Az elmúlt években az éghajlatváltozás hatásai, különösen a nyári hónapokban jelentkező, sokszor hetekig tartó aszályok állandó kockázattá váltak a magyar mezőgazdaságban, elsősorban az Alföldön. A hagyományos termesztési módszerek a hőhullámok és a talajok gyors kiszáradása miatt már nem nyújtanak kellő biztonságot. Bár Magyarország mintegy 5 millió hektárnyi mezőgazdasági területtel rendelkezik, az időjárástól függően mindössze 100-120 ezer hektárt öntöznek. Ez az európai átlaghoz, különösen a dél-európai országokhoz képest rendkívül alacsony arány, ami komoly lemaradást jelent, miközben az ország medencejellegéből adódóan a vízmegtartás lehetőségei adottak lennének - írja a NAK.
Kegyetlen nyár várhat a magyarokra: korlátozás jöhet, ha nem változtatnak
A vízhiány miatt nyaranta több térségben kritikusan lecsökken a talajnedvesség, ami jelentős terméskiesést okoz a szántóföldi növényeknél, például a kukorica és a napraforgó esetében, valamint a kertészeti kultúrákban egyaránt. A helyzetet tovább súlyosbítja a csapadék térbeli és időbeli eloszlásának szélsőségesebbé válása, illetve a hőségnapok miatti fokozódó párolgás. A lehulló víz egyre kisebb része hasznosul helyben, mivel a felszíni lefolyás felgyorsult, miközben a felszín alatti vízkészletek utánpótlása jelentősen gyengült. Ezzel párhuzamosan a folyók vízhozama is csökken; a Dunán és a Tiszán az elmúlt évtizedben a középvízhozamok elmaradtak a korábbi harminc év átlagától.
Felszíni vízkészleteink mintegy 95 százaléka ráadásul az országhatáron túlról érkezik, ami erős kiszolgáltatottságot jelent a szomszédos államok vízgazdálkodási döntéseivel szemben. A jelenlegi klímatendenciák ismeretében megfelelő műszaki beavatkozások, például emelt vízszintű tározók és vízterek kialakítása nélkül ezen a téren nem várható pozitív fordulat.
Fokozódik a helyzet: egyre több magyar település maradhat víz nélkül
Ezzel egy időben a felszín alatti vízkészletek szintje is folyamatosan, helyenként méterekkel süllyed, így ezek hosszú távon nem jelenthetnek fenntartható forrást az agrárium számára. Jelenleg a felszíni vizek csupán 2,5 százalékát, míg a felszín alatti vízkészletek alig 2 százalékát használják öntözésre. A felszín alatti vizek döntő részét, mintegy 74 százalékát a lakossági ivóvízellátás köti le. Ebből következik a hazai szabályozás alapelve is, amely szerint öntözésre elsődlegesen felszíni vizet kell használni. Felszín alatti vízkivétel csak kivételes esetekben engedélyezett, rétegvizek használatakor pedig kötelező a víztakarékos mikroöntözési technológiák alkalmazása.
A jövőben a megfelelően tisztított szennyvíz mezőgazdasági újrahasznosítása komoly lehetőséget teremthet az ivóvízbázisok tehermentesítésére. A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) korábbi felmérése szerint hazánkban nagyjából 300 ezer hektár az a terület, amely felszíni vízzel fenntarthatóan ellátható lenne, így az öntözésfejlesztés fókuszába is elsősorban ezeket a régiókat érdemes állítani. Mivel a hazai mezőgazdasági területek mintegy 90 százaléka hosszú távon is csapadékra alapozott gazdálkodásra lesz utalva, a megoldást nem önmagában az öntözés jelenti. A megfelelő növényválasztás, az alkalmazkodó agrotechnika és a talaj vízmegtartó képességének javítása egyaránt alapvető fontosságú.
Leáldozhat sok gazdaságnak? Egyre több fiatal mond nemet erre a melóra
Az agrár-támogatáspolitika is egyre inkább a természetközeli megoldások, valamint a korszerű beruházások támogatása felé mozdul el. Ahol a vízellátás biztosítható, ott a precíziós, csepegtető vagy altalajöntözési rendszereké a jövő, amelyek a talaj vízmegtartását javítva pontosan oda juttatják a vizet, ahol a növényeknek szükségük van rá. A magyar agrárium túlélésének és fejlődésének kulcsa egy olyan integrált vízgazdálkodási rendszer megteremtése, amely ötvözi a tározók, a csatornák és a legmodernebb öntözési technológiák előnyeit, miközben a meglévő, még nem a jelenlegi éghajlati viszonyokra tervezett hálózatokat végre klímakompatibilissé teszi.
