Az erdő belsejében sétálva nem feltétlenül szembetűnő a károsodás mértéke. A magasból, például drónfelvételeken sokkal látványosabban kirajzolódik, mennyire elsárgultak és megritkultak az erdők. A lombvesztés miatt több fény jut a fák közé, az erdő pedig már augusztus végén vagy szeptemberben az október végi állapotokra emlékeztethet. Molnár Ábel Péter ökológus, a MATE Természetvédelmi és Tájgazdálkodási Tanszékének munkatársa szerint azonban nem csupán a lomb színe árulkodó, hanem az is, ahogyan a levelek elszáradnak.

Sajnos nem az történik, hogy egy még puha és vitális levél kezd el sárgulni, hanem egész egyszerűen, mint a szalma, megszárad a levél a fán

- magyarázta.

Riasztó hírek érkeztek: súlyos katasztrófa fenyegeti a Börzsöny erdeit

Korábban soha nem tapasztalt lombkoronaszáradás indult el a Börzsöny erdeiben idén.

A természetes őszi lombszíneződés során a fa felkészül a nyugalmi időszakra, és a levelek fokozatosan változtatják meg a színüket. A súlyos aszálykár ezzel szemben hirtelen következhet be: a levelek még a fán vannak, amikor hirtelen teljesen kiszáradnak. Ha a folyamat túl gyors, a fának arra sincs elegendő ideje, hogy megfelelően felkészüljön a következő vegetációs időszakra és új rügyeket fejlesszen. A károsodás mértéke ugyanakkor nem mindenhol azonos. Vannak olyan börzsönyi területek, ahol a fák levelei ugyan elszáradtak, de maradhattak olyan zöld részek, amelyek még lehetővé tették a fotoszintézist. Ezeken a helyeken jó esély lehet a regenerációra. Sokkal aggasztóbb, amikor a levelek teljesen kiszáradnak, és az első éves hajtások is elhalnak.

Háromféle sors várhat a károsodott fákra

A korábbi évek aszályos időszakainak tapasztalatai alapján a súlyosan károsodott fák sorsa többféleképpen alakulhat. A legkedvezőbb esetben a fa szinte teljes lombkoronáját visszanyeri, és a következő évben alig látszik majd rajta a korábbi hőstressz. Más esetben az ágak jelentős része elhal, a törzs azonban életképes marad. Ilyenkor a fa a törzsön megjelenő új hajtásokból próbálja újjáépíteni a lombkoronáját. A legsúlyosabb forgatókönyv pedig az, amikor a károsodás a gyökérzetet is eléri, és a fa már nem képes újrahajtani.

Hogy melyik kimenetel válik valóra, azt számos tényező befolyásolja. Még egy állományon belül, egymás mellett álló két tölgy is egészen eltérően reagálhat ugyanarra a hőhullámra.

Itt a szakértők sötét jóslata: örökre búcsút inthetünk a megszokott magyar nyaraknak?

Szakértők: globális cirkulációváltozás következménye volt az idei rendkívüli nyári aszály.

Számít a termőhely, a gyökérzet fejlettsége, a fával együtt élő kórokozók jelenléte és az egyedi genetikai adottságok is. Egy olyan gomba vagy más kórokozó, amelyet a fa egy átlagos nyáron még képes kordában tartani, a hőstresszel és a vízhiánnyal együtt már végzetes terhelést jelenthet számára. Például a Börzsönyben a kocsánytalan tölgynek egy állományon belül is voltak olyan egyedei, ahol a száradt levelek töve zöld maradt, ezek vélhetően túlélik az idei stresszt, de vannak teljesen elszáradt lombúak, amelyek vélhetően nem, esetleg a törzsük.

A fafajok között szintén jelentős különbségek vannak. A nagylevelű hárs például a kedvezőtlen körülményekre gyors lombhullatással reagálhat, így csökkenti a vízveszteségét, és kedvezőbb eséllyel hajthat ki újra a következő évben. A molyhos tölgy szintén jól alkalmazkodhat a melegebb, szárazabb viszonyokhoz: a makktermelés visszafogásával és a levelek eldobásával is mérsékelheti a stresszt, de ebből a fajból is ismerünk elpusztult egyedeket. A csertölgy egyes hegy- és dombvidéki termőhelyeken jól viselte az idei aszályt, az Alföldön azonban már ennek a fajnak is látták súlyos pusztulását.

Az alkalmazkodóképesség tehát nem jelent korlátlan ellenállást. Egy faj kedvező tulajdonságai sem garantálják a túlélést minden termőhelyen és minden szélsőséges időjárási helyzetben

- emelte ki a szakember.

Gyorsabb volt a pusztulás, mint hitték: eltűnt az utolsó maradvány is

Eltűnt a Triglav-gleccser utolsó maradványa Szlovéniában, miután az idei meleg nyár felgyorsította a régóta tartó olvadást.

