agrarszektor.hu • 2026. november 7. 09:04
A hazai vízkészletek kritikus állapotba kerültek a klímaváltozás és az emberi beavatkozások együttes hatása miatt.
A hazai vízkészletek kritikus állapotba kerültek a klímaváltozás és az emberi beavatkozások együttes hatása miatt, ami immár a légköri, a felszíni és a felszín alatti rendszereket is a végletekig terheli. A Magyar Tudományos Akadémia tanácskozásán részt vevő kutatók arra figyelmeztettek, hogy a szélsőséges aszályok, a drasztikusan süllyedő vízszintek és a jelentős mértékű illegális vízkivételek miatt azonnali szemléletváltásra és átfogó vízmegtartási programokra van szükség a visszafordíthatatlan környezeti károk elkerülése érdekében.
A légkör felmelegedése alapvetően változtatta meg a csapadékképződést. Ahogy a levegő melegszik, szivacsként egyre több nedvességet képes magában tartani, ami gátolja a felhőképződést és a nyári esők kialakulását. Ez egyfajta ördögi kört hoz létre, hiszen csapadék hiányában a felszín felmelegszik, a talaj pedig még jobban kiszárad. Bár a légkör stabil rendszer, a felgyülemlett nedvesség idővel extrém időjárási jelenségek - például őszi villámárvizek és heves záporok - formájában zúdul le. Európa felett ráadásul egyre gyakrabban alakulnak ki olyan blokkoló anticiklonok és hőkupolák, amelyek egyszerűen elzárják a nedves légtömegek útját a kontinens belseje, így Magyarország elől is - írta meg a Telex.
A csapadékhiány egyenes következménye a folyók és tavak apadó vízszintje, ám a problémát a múltbeli emberi beavatkozások is súlyosbítják. Hazánk vízellátása eleve kiszolgáltatott, hiszen felszíni vizeink 93 százaléka a határokon túlról érkezik. A Tisza és a Duna esetében a korábbi folyószabályozások miatt az áramlási sebesség megnőtt, a medrek pedig jelentősen - a Dunán néhol akár tíz méterrel is - bevágódtak. Ez a medersüllyedés nemcsak a hajózást nehezíti meg, hanem valósággal kiszívja a vizet a környező talajból és a mellékágakból. A kutatók szerint a megoldást a természetes állapotok részleges visszaállítása jelentheti, például a régi folyókanyarulatok revitalizációjával és a vízjárta árterek víztározóként való hasznosításával. Ha nem lépünk, a legpesszimistább forgatókönyvek szerint a Balaton akár több különálló víztestre is szakadhat a jövőben.
A felszíni szárazság a mélyben is súlyos károkat okoz. A folyók alapvízhozamát és az ivóvízbázis jelentős részét biztosító felszín alatti vizek utánpótlása drasztikusan lecsökkent. A Duna-Tisza közén például a töredékére esett vissza a talajba szivárgó víz mennyisége az elmúlt évtizedekben, amit a beépített területek növekedése és a belvízelvezető csatornák működése is ront. A helyzetet a szabályozatlan, sokszor illegális vízkivételek teszik fenntarthatatlanná, a becslések szerint ugyanis a hazánkban felhasznált évi mintegy másfél milliárd köbméter víz közel felét regisztrálatlanul, engedély nélküli kutakból nyerik ki.
A jelenlegi klimatikus viszonyok mellett ez a gyakorlat az agráriumban is tarthatatlan. Ma már egyértelmű, hogy nem lehet minden szántóföldet öntözni, így a mezőgazdaságnak alkalmazkodnia kell a megváltozott körülményekhez, ami sok esetben a művelési ágak kényszerű megváltoztatását, azaz szerkezetváltást jelent.
A szakemberek egyetértenek abban, hogy az aszályos és a csapadékos időszakok szélsőséges váltakozása miatt az eddigi vízgazdálkodási módszerek elavultak. A vízmegtartási akciótervek mellett elengedhetetlen, hogy a társadalom és a gazdaság is takarékosabb vízhasználatra álljon át. Mindemellett fel kell ismernünk a part menti növényzet és a vizes élőhelyek megőrzésének fontosságát is, hiszen az ökoszisztémák védelme nélkül lehetetlen a táj vízháztartásának helyreállítása.