Az elmúlt évek aszályos nyarai, az apadó folyók és a gyakori vízkorlátozások mind ugyanannak a problémának a tünetei. Dr. Goda Zoltán, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Víztudományi Karának adjunktusa szerint a víz nem egyszerűen eltűnik, hanem a jelentős részét mi magunk vezetjük el a településekről és a mezőgazdasági területekről. A hazai vízgazdálkodást másfél évszázadon át az árvíz- és belvízvédelem, vagyis a vízelvezetés határozta meg. A 2026-ra már állandósult szélsőséges időjárás, vagyis a hosszú aszályokat megszakító, hirtelen lezúduló heves esőzések miatt ez a rendszer azonban már nem fenntartható. A kiszáradt talaj és a rengeteg burkolt felület nem tudja azonnal befogadni a villámárvizeket, így a csapadék gyorsan elfolyik, ahelyett, hogy enyhítené a szárazságot - jelentette a Szunyogh Content.

A megoldás első lépése az automatikus vízelvezetés megállítása és a víz helyben tartása. Ehhez sokszor nem kellenek óriási beruházások, olykor a meglévő rendszerek átalakítása, például egy rossz állapotú zsilip megjavítása is elég, ami lassítja a lefolyást és segíti a talajba szivárgást. A településeken a szivacsváros-koncepció alkalmazása a cél, amelynek során esőkertekkel, vízáteresztő burkolatokkal és mélyebben fekvő zöldfelületekkel kell elérni, hogy az esővíz ne egyetlen hullámban zúduljon le, hanem helyben tárolódjon, javítva a mikroklímát. Ehhez kapcsolódik a zöldterületek tudatos tervezése is, hiszen ma már eleve a jövő klímáját elviselő, szárazságtűrő fafajokat kell ültetni a városokban.

A vízmegtartás a felszín alatt is kulcsfontosságú. A célzott felszín alatti vízpótlás (MAR) során a megfelelő minőségű vizet ellenőrzött körülmények között juttatják a talajba, pótolva a felszín alatti készleteket. Emellett a körforgásos gazdálkodást erősítené a tisztított szennyvíz mezőgazdasági vagy vízpótlási célú újrahasznosítása is, ahelyett, hogy a költséges tisztítás után egyszerűen visszavezetnénk azt a folyókba. Miközben a csapadékot próbáljuk megtartani, a már kitermelt és ivóvíz-minőségűre tisztított víz mintegy negyede elfolyik a hálózatban. Dr. Goda Zoltán szerint a hazai vízgazdálkodás egyik legsúlyosabb problémája a magas hálózati veszteség, amelyet az elöregedett, helyenként 150 évnél is régebbi vezetékrendszer okoz. A hálózat rekonstrukciója halaszthatatlan, ami hosszú távú tervezést és a fenntartási költségeket fedező, de szociálisan érzékeny, fokozatos díjkorrekciót igényel.

A makroszintű lépések mellett a lakossági és a vállalati felelősségvállalás is elengedhetetlen. Bár egyetlen kerti tartály nem szünteti meg az országos aszályt, a tömeges alkalmazás már nemzetgazdasági szinten is jelentős megtakarítást hoz. Dienes Gábor és Dienes György, a HYDROKING vízgépészeti szakemberei hangsúlyozzák, hogy az esővíz okos hasznosítása ott kezdődik, amikor azt megfelelő szűrés után akár WC-öblítésre is használjuk, kiváltva az értékes ivóvizet. Fontos azonban, hogy a tartály méretezése, a vízminőség-ellenőrzés, a szűrés és a felesleg elszikkasztása egy jól megtervezett, integrált rendszert alkosson. Mivel a komolyabb háztartási rendszerek kiépítése költséges, az állami vagy önkormányzati támogatási programok indítása nagymértékben felgyorsíthatná ezt a folyamatot.

Magyarország vízválságára nincs egyetlen, gyors és olcsó csodamegoldás. A helyi adottságokhoz igazodó, egymásra épülő lépések – a háztartási esővízgyűjtéstől a települési vízgazdálkodáson át az országos hálózatfejlesztésig és egy gyakorlatias klímastratégiáig – együttesen hozhatnak érdemi változást. Csak így érhető el, hogy okosabban gazdálkodjunk a rendelkezésre álló vízkészlettel, és megóvjunk minden lehetséges cseppet.