A csapadék hatékonyabb befogadása és a párolgás csökkentése érdekében kulcsfontosságú a talaj megfelelő kezelése. A növényi maradványokkal vagy szalmával végzett talajtakarás, vagyis a mulcsozás, valamint a takarónövények vetése megóvja a felszínt a kiszáradástól és az eróziótól, miközben a növények gyökérzete javítja a talajszerkezetet. Szintén elengedhetetlen a szervesanyag-tartalom növelése istállótrágya vagy komposzt kijuttatásával, mivel a humuszban gazdag talaj lényegesen több vizet képes megtartani.
Évek óta súlyos vízválság fenyeget, mégsem teszünk semmit
Ezt a folyamatot támogatja a csökkentett menetszámú vagy forgatás nélküli talajművelés, valamint a nehéz munkagépek használatának ésszerűsítése, amellyel megelőzhető a talaj tömörödése, így a csapadék könnyebben beszivároghat a mélyebb rétegekbe ahelyett, hogy elfolyna a felszínen. A növényzet tudatos tervezése ugyancsak jelentősen hozzájárul a víz megtartásához. A lejtős területeken kialakított füves sávok és a gyepesített árkok lelassítják a felszíni vízmozgást, mérsékelve ezzel a hirtelen lezúduló esők kártételét. A tájba illesztett mezővédő erdősávok és fasorok pedig nemcsak a szél szárító hatását tompítják, hanem összességében is javítják a terület vízháztartását.
Kongatják a vészharangot: ezen a régi hibán úszhat el Magyarország összes vize
A csapadékvíz közvetlen tárolására érdemes a gazdaságon belül kisebb tározókat vagy sekély tavakat létrehozni, amelyek vizét később akár öntözésre is fel lehet használni. Ugyancsak fontos a megmaradt mocsaras, vizes élőhelyek megőrzése vagy helyreállítása, hiszen ezek természetes szivacsként szívják magukba és raktározzák a nedvességet. A korábbi gyakorlattal ellentétben, amely a belvizek minél gyorsabb elvezetésére törekedett, ma már a szabályozott vízvisszatartás a cél. Azokon a részeken, ahol ez nem veszélyezteti a termelést, a belvíz időszakos megtartása sokat segít a talajvízkészletek pótlásában.
Ezek a természetalapú beavatkozások nemcsak a környezetet védik, hanem mérséklik az aszálykárokat és csökkenthetik a gazdálkodás költségeit is. Bár a módszerek külön-külön is működőképesek, a leglátványosabb eredményeket a különböző eljárások együttes alkalmazásával lehet elérni.
