Egy fa teljes eltüntetésének szinte mindig lehet alternatívája, még akkor is, ha a klasszikus - és ezért gyakran bármiféle szakami megalapozottság nélkül, szinte automatikusan alkalmazott - élet- és balesetvédelem a hivatkozási ok. Az MME több ilyen megoldást is felsorolt.

• Visszavágás: A veszélyesen magasra vagy terebélyesre nőtt fák vastag ágainak akár jelentős visszavágásával a kidőlés és az ágleszakadás veszélye úgy szüntethető meg, hogy: a fa megmarad, a vágáslapokból sarjadó vékony ágaknak köszönhetően továbbra is árnyékot ad és szaporodó-, pihenő- és táplálkozóhelyet biztosít az állatoknak.
• Magas törzsmeghagyásos kivágás: Amennyiben az előző, koronamegtartásos megoldás bármely okból nem választható, alternatíva lehet a fa magas törzsmeghagyásos részbeni kivágása (akár a törzsmaradvány megtámasztásával), mellyel a balesetveszély úgy szüntethető meg, hogy: a lábon álló törzs évtizedekig lehetőséget kínál odúkészítésre és táplálékkeresésre a harkályoknak, de megoldás lehet a törzsre felfuttatható borostyán is, melyben: fészkelni tudnak a madarak, télen is védett éjszakázóhelyet kínál az állatoknak, a tél végére beérő bogyói táplálékot jelentenek a madaraknak. Emellett a korhadó törzs tömegesen vonzza a védett és fokozottan védett, látványos farontó rovarokat, cincéreket, szarvas- és orrszarvúbogarakat, melyek megfigyelése (pihenőpadok kihelyezése) egyben programlehetőséget is kínál. 
• Emlékműjellegű megőrzés: Különösen a legnagyobb, leglátványosabb és legértékesebb famatuzsálemek kidőlése, kivágása esetén lehet megoldás a maradványok emlékműszerű megőrzése (elsősorban helyben, de akár máshova szállítva is), ahol: a korhadó törzs tömegesen vonzza a védett és fokozottan védett, látványos farontó rovarokat, cincéreket, szarvas- és orrszarvúbogarakat, valamint a lárvákra vadászó harkályfajokat. A törzs és a környező nyírt gyep élőhelykínálata több hangyafajt is a területre vonzz, melyek táplálékot biztosítanak a hangyavadász-specialista, a lakott területeken is gyakori zöld küllőnek, továbbá a megtelepedését mesterséges odúkkal segíthető nyaktekercsnek. A famatuzsálem-emlékmű és az itt élő, ide látogató különleges állatvilág megfigyelése remek ökoturisztikai, óvodai nevelési, iskolai és szakköri foglalkozási lehetőségeket is jelent, melyet akár pihenőpadok kihelyezésével is lehet jelezni, segíteni. 

Miért rossz a fák, bokrok kivágása a költési időszakban?

A bokros, fás élőhelyekhez kötődő énekesmadaraink költési szezonja már márciusban megindul a fészeképítéssel, a tojások kiköltése és a fiókanevelés pedig április második felétől június elejéig tart. Ezt követően számos fajnak másodköltése is van június-júliusban. Természetesen a tavasz és a kora nyár más állatcsoportok és a növények számára is fontos szaporodási, virágzási időszak. Ez pedig ellentétes a természetvédelmi, az állatvédelmi és az erdőtörvényben, valamint a fás szárú növények védelmét szabályozó kormányrendeletben foglaltakkal is. 

Miközben a klímaváltozás és a fajok eltűnése miatt a zöld területi élőhelyek és a fajok védelmének a lakott területeken is kiemelt fontosságúnak kellene lennie, Magyarországon sajnálatos módon inkább ezzel ellentétes döntéshozói magatartás tapasztalható az élőhelymegőrzési jogszabályok felpuhításával.

Ha indokolt, végezzék el a munkát télen!

A fás szárú növényzet, a fák és bokrok kivágása sok esetben és számos okból indokolt lehet a bel- és külterületeken egyaránt. A bel- és árvízkár megelőzését szolgáló csatorna- és hullámtértisztítás, az elektromos vezetékhálózat nyomvonalán túlnövő, vagy éppen az értékes gyepterületeket elfoglaló fás szárú vegetáció az emberi létesítmények funkcióját, illetve az élőhelyek fenntartását akadályozza, így önmagában ezen esetekben a fakivágások igénye nem kérdőjelezhető meg.A lényeg azonban az, hogy ez a munka, különösen tömeges nagyságrendben, jól tervezhető és ütemezhető az őszi-téli időszakra a bel- és külterületeken egyaránt.

Csak akkor lehet változás, ha közösen teszünk ezért!