A Börzsönyben még nem látszik a teljes veszteség

Bár a nyár végi felvételek aggasztó képet mutatnak, a Börzsönyben egyelőre nem lehet pontosan megmondani, mekkora lesz a fapusztulás. Az is elképzelhető, hogy egyes területeken a fák nagy része tavasszal újra kihajt, miközben más foltokban rendkívül súlyos károk válnak láthatóvá. Molnár Ábel Péter szerint nem zárható ki, hogy bizonyos területeken a pusztulás aránya a 80 százalékot is meghaladja. Ehhez részletes, lényegében egyedszintű felmérésre lenne szükség, amely megmutatja, hány fa képes várhatóan teljesen regenerálódni, melyek élhetnek túl jelentős lombkoronavesztéssel, és melyek esetében valószínűsíthető a pusztulás.

A Tiszántúlon a 2022-es aszály után voltak olyan erdőterületek, ahol a fák lombkoronája elszáradt, és a következő évre a fák zöme el is pusztult, de emellett ismerünk arra is példát, hogy jelentős lombszáradás után a következő évben nagy arányban újrahajtottak a fák. A Börzsönyben jövő tavasszal fog kiderülni, hogy az állományok mekkora része pusztult el. Azok az erdők pedig, amelyek túlélték a szárazságot, a következő években ismét hasonló stresszhatásokkal szembesülhetnek, ha a szélsőségesen forró és száraz nyarak rendszeressé válnak.

A Börzsöny idei lombszáradása egy látványos példája annak, hogy az éghajlatváltozás már az általunk ismert, megszokott élő környezetben is komoly változást okozhat.

Évtizedek óta tudtuk, hogy ez vár Magyarországra, most mégis sokkoló a valóság

A szélsőséges hőség nem csak az agrártermelés helyzetét lehetetleníti el.

Nem minden élőlény veszít ugyanannyit a felmelegedéssel

A tartós melegedés és szárazodás nemcsak a fákat érinti. A növény- és állatvilágban három nagy csoport különíthető el: vannak a változások egyértelmű vesztesei, de nagy számban vannak olyan fajok is, amelyek viszonylag jól képesek alkalmazkodni, és vannak azok, amelyek számára a melegebb környezet akár kedvező is lehet, és még akár új területeket is meghódíthatnak.

A vesztesek közé tartoznak a kétéltűek, amelyek szaporodása és fennmaradása szorosan kötődik a vízhez. A kisebb vízfolyások kiszáradása különösen súlyosan érintheti őket. Molnár Ábel Péter kiemelte, hogy a Börzsönyben a kövi rák helyzete is aggasztó: ez a faj szintén a kisebb vízfolyásokhoz kötődik, így élőhelyének eltűnése közvetlen veszélyt jelent számára.

Hihetetlen, ami a Balatonnál folyik: hamarosan mindent ellepnek ezek a fák?

A Bakonyerdő Zrt. szakemberei a kopár hegyoldalakból sokszínű erdőket varázsoltak a Keszthelyi-hegységben.

Más fajok tágabb ökológiai tűrőképességüknek és jó terjedési képességüknek köszönhetően könnyebben követhetik az éghajlati viszonyok változását. Egyes lágyszárú növények és madárfajok például viszonylag jól alkalmazkodhatnak az új körülményekhez. Vannak olyan fajok is, amelyek terjedését elősegíti a felmelegedés.

És még azt sem lehet mondani, hogy az őshonos fajok egységesen vesztesei, az idegenhonos fajok pedig nyertesei a változásoknak. Például az őshonos sisakos sáska az utóbbi években az Alföldről felterjedt a Börzsönybe, miközben az Észak-Amerika hűvösebb régióiból származó aranyvesszőfajok egyes szárazabb termőhelyeken látványosan visszaszorultak

- fejtette ki a szakember.

De mégis, miért baj, ha eltűnik egy faj?

A természetvédelem egyik legnehezebb kérdése, hogyan lehet megértetni az emberekkel egy-egy faj eltűnésének jelentőségét. Miért probléma, ha kiszárad egy erdei patak, és eltűnik belőle egy olyan élőlény, amelynek pusztulása közvetlenül nem befolyásolja a mindennapi életünket? Molnár Ábel Péter szerint a természetvédelem abból indul ki, hogy a természetnek önmagában is értéke van. Nem kizárólag azért érdemes megőrizni egy élőlényt, mert „hasznos” az ember számára, tehát például gyönyörködünk benne, vagy gazdasági előnyünk származik belőle.

Meglepő felfedezést tettek a farkasokról: erre senki sem számított

Elképesztő viselkedést figyeltek meg, ilyet korábban még soha nem dokumentáltak a kutatók.

