Egy tihanyi természetvédelmi konferencián Fülöp Bence vízépítő mérnök a tó vízszintjét vizsgáló kutatói modelleket ismertette. Az előadás egyik legerősebb pontján a szakember azt mutatta be, mi történhet tartósan nagyon alacsony vízállás mellett. Egy 2024-es modell szerint ugyanis a kedvezőtlen klímaforgatókönyvben vízpótlás nélkül a század utolsó harmadában drámaian romolhat a Balaton vízmérlege. Mínusz 2 méteres vízállásnál az 1 méternél mélyebb, így potenciálisan nyílt vízként megmaradó területek már három nagyobb medencerészben lennének.

Habár valószínűségi modellezésről és egy meghatározott klímaforgatókönyvről van szó, a kutatás következtetése ugyanakkor erős: ezen a pályán a tó jelenlegi kiterjedése a század vége felé már csak jelentős, végül tartósan működő vízpótlással tartható fenn. A vízszintingadozás azonban még vízpótlás mellett sem tüntethető el.

Már most is alacsony a vízállás

2026 nyarán június közepe és augusztus 27. között 34 centimétert apadt a Balaton: a vízmérce 77-ről 43 centiméterre csökkent. Tihanyban a Belső-tó vízszintje is drasztikusan visszahúzódott, hatalmas mederrészek kerültek felszínre, korábban pedig tömeges halpusztulást is tapasztaltak. A Belső-tó különálló hidrológiai rendszer, állapotából tehát nem lehet közvetlenül a Balaton jövőjére következtetni, a tartós aszály és vízhiány hatásait azonban ott már látványosan lehetett érzékelni.

Fülöp Bence előadásának egyik legfontosabb üzenete éppen az volt, hogy nem egyetlen, ma ideálisnak tartott balatoni vízszint megőrzésére kell berendezkedni, hanem a változásokhoz való alkalmazkodás képességét kell növelni. A tét ugyanis már nem néhány centiméteres vízszint-ingadozás: egy kedvezőtlen klímaforgatókönyvben vízpótlás nélkül maga a Balaton képe is alapvetően átalakulhat, soha nem látott változásokat hozva a turizmusban, a helyi gazdaságban és abban is, ahogyan ma a tavat ismerjük. A kérdés így egyre inkább az, hogy időben fel tud-e készülni erre a térség.