hivatkozva rámutatott, hogy Magyarországon a jelenlegi forrásokon felül évente mintegy 610 millió euróra lenne szükség a vízgazdálkodási célok eléréséhez. Ez a forráshiány jól érzékelteti a hazai víziközmű-infrastruktúra hatalmas fejlesztési igényét.
A dokumentum részletesen elemzi a 2025 nyarán lezárult budapesti Városi Eső (LIFE in RUNOFF) projektet, amely arra keresett választ, miként tud megbirkózni a főváros túlterhelt rendszere a szélsőséges időjárással. A nagyrészt uniós forrásból finanszírozott, 3,05 millió eurós összköltségvetésű program rávilágított arra, hogy a hálózatbővítés helyett sokszor a természetközeli, decentralizált megoldások jelentik a kiutat. Három eltérő adottságú kerületben – a hegyvidéki XII., a sík területen fekvő XVIII. és a sűrűn beépített, belvárosi VII. kerületben – teszteltek olyan vízmegtartó módszereket, mint az esőkertek, a zöldtetők és a vízáteresztő burkolatok. Ezek a fejlesztések évente 98 ezer köbméternyi, azaz hozzávetőleg 39 olimpiai úszómedencényi csapadékvíz csatornába jutását akadályozzák meg. A projekt keretében elkészült a budapesti csatornahálózat sérülékenységi elemzése is, amelynek módszertana más városokban is jól hasznosítható.
A környezetvédelmi beruházásokat azonban nemcsak a pénzhiány, hanem a bürokrácia is jelentősen hátráltatja. A budapesti példa megmutatta, hogy a szigorú pályázati arányok, a nehézkes közbeszerzések, valamint a főváros és a kerületek közötti bonyolult feladatmegosztás komoly akadályokat gördített a megvalósítás elé. Ha ez egy ekkora intézményrendszernek is ilyen komoly kihívást jelent, a jóval szűkösebb szakmai és pénzügyi kapacitásokkal rendelkező kisebb magyar települések számára sokszor szinte megoldhatatlan feladat a komplex pályázatok menedzselése és a kötelező önerő előteremtése.
A helyzetet a jövőbeli uniós források sorsa teheti még bizonytalanabbá. Az Európai Bizottság tavaly, 2025 júliusában bemutatott javaslata alapján a 2028-ban induló új többéves pénzügyi keretben (MFF) a LIFE megszűnne önálló programként, a tevékenységei pedig beolvadnának más, nagyobb uniós alapokba. Bár a hivatalos cél a rendszer egyszerűsítése, a tanulmány arra figyelmeztet, hogy a helyi klímavédelmi és vízgazdálkodási projektek így könnyen háttérbe szorulhatnak a nagy gazdasági vagy ipari célkitűzésekkel szemben.
Noha az Európai Parlament idén, 2026 áprilisában elfogadott álláspontja a finanszírozás korábbi szintjének fenntartása mellett érvelt – 3,39 milliárd eurót javasolva a LIFE-tevékenységekre –, a végleges szabályozás részletei továbbra is kérdésesek. A magyar önkormányzatok számára mindenesetre sorskérdés, hogy az új uniós rendszer biztosít-e majd közvetlen, könnyen hozzáférhető forrásokat a mindennapi működésüket és a lakosság biztonságát meghatározó klímaalkalmazkodási fejlesztésekhez.











