Bár a rákosi vipera egykor a Kárpát-medence, különösen az Alföld és a Kisalföld füves pusztáinak jellegzetes hüllője volt, élőhelyeinek drasztikus huszadik századi átalakulása – a gyepek feltörése, a lecsapolások és az intenzív mezőgazdaság – miatt az állománya drámaian lecsökkent.
A helyzetet súlyosbította, hogy mérges kígyóként kíméletlenül irtották, pedig az emberre gyakorlatilag veszélytelen.
Ez a rendkívül félénk állat olyan méreggel rendelkezik, amely jóval gyengébb a legtöbb európai fajénál, így mára csupán néhány elszigetelt populációja maradt fenn. A faj megmentését célzó komplex program a kétezres évek elején vette kezdetét.
Húsz éve próbálják megmenteni az utolsó magyar viperákat
A kezdeményezésben a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, valamint a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság vállalt meghatározó szerepet, a munkát pedig jelentősen segítették az Európai Unió LIFE programjának támogatásai. A védelem központi eleme a Rákosivipera-védelmi Központ létrehozása volt, ahol ellenőrzött körülmények között tenyésztik az állatokat.
A Központ a napokban közölte legfrissebb eredményeit. Az idei a program keretében 252 egyedet engedtek szabadon, amely a program eddigi legnagyobb éves visszatelepítése. A 2010-ben megkezdett kibocsátások eredményeként eddig összesen 1430 rákosi vipera térhetett vissza a természetbe, összesen négy tájegység 15 kibocsátási helyszínén.
Óriási eredmény: megszületett az ötezredik rákosi vipera Magyarországon
A cél nem csupán az egyedszám növelése, hanem egy genetikailag egészséges, a természetes viselkedésmintáit megőrző állomány fenntartása a későbbi visszatelepítések érdekében. Az állatok szabadon engedése kizárólag gondosan előkészített, megfelelő táplálékot, főként egyenesszárnyú rovarokat biztosító élőhelyeken történik. Ehhez számos területen élőhely-rekonstrukcióra volt szükség, amely során eltávolították a cserjéket és visszaállították a hagyományos, extenzív legeltetést, ez ugyanis elengedhetetlen a vipera számára kedvező gyepszerkezet fenntartásához.
Az elmúlt két évtized munkája meghozta a várt eredményt, hiszen eddig több száz tenyésztett rákosi viperát juttattak vissza a természetbe, és több helyszínen már bizonyítottan szaporodnak a szabadon élő állományok.