Abban, hogy természetvédelmileg mennyire tartunk értékesnek egy adott fajt, fontos a ritkasága, veszélyeztetettsége és genetikai egyedisége. A kövi rák például egy hazánkban ritka faj, a klímaváltozás hatásai miatt extrém veszélyeztetett, emellett a börzsönyi populációja egy több millió éves evolúciós vonal képviselője. Ha ez a helyi populáció eltűnik, nem pusztán egy apró víziállatot veszítünk el, hanem egy hosszú evolúciós történet egyedi részét is. A természetvédelem nem abból indul ki, hogy azért fontos, mert számunkra hasznos, hanem azért, mert önmagában értékes. Ezt a nemzetközi irodalom intrinsic value-nak, azaz önnön valója miatti értéknek nevezi

- fogalmazott.

A fajok és élőhelyek pusztulása komoly lelki terhet jelenthet, azoknak is, akik nap mint nap foglalkoznak a megőrzésükkel, de akár a kiránduló természetkedvelőknek is. Az ökológiai veszteségek miatt megélt szomorúságot és tehetetlenséget ökogyásznak nevezik, ami jól megragadja a lényegét annak, amikor populációk összeomlásának, élőhelyek átalakulásának, korábban még gyakori fajok eltűnésének vagyunk szemtanúi.

Kész, ennyi volt? Kiszáradhat Magyarország egyik legfontosabb tájegysége

A Homokhátság szárazodásával párhuzamosan egyre élesebben merül fel a kérdés: több vagy kevesebb fára van szükség a Kiskunságban?

Kulcsfontosságú lenne a víz megtartása

Az aszály, szárazság mérséklésében kulcsszerepe lehet annak, hogy a csapadékvíz ne folyjon ki minél gyorsabban a tájból, hanem a lehető legtovább helyben maradjon. Ez az erdők, a mezőgazdasági területek, a települések és a természetes vízi élőhelyek szempontjából egyaránt fontos. Molnár Ábel Péter lapunknak kifejtette, hogy a vízmegtartást a domboldalaktól a kisebb patakokon át egészen a nagyobb folyók árteréig, táji léptékben kell megközelíteni. Az erdőkben például mérsékelni kellene a víz elvezetését az erdészeti közelítőutakon, a kis patakokban pedig olyan megoldásokra lehet szükség, amelyek lassítják a lefolyást és segítik a víz helyben tartását.

A kisebb visszatartó medencék kialakítása is része lehet ennek a munkának. Az erdőkezelésben emellett a minél kisebb bolygatással járó megoldások kaphatnak fontos szerepet. Az erdei ökoszisztémák jelentős része emberi beavatkozás nélkül is tökéletesen képes működni, alakulni. Ez különösen fontos szempont egy olyan időszakban, amikor az éghajlati változások miatt sok erdő összetétele és szerkezete várhatóan akkor is módosulni fog, ha nem avatkozunk be közvetlenül.

A szakember úgy véli, hogy a természetvédelem feladata, hogy segítse az ökoszisztémák természetes folyamatait, ha szükséges a klimatikai változásoknak megfelelő átalakulásait. Védett területeken ezért a gazdasági haszon helyett az élőhelyek működésének és adaptálódásának segítése kellene, hogy elsőbbséget élvezzen. A természetes folyamatok szabadabb érvényesülése ráadásul a vízmegtartás szempontjából is előnyös lehet.

Soha nem látott vízhiány ütött be Magyarországon: beindult a vész-üzemmód

A 2026-os év adatai alapján a helyzet immár nem csupán regionális vagy ágazati kihívás, hanem országos jelentőségű probléma.

Mit tehet egy átlagember?

Bár a vízmegtartás és az erdőkezelés számos olyan döntést igényel, amely túlmutat az egyéni lehetőségeken, a lakosság szerepe sem elhanyagolható. Különösen fontos lehet a korrekt véleményformálás a közösségi médiában. A természetvédelemmel, az élőhelyek megőrzésével és a vízvisszatartással kapcsolatos értelmes véleményformálás a közbeszédre, azon keresztül pedig a politikai döntésekre és a gyakorlati intézkedésekre is hatással lehetnek.

Emellett érdemes bekapcsolódni a helyi civil kezdeményezésekbe. A közösségi összefogás olyan beavatkozásokat is lehetővé tehet, amelyekre egy-egy ember önmagában nem lenne képes. A civil vízvisszatartással foglalkozó mozgalmak példája is azt mutatja, hogy a helyben szerveződő közösségek kézzelfogható eredményeket érhetnek el.

A szemléletformálás és az oktatás szintén alapvető jelentőségű. Minél többször találkozunk az ökológiai összefüggésekkel, a fajok sokféleségének jelentőségével és a víz körforgásával, annál nagyobb esély van arra, hogy felelősebben viszonyuljunk a környezetükhöz. A természetvédelem nem kizárólag szakemberek és döntéshozók feladata. A társadalmi támogatás, a helyi kezdeményezések és a természeti értékek ismerete mind hozzájárulhat ahhoz, hogy a gyakorlati beavatkozások szélesebb körben is megvalósulhassanak.