Az MME 2018 júniusában indította el ezt a kampányát a rossz fa- és bokroskivágási szokások felszámolásáért. Ebben fő partnerük a lakosság és a média. Évente két-három alkalommal adnak ki sajtóközleményt és kommunikálnak az interneten kiemelten a témáról - novemberben és január végén arra hívják fel a figyelmet, hogy ilyenkor kellene elvégezni a tervezhető zöldfelületi munkákat, április-májusban pedig arra, hogy ez akkortól káros, a lakosság tegyen bejelentést.

A rengeteg lakossági jelzés hatására például Budapesten a FŐKERT 2020. májusában bejelentette, hogy változtat az eddigi gallyazási gyakorlatán. Hasonló társadalmi szintű változást sikerült elérnie az MME-nek a fecskefészkek költési időszakban történő leverése és a vízimadarak etetése kapcsán is.

Ezek az eddig elért eredmények is igazolják, hogy igenis van értelme tenni, a megfelelő módon és helyen jelezni és bejelenteni a negatív tapasztalatokat, mert csak így van esély a változásra; ha nem teszünk semmit, akkor viszont minden marad a régiben!

- olvasható az MME oldalán.

A gyakorlatban ez azonban nem ennyire egyszerű

Az egyik fő problémát az jelenti, hogy ezek a zöld területek, mint élőhelyek nem „ex lege” védettek, azaz nem élveznek automatikusan törvényi védelmet. Gyakorlati szempontból tehát hiába belátható védett és/vagy fokozottan védett fajok sérelme, gerinces állatok sérülése és akár pusztulása, ha ezeket a bejelentő nem tudja igazolni (elsősorban fotókkal, de akár tetemekkel), akkor az eljáró hatóság sem igen tud(hat) mit tenni. 

Mit tehet a lakosság?

A bel- és agrárterületeken napjainkban gyakran tapasztalható, rossz, természetkárosító, egy-egy helyszínen nagyobb területet érintő bokor- és fakivágási gyakorlat kapcsán látható, hogy a törvényi tiltás önmagában nem elegendő, a hatóságok képviselői nem lehetnek mindig, mindenhol jelen. Éppen ezért lenne rendkívül fontos, hogy a lakosság, az egyes állampolgár, szembesülve az ilyen pusztítással, értesítse a hatóságokat. Ennek menete az internetnek is köszönhetően rendkívül gyors és egyszerű: ma már bárki készíthet bizonyító fotókat okostelefonnal. Néhány soros tájékoztató e-mail küldése a helyszín, időpont, cselekmény leírásával a megyei kormányhivatal Környezetvédelmi és Természetvédelmi Főosztályának, ennek hiányában a hivatal központi címére.

A bejelentést másolatként érdemes a területileg illetékes nemzetipark-igazgatóság címére is eljuttatni. Önkormányzati érintettség esetén a levél címzetjei közé a polgármestert is érdemes felvenni. A bejelentés megérkezéséről, majd a vizsgálat eredményéről a hatóság válasz e-maileket küld. Amennyiben ilyen megerősítő visszajelzést nem kapunk vagy bármilyen okból azt gyanítjuk, hogy a bejelentésünk nem jut, nem jutott célba, továbbá ha a bejelentésre érkezett elutasító határozattal valaki nem ért egyet, csúcsszervéként a Pest Megyei Kormányhivatal Környezetvédelmi és Természetvédelmi Főosztályához is fordulhat a fent leírt módon.

Ha gyors, szinte azonnali intézkedés szükséges, akkor az írásos bejelentés előtt vagy azzal párhuzamosan telefonon kell hívni a területileg illetékes nemzetipark-igazgatóságot, és az őrszolgálatnak jelezve a problémát segítséget kell kérni.

Ez a követendő eljárás bármely természetkárosítás észlelése, illetve ennek belátható veszélye, például költési időszakban végzett fa- és bokroskivágás, partifecske és gyurgyalag partfal megsemmisítés, fehérgólya-fészek leszakadása, madarak áramütése (különösen tömeges előfordulás), védett tőrösdarazsak elpusztítása esetén is!

Ilyen esetekben a bejelentést azért nem tudja az MME megtenni, mert ha nem a szervezet munkatársai a szemtanúk, akkor a hatóság munkáját sem tudják adatokkal, információkkal segíteni. Azaz, ha csak közvetítők lennének, akkor ez a hivatalos vizsgálat lefolytatását, a szükséges intézkedések megtételét, az eredeti cél elérését is ellehetetlenítené. Ezért is hangsúlyozzák annak fontosságát, hogy a hatósági bejelentést - a fentiekben részletezett módon - a problémát közvetlenül megtapasztaló szemtanú tegye meg.