A Circular Water Catalyst program éppen azt a szemléletet ülteti át a gyakorlatba, amelyről az elmúlt években egyre többet beszélünk: az esővizet ne vezessük el automatikusan és minél gyorsabban, hanem ahol lehet, tartsuk helyben. A Zugló vezetésével, Szombathely részvételével megvalósuló programban ennek különböző városi megoldásait próbálják ki - írja közleményében a szunyoghcontent.hu. A kezdeményezés nem előzmények nélküli. Budapest idén elfogadott csapadékvíz-gazdálkodási stratégiája már fővárosi léptékben is a korábbi, elsősorban elvezetésközpontú gyakorlat megváltoztatását, a csapadék helyben tartását, tárolását és hasznosítását helyezi előtérbe. A lépték más, az alapelv azonban ugyanaz, mint egy családi háznál: amikor esik, ne engedjük el rögtön azt a vizet, amelyet helyben meg tudunk tartani és később fel tudunk használni.
Egy körülbelül 140 négyzetméteres tetőről évente 70–100 köbméter, vagyis 70–100 ezer liter csapadékvíz gyűjthető össze. Egyetlen háznál. Ha pedig nem egy, hanem százezer vagy félmillió tetőben gondolkodunk, már egészen más nagyságrendhez jutunk. Ha például 100 ezer háztartás évente átlagosan 50 köbméter esővizet gyűjtene össze és használna fel, az évente 5 millió köbmétert jelentene. Félmillió háztartásnál ugyanez már 25 millió köbméter.
Dienes György mérnök, a vízgépészettel immár közel harminc éve foglalkozó HYDROKING ügyvezetője szerint ahhoz, hogy a háztartási csapadékvíz-megtartás országos vízgazdálkodási szinten is érzékelhető legyen, sok százezer ilyen beruházásra lenne szükség. Ebben a léptékben már több millió köbméter víz észszerű felhasználásáról beszélhetünk. A sok egyéni beruházás tehát ezen a ponton válhat közösségi üggyé. Két dolgot nyerhetünk: amikor sok víz érkezik, kevesebbet kell azonnal elvezetni; amikor pedig kevés van, nem kell annyi ivóvizet felhasználni.
A HungaroMet adatai szerint 2026 nyara Magyarországon 1901 óta a legszárazabb volt: országos átlagban mindössze 74,1 milliméter csapadék hullott, ami az 1991–2020-as éghajlati átlag mindössze 36 százaléka. A hosszabb, száraz időszakokat ugyanakkor nagy intenzitású csapadékok szakíthatják meg. Ilyenkor rövid idő alatt jelentős vízmennyiséget kell elvezetni. Amit viszont a háztartások képesek tartályokban megtartani, az nem ugyanabban a pillanatban terheli az elvezetőrendszert. Sok száz vagy sok ezer ingatlannál ezek a mennyiségek összeadódnak. A tartály tehát nemcsak vizet tárol, hanem időt is nyer.
Fontos beszélni a szikkasztásról is, hiszen az is a vízmegtartás része: amikor a tartály megtelik, megfelelő talajviszonyok mellett a fölösleges csapadék helyben elszikkasztható. A szikkasztás további lehetőséget kínál arra, hogy a vizet ne vezessük el az adott területről, hanem helyben juttassuk vissza a talajba. Vagyis a víz ott marad, ahol leesett. Az összegyűjtött csapadék felhasználható öntözésre, WC-öblítésre, takarításra, megfelelő rendszerben akár mosásra is. Amit esővízzel oldunk meg, ahhoz nem használunk fel a vezetékes hálózatból érkező ivóvizet.
Az alapelv egyszerű: az ivóvizet használjuk ivóvízként
– fogalmaz Dienes György. Ehhez azonban szemléletváltásra is szükség lenne. Az esővízre nem problémaként, hanem hasznosítható vízkészletként érdemes tekinteni. Egy megfelelően méretezett, szakszerűen telepített és üzemeltetett rendszerben az összegyűjtött esővíz minősége megfelelő lehet olyan felhasználási célokra, amelyek nem igényelnek ivóvíz-minőséget: például WC-öblítésre, mosásra, takarításra, autómosásra vagy öntözésre. Dienes György szerint ezért az esővíz-hasznosítás elterjedésében az edukációnak is fontos szerepe lenne. Nemcsak azt kellene megmutatni, hogyan működik egy ilyen rendszer, hanem már fiatal korban természetessé tenni azt a gondolatot, hogy nem minden vízfelhasználási célhoz kell ivóvizet használni.
Az ivóvízfogyasztás ugyanis nem kizárólag magánügy. Az ivóvizet ki kell termelni, a minőségét biztosítani kell, és el is kell juttatni a fogyasztókhoz. Az aszályos időszakok, a nyári fogyasztási csúcsok és a változó éghajlati körülmények miatt az ivóvízellátás is egyre fontosabb vízgazdálkodási kérdés. A vízmegtartásról hajlamosak vagyunk nagy léptékben gondolkodni. Folyók, tározók, csatornák, állami beruházások jutnak róla eszünkbe. Pedig a csapadék jelentős része magántulajdonban lévő területekre, többek között háztetőkre hullik – és részben ott dől el a sorsa is. Ha mindez sok százezer ingatlan esetében történik így, annak települési és országos szinten is jelentős lehet a hatása. A visszatartott víz nem terheli azonnal a települési elvezetőrendszert, a helyben elszikkasztott csapadék nem távozik el rögtön a területről, az esővíz felhasználása pedig csökkenti a vezetékes ivóvíz iránti igényt.
Ha egy beruházásnak az egyéni előny mellett közösségi haszna is van, indokolt, hogy a közösség is segítsen az elterjedésében. Az energetikai korszerűsítéseknél ezt régóta természetesnek tartjuk. A vízmegtartásnál is szükség lenne ösztönzőkre
– vélekedik a szakember.
Már elindult a szemléletváltás
A jelek szerint ebben már elindult változás. Az elmúlt évek kisebb önkormányzati kezdeményezései mellett a már említett Circular Water Catalyst települési léptékben vizsgálja és valósítja meg a helyi vízmegtartást. Zugló és Szombathely példája azért különösen érdekes, mert itt már nem pusztán esővízgyűjtő edények kiosztásáról van szó, hanem arról is, hogyan épülhet be a víz helyben tartása a városi vízgazdálkodásba.
A szabályozásban szintén megjelenik a csapadék telken belüli kezelésének gondolata. Egyes helyi építési szabályzatok a telek tulajdonosának feladatává teszik a csapadékvíz elvezetését vagy – ahol erre lehetőség van – szikkasztását, illetve feltételekhez kötik a víz csapadékcsatornába vagy más befogadóba vezetését. Mindez még nem jelent olyan egységes rendszert, amely sok százezer háztartást ösztönözne az esővíz megtartására és hasznosítására. Dienes szerint éppen ez lehetne a következő lépés: az egyedi önkormányzati programok és települési fejlesztések mellett állami támogatások, helyi ösztönzők és megfelelő szabályozás együtt segíthetnék, hogy az esővíz-hasznosítás a családi házaknál is jóval szélesebb körben elterjedjen. Az önkormányzatoknak ebben kettős szerepük lehet. Saját intézményeiknél, közterületeiken és beruházásaiknál maguk is alkalmazhatnak vízmegtartó megoldásokat, miközben a lakosságot is ösztönözhetik ugyanerre.
