Háziméh

A háziméh a mézet termelő, beporzó rovarfajok egyike. Több ezer évvel ezelőtt háziasították, emberek százezreinek megélhetését biztosítja világszerte.

A háziméh vagy nyugati mézelő méh (Apis mellifera), a köznyelvben gyakran egyszerűen csak méh, a mézet termelő rovarfajok egyike. Háziasítása mintegy 6 ezer évvel ezelőtt kezdődött, és a selyemlepke mellett voltaképpen az egyetlen korán háziasított rovarfaj. A méhészet ma is rengeteg ember megélhetését biztosítja hazánkban és világszerte: a méhészek főként mézet, de ezen kívül virágport esetleg propoliszt, méhviaszt, méhpempőt, méhmérget és tenyészállatokat is termelnek. A háziméh beporzó tevékenysége miatt a Föld egyik legfontosabb haszonállata vált, aminek mostanáig 28 alfaját ismerték el, ezeket méhfajtáknak is nevezik. Az európai fajták az utolsó jégkorszak óta alakultak ki, miután a háziméh újra benépesítette a kontinenst. Közép-Európa keleti részén, így a Kárpát-medencében a krajnai fajta a leggyakoribb. Több más méhfajtához hasonlóan a háziméh is államalkotó repülő rovar. Ázsiában a nem más tagjai is élnek, például a keleti mézelő, más néven indiai méh, a varroa atka eredeti gazdaállata.

A háziméh életmódja

A háziméh nappal aktív rovarfaj, a táplálékkeresés mind a látását, mind a szaglását igénybe veszi. Éjszakára a méhek visszatérnek a kaptárjukba, és ott alszanak. Esős, hűvös időben nem repülnek ki.

A háziméh elterjedése

A háziméh és különböző fajtái a trópusi és a mérsékelt égövben szinte mindenhol előfordulnak. Ez alól csak a Szahara képez kivételt, illetve Belső-Ázsia északibb, hidegebb területei.

A háziméh táplálkozása

A háziméh tápláléka a nektár és a virágpor, amit az idősebb dolgozók gyűjtenek a virágzó növényekről. A nektárt a mézgyomorban, a virágport a hátsó lábukon található dús szőrzeten, a kosárkában szállítják. Az el nem fogyasztott napi hordást feldolgozzák és elraktározzák: így készítenek mézet és méhkenyeret a szűkösebb időkre, amikor vagy nem tudnak kirepülni, vagy nem találnak elég táplálékot. Aszályos, száraz időkben a méhészek cukros vízzel is táplálhatják a méheket.

A háziméh fajtái

A háziméh fajtáit illetően Közép-Európában a legtöbb méhészetben csak két méhfajtát ismernek el, ez a krajnai méh (szürke carnica) és a buckfast méh. Európa északi felében ezen kívül megkülönböztetik az északi (vagy sötét) méhet, Dél-Európában pedig az olasz méhet. Ezen kívül az alábbi európai fajták léteznek: ciprusi méh, görög méh, makedón méh, máltai méh és spanyol méh. A magyarországi méhállomány túlnyomó része a krajnai fajtához tartozik. A háziméhhel rokon faj az óriás méh, amely a trópusokon él, és egyetlen hatalmas, szabálytalan alakú, fán függő lépet épít.

A háziméh szaporodása

A háziméh olyan nagy családokban élő faj, ahol az egyedek többsége nem szaporodik, hanem rokonait támogatja a szaporodásban. Nyár közepén egy egészséges család 40-80 ezer egyedből áll. Egy egészséges családon belül csak a méhanya rakja a petéket, a megtermékenyített petékből pedig nőstények kelnek ki. Ezek lehetnek nemileg aktív utódok, tehát újabb méhanyák. Túlnyomó többségük azonban nemileg nem aktív nőstény, a dolgozók, noha ők is raknak néha petéket (álanya), ha nincs a családban méhanya, de az álanya által rakott peték nincsenek megtermékenyítve, így ezekből a petékből csak „herék”, azaz hímnemű méhek lesznek. Ez a „szűznemzés”, a parthenogenezis. Herék csak az év egy szakaszában vannak; ennek ideje az éghajlattól függ. Magyarországon többnyire valamikor augusztusban van a hereűzés, amikor a dolgozók kiéheztetik a heréket, és nem is engedik vissza őket a kaptárba, ha kirepültek. Ezután csak anyátlan vagy álanyás családban lehet heréket találni egészen a következő év tavaszáig.

A fiatal anyák 3-6 napos koruktól kirepülnek párzani, ha napos, szélcsendes az idő. A petézés megkezdése előtt akár több alkalommal is kirepülhetnek. Akár 20 herével is pározhatnak. A here ivarszerve beleszakad az anyába, így a here hamarosan elpusztul. A párzáskor kapott spermiumokat az anya elraktározza, és a továbbiakban ebből termékenyíti meg petéit. Ha két hétig nem tud kirepülni, akkor már nem tud párzani, és herepetéző lesz. Az anya idősebb korban is herepetézővé válhat, ha elfogytak a hímivarsejtjei.

Az anya naponta akár 1500 petét is rakhat. A heresejtekbe hím, a dolgozósejtekbe és az anyabölcsőkbe nőstény petét rak. A nőnemű utódból attól függően válik anya vagy dolgozó, hogy milyen sejtben nő fel, és hogy mivel etetik. A petéből 3 nap múlva kel ki az álca. 3 napig minden álca méhpempőt kap; az anyaálcát végig méhpempővel etetik. A lárva 8 nap múlva bebábozódik, majd a kifejlett állat újabb egy hét múlva kel ki a bábból. A fejlődés ideje függ a kaszttól és a hőmérséklettől. Az európai fajtáknál az anya 16, a dolgozó 21, a here 23 napig fejlődik. Az afrikanizált méhek gyorsabban fejlődnek, ott az anyák már 14 naposan kelnek.

A házi méh jelentősége

A mérsékelt szélességi övben a háziméh a virágos növények fő beporzója. A növények 80%-a idegenmegporzást igényel, és ezek 80%-át méhek is beporozhatják. Ezt a beporzó képességüket hasznosítják is. Magyarországon elég nagy a méhsűrűség ahhoz, hogy ez ne legyen gond. Vannak országok, ahol a kertészek, gazdák méhészeket bérelnek, hogy odavigyék a családjaikat beporozni a gyümölcsfákat, mivel eltűntek onnan a többi természetes beporzók a fészkeik lerombolása miatt. A háziméhek és a többi beporzó által termelt nyereséget a mezőgazdaságban összesen évi 153 milliárd euróra becslik a nyugati országokban. Így a háziméh a marha és a sertés után a harmadik legnagyobb hasznot hajtó háziállat. A becslések a 100 legfontosabb rovarmegporzású termesztett növényt veszik tekintetbe. Az ember a megporzás mellett hasznosítja a mézet, a virágport, a méhviaszt, a propoliszt és a méhpempőt.