Az elmúlt hetekben már országszerte a saját bőrünkön érezhetjük a klímaváltozás hatásait, melyeket jellemzően felerősítenek a települések leburkolt felületei. A „városi hősziget” hatásként ismert jelenség egyik fő kiváltó oka, hogy a burkolt felületek gyorsabban melegszenek és jellemzően jobban is tartják a hőt, mint a természetes, vegetációval borított felületek. A területek lefedésének egy másik hatása ugyanakkor, hogy a vizet nem, vagy csak nagyon korlátozottan áteresztő burkolatok alatti talajok víztározó kapacitása részben vagy egészében elvész, kihasználatlanul marad, ami mind vízvisszatartási, mind hőháztartási szempontból káros.

A MATE kutatói 20 méteres térbeli felbontású, 1971 és 2024 közötti több évtizedes napi meteorológiai adatsorok segítségével modellezték a hazai burkolt felületek alatt elhelyezkedő felső 75 cm-es talajrétegének vízgazdálkodását.

Eredményeik rámutattak, hogy országos szinten évente mindegy 0,14-0,29 köbkilométer lehet az a lehulló csapadékmennyiség, mely ezeken a felületeken nem tud közvetlenül a talajba szivárogni, és így helyben hasznosulni. Ha ez a vízmennyiség bejuthatna a talajba, és onnan (egy sima gyepfelületet feltételezve) elpárologhatna, az országosan mintegy 400 PJ (petajoule) hűtési energiát szolgáltatna, ami 145 MJ/négyzetméter (megajoule per négyzetméter) átlagos értéknek felel meg. Waltner István (a MATE egyetemi docense, a tanulmány első szerzője) rámutatott, hogy ez a 145 MJ/négyzetméter hűtési hatás nagyjából 40 kWh (kilowattóra) elektromos hűtésnek feleltethető meg, azaz országos átlagban (durva közelítéssel) egy négyzetméter lefedett talaj annyi hőt vonhatna el éves szinten a környezetéből, amennyit egy átlagos otthoni klímaberendezés 10-13 órányi folyamatos maximális teljesítményű hűtés alatt fogyaszt el.

A MATE szakértője elmondta, hogy a kutatás eredményei nemcsak rámutatnak a burkolt felületek által lefedett talajok jelentőségére, de remélhetőleg támogatják majd a városok „zöldítési” folyamatait, és a tervező szakemberek munkáját. A teljes tanulmány az MDPI Urban Science című szakfolyóiratában jelent meg, és az alábbi linken érhető el.