A Tihanyi-félsziget egykor nyüzsgő kiránduló- és horgászhelyén ma megdöbbentő látvány fogadja az idelátogatókat. A korábbi víztükör helyén kiterjedt, száraznak tűnő területek húzódnak, ám a látszat csalóka, hiszen a felszín alatti nedves talaj veszélyesen süpped. A környék élettelennek hat a korábbi évtizedekhez képest. Míg a hetvenes-nyolcvanas években horgászok és autók tömegei lepték el a partot egy-egy hétvégén, ma már csak néhány kacsa, kócsag és gém, valamint a közeli legelőkön élő szürkemarhák és ürgék jelentik a helyi élővilágot.

Már a csoda sem segíthet? Ijesztő, mi várhat Magyarországra

Az alföldi fenyőállományok egészségi állapotának romlása az utóbbi években egyre nagyobb területen vált láthatóvá.

A kutatók hangsúlyozzák, hogy a Belső-tó drámai állapotát nem lehet kizárólag a csapadékhiány számlájára írni. A tó vízháztartásának pontosabb megértésére jelenleg is átfogó kutatási program zajlik, amely a felszín alatti vizek áramlását és a vízminőséget vizsgálja. A HUN-REN Balatoni Limnológiai Kutatóintézet közelmúltbeli szakmai tanácskozásán is egyértelművé vált, hogy a globális felmelegedés és a csökkenő csapadékmennyiség miatt az egész balatoni régiónak alkalmazkodnia kell a tartósan megváltozott éghajlati viszonyokhoz. A tihanyi helyzet szorosan illeszkedik az idei év országos vízkríziséhez. Bár a szeptemberi esőzések a Dunántúlon valamelyest enyhítettek a helyzeten, a HungaroMet napokban közzétett adatai alapján az ország jelentős részén, különösen az Alföldön, továbbra is rendkívül súlyos az aszály, és a talajból hatalmas mennyiségű víz hiányzik.

A 2026-os nyár a hazai vizeken mindenhol történelmi mélypontokat hozott. A Dunán júliusban sorra dőltek meg a negatív rekordok, Bajánál mindössze 17 centimétert mértek, szeptember közepére pedig a Balaton átlagos vízszintje 36 centiméterre apadt, miközben a Velencei-tó is kritikus vízhiánnyal küzd.