Fekete nadálytő

A fekete nadálytő Európában és Ázsiában egyaránt őshonos. Már az ókorban is a csontok és az ízületek gyógyítója volt, de a mai napig használják.

A fekete nadálytő felhasználása és jellemzői

A fekete nadálytő vízpartok, mocsárrétek évelő növénye. Gyöktörzse vaskos, fekete gyökérágai répaszerűen vastagok, levelei pedig tojásdadlándzsásak. Termése fekete, négyfelé széthasadt, „cipő alakú” makkocska, és május–júliusban virágzik. A népi gyógyászatban is sokféle célra használják, például külsőleg kitűnő hatása van a fekélyekre és a csonttörésekre, égési és más sérülésekre, duzzanatok borogatására. Hatásos szer még a reuma, ízületi gyulladás, megerőltetés, csontfájdalmak, sebek, vérömlenyek, zúzódások, ficam, rándulás, bénult végtagok fájdalmainak enyhítésére, de tüdőbetegségek kezelésére is. Ma már viszont nemcsak a népi tapasztalat erősíti meg gyógyászati hatékonyságát, hanem több klinikai vizsgálat is igazolta azt a tényt, hogy a fekete nadálytő kivonatával ellátott készítmények értékes terápiás segítséget nyújtanak fájdalmas izom- és ízületi panaszok esetén.

Hiába bír számos jótékony hatással a fekete nadálytő, nem árt vigyázni vele: friss levelét levélborogatásként, szárítottan, illetve ülőfürdő készítéséhez; gyökerét frissen és szárítva, de porrá őrölve is lehet használni borogatásnak; tinktúra, esszencia, vagy kenőcs is készülhet belőle. Belsőleg (pl. teaként) nem ajánlott, mivel a májra mérgező (toxikus) hatású pirrolizidin-alkaloidot tartalmaz. A borogatás nyílt sebre nem használható. A fekete nadálytő alkalmazása terhesség alatt ellenjavalt. Borogatásként segíti az eltört csontok összeforradását.