Barna medve

A barna medve a legnagyobb termetű európai ragadozó, a medvefélék családjának legelterjedtebb faja. A barna medve Magyarországon fokozottan védett fajnak számít.

A barna medve (Ursus arctos) a medvefélék családjának legelterjedtebb faja, a ragadozók rendjének egyik legnagyobb termetű szárazföldi faja. Európában a barna medve számít a legnagyobb méretű ragadozónak, amely a legtöbb országban védettséget élvez. Magyarországon fokozottan védett, természetvédelmi értéke 250 ezer forint. A medve név szláv eredetű. A medved, medvegy szó eredetileg „mézlátót”, „mézmutatót” jelentett, illetve azt „aki ismeri a mézet”. A név totemisztikus alapú, a lény igazi nevét nem volt szabad kimondani, így a körülírt névváltozat honosodott meg a nyelvben.

A barna medve életmódja

A barna medve a nap bármelyik szakában lehet aktív. Rendszerint reggel és este táplálkozik, a nap többi részét pedig fedezékében tölti. Ehhez többnyire ás magának egy mélyedést, és belefekszik. Több száz kilométert is bekóborol egy év alatt, mindig az adott évszakban legtöbb táplálékot kínáló területeket keresve. A barna medvékre nem jellemző a territoriális viselkedés, és az egyes példányok útvonalai gyakran átfedik egymást. Alapvetően magányos állat, de a bő táplálékforrásoknál többen is összegyűlhetnek.

A téli nyugalmi időszak a tél elején kezdődik, és a helyi viszonyoknak megfelelő ideig tart (a melegebb vidékeken el is maradhat). A nyugalomra vonuló medve leginkább nagy kövek, vagy óriásfák gyökerei közé odút ás, majd száraz növényekből almot készít magának. Nem ritka, hogy több, egymást követő évben ugyanazt az odút használja. A nyugalmi időszakban nem hibernálódik, és gyakran felébred, ezért ez nem is igazi téli álom, mint egyes rágcsálóknál, hüllőknél és kétéltűeknél. A téli hónapok során a barna medve testsúlya jelentősen (akár a 25%-kal is) lecsökken, ezért tavasszal igyekeznek mielőbb regenerálódni.

A barna medve előfordulása

A barna medve az eurázsiai kontinens mintegy felén, továbbá Alaszkában, az Amerikai Egyesült Államok és Kanada nyugati részén is megtalálható. Valaha élt két különálló alfaja Mexikó területén és az Atlasz-hegység vidékén, de ezek mára már kihaltak. A barna medve különböző alfajai alkalmazkodtak a rendkívül változatos élőhelyekhez is, így a félsivatagoktól a magashegységeken át a tundráig mindenhol képesek életben maradni. Az alfajok testfelépítése, mérete és viselkedése egyaránt jelentősen különbözik. A törzsváltozat a mérsékelt égöv magasabban fekvő, egybefüggő erdőségeit kedveli.

Európában korábban általánosan elterjedt volt, de napjainkra néhány magasabb hegységbe szorult vissza, kivéve Erdélyt ahol leköltözött a dombvidékekre sőt a szántóföldekre is például ősszel a kukoricásokba. Nagy számban él az erdélyi Kárpátokban, különösen a Keleti-Kárpátokban és azt övező dombvidéken, főleg a Székelyföldön, a Kárpát-kanyarban. Emellett stabil állományai élnek Szlovéniában, Szlovákiában, így például az Alacsony- és a Magas-Tátrában, a Fátrában, valamint a Szlovák Paradicsomban és Skandináviában is.

A barna medve Magyarország mai területéről az 1850-1860-as években pusztult ki. Az ezt követő másfél évszázadban csak egy-egy esetben fordult elő, majd az 1990-es évek közepétől már történtek szórványos észlelések a Börzsönyben, az Ipoly mentén és a Bükk-vidéken is. Legkésőbb 2014 elejétől pedig újra állandóvá vált a jelenléte Salgótarján környékén, a következő télen már bizonyítottan át is telelt egy példány.

A barna medve táplálkozása

A barna medve tipikus mindenevő, gyakorlatilag mindent megeszik, legyen az fű, gomba, gyökér, erdei gyümölcs, rovar, kisemlős vagy szarvas méretű zsákmány. Nyáron elsősorban növényeket, terméseket és hagymákat fogyaszt, ősszel gyümölcsöket (alma, vadalma, körte, vackor (vadkörte), szilva, kökény), de nem veti meg a gabonaféléket sem. A húsra kapott medve elsősorban juhokat, disznókat zsákmányol, de szarvast, zergét, őzet is rendszeresen ejt el. Nem veti meg a városi kukákat sem, oda visszajár bocsostul rendszeresen.

A barna medve táplálék után kutatva előszeretettel ássa ki az üreglakó állatokat, mint például az egereket, mormotákat, rókákat. Étrendjében kiemelt helyen szerepelnek az ízeltlábúak, így például a hangyák és a molyok lárvái, a mézet pedig közmondásosan kedveli. Ezek a fehérje- és zsírforrások különösen ősszel, a téli nyugalmi időszak előtt fontosak, amikor tartalékokat halmoz fel a testén zsír formájában a kemény hónapokra. A dögöt sem veti meg, sőt a zsákmányt elássa s majd rájár napokig.

A medve fajtái

A barna medvének számos alfaja létezik, csak Erdélyben több alfaja is megtalálható, ilyen például az örvös barnamedve, mely nyakán elég vastag fehér örv megy körbe, ezek szőrének színe általában sötétbarna, már-már fekete. A barna medve színe amúgy a halványbarnától s sötétbarnáig változik, fejformájuk a kerek tompa, "mackós" arctól, a hosszú, elnyújtott inkább kutyára hasonlító pofáig változik.

A barna medve szaporodása

A nőstény barna medvék a 10-30 napig tartó párzási időszakban több hímmel is párosodhatnak. A hímek megküzdenek egymással a párosodás jogáért, és a nyertes 1-3 hétig igyekszik is védeni a megszerzett nőstényt. A barna medvék leggyakrabban május és június között párzanak, viszont a megtermékenyített petesejt beágyazódása rendszerint 5 hónapot késik. A vemhesség ezután 6-8 hétig tart, a csupasz és vak kölykök (rendszerint 2-3) télen születnek meg. A kezdetben mindössze 340-680 grammos bocsok gyorsan fejlődnek: 3 hónapos korukra már 15 kg-osak, és a 6. hónapban elérik a 25 kg-ot. 18-30 hónapos korukig szopnak, de 5 hónapos koruk után már nem csak anyatejen élnek. A fiatalok legalább a második tavaszig anyjukkal maradnak, de a legtöbbször 3-4 évig együtt élnek. A hím medvék nem vesznek részt az utódok gondozásában, sőt, kifejezetten veszélyeztetik azokat. Nem csoda, hogy az anyamedve rendkívül agresszíven lép fel minden vélt és valós támadóval szemben (ilyenkor különösen veszélyes lehet az emberre is). A nőstény csak akkor lesz újra fogamzóképes, ha a kölykei elhagyják vagy idő előtt elpusztulnak; ez magyarázza a hímek gyilkos szándékait. A fiatalok 4-6 évesen válnak ivaréretté, de 10-11 éves korukig még nőnek. A barna medve természetben körülbelül 25 évet él, állatkertben azonban az 50 éves kort is megérheti